


A bankinformatikával kapcsolatos kockázatok és az adekvát kontroll-környezet sokrétûségére és nézõpont szerinti különbözõségére utalnak, ezért a megfelelõ kontroll csak több rétegben - a rózsabimbó sziromleveleihez hasonló struktúrában biztosítható. A kontrollok ebben a struktúrában elég hatékony feladat-elhatárolásra adnak lehetõséget.
Az USA bankinformációs rendszerek (BIR) kontroll-modelljét a 3. sz. ábra tartalmazza.
Ennek a modellnek az alapkoncepciója az, hogy elsõdlegesen a banki legfelsõbb vezetés feladatává teszi a kockázat és az adekvát kontroll menedzsmentet. A legfelsõbb vezetést ebben a munkájában több külsõ (pl. külsõ ellenõrök/auditorok, biztosítók, piac, érdekképviseletek, felhasználói szövetségek, szövetségi és állami felügyeleti intézmények stb.) és belsõ szervezet és tevékenység (vezetõi kontroll, folyamatba épített ellenõrzések, belsõ ellenõrök és auditorok stb.) támogatja. Ebben a modellben a vezetést a külsõ szolgáltatási kapcsolataiban a szerzõdések és a szerzõdéses biztosítékokon keresztüli kontroll lehetõségek támogatják. Az állami szabályozást, és a kapcsolódó kontrollt a feladatmegosztásnak megfelelõ szövetségi, állami és önkormányzati szervek gyakorolják. Ezen szervezeteken belül helyezkednek el a bankfelügyeletek.
A szövetségi szintû bankfelügyeleti intézmények a következõk
A fentieken túl az egyes államok területén (pl. State Banking Department [SBD]) és az egyes helyi önkormányzatok (közösségek) szintjén is mûködnek bankfelügyeleti szervek.
A szövetségi szintû bankfelügyeletek a stratégiai feladataiknak megfelelõen mérnek/elemeznek, szabályoznak és ellenõriznek.
A szövetségi szintû bankfelügyeletek által végzett mérések/elemzések célja az, hogy
A mérések/elemzések hatóköre kiterjed az egész bankrendszerre, annak részeire, az egyes bankokra, pénzügyi szolgáltatókra és a bankközi informatikai szolgáltatásokra is.
Az elemzésekbe a saját szakapparátusukon túl bevonják a különbözõ auditor cégek, szállítók és szolgáltatók szakapparátusát is.
A bankfelügyeleti ellenõrzéseket több típusba sorolják. Ezek közül az informatikai ellenõrzésekhez szorosan a prudenciális, a technológiai, biztonsági vizsgálatok kapcsolódnak.
Ezen tanulmány korlátozott keretei miatt csak utalok az ellenõrzési munkával kapcsolatos mérések/elemzések módszertani kérdéseire, és arra az általános gyakorlatra, hogy minden vizsgálat szerves részét képezi azon metodikai, back-office szolgáltatási háttér, amelyek alapján ezek a munkák hatékony elvégzését biztosították.
A szabályozási kérdésekkel is csak érintõlegesen foglalkozom, de az USA felügyeleti hatóságai és a banki információs rendszer auditorok között szabványként használatos Információs Rendszer Vizsgálati Kézikönyv 1996-os változatának végsõ vitáiban, a képfeldolgozással, az elektronikus pénzzel, az INTERNET-bankolással kapcsolatos szabályozási problémák egy részének vitáiban szerzett tapasztalatok alapján leszûrhetõ, hogy ez a munka hatalmas elméleti és koordinációs feladatot jelent.
A továbbiakban fõleg az ún. prudenciális és a technológiai ellenõrzések keretén belül:
bankfelügyeleti ellenõrzésének elméleti és gyakorlati módszereivel - rendszer-szemléletû megközelítésben foglalkozom.
Bankinformációs rendszer vizsgálattal minden bankfelügyeleti szerv több éve foglalkozik. A fõállású banki informatikai rendszer-felügyelõk száma több ezret tesz ki. Rajtuk kívül ezen a területen dolgoznak még a bankokra szakosodott okleveles információs-rendszer auditorok, és az okleveles információs-rendszer belsõ ellenõrök.
A BIR ellenõrzés célja a bankfelügyelet biztosítása arról, hogy a pénzintézetben
A BIR rel foglalkozó vizsgálatok a prudenciális vizsgálatokhoz hasonlóan alapvetõen azt vizsgálják, hogy a bank egészséges és biztonságos mûködéséhez:
Az egyes bankfelügyeletek ellenõrzési nézõpontja és vizsgálati köre a törvényi jogosítványtól függ. Az USA-ban is kialakult az információs rendszerek ellenõrzésével kapcsolatos egységes megközelítési mód (l. Az IS auditálás fõ alkotóelemei: 4. sz. ábra.), a különbözõ ellenõrzési rétegek közötti feladat-elhatárolás (vezetõi kontroll, folyamatba épített kontroll, belsõ audit, külsõ audit stb.) és az egyes kontroll-rétegek közötti információcsere és -értékelési metodika.
Ellenõrzési tevékenységüket a szektor és az egyes pénzintézetek felé értéknövelõ szolgáltatásként fogják fel.


