



6.2.3. C fejezet: A projekt szervezet
Ebben a fejezetben a projekt szervezeti felépítését kell megadni, és az abban szerephez jutó, kijelölt személyeket kell nevesíteni. Ebben a részben feltétlenül szerepelnie kell az alábbiaknak:
1. A projekt vezetõség
A javasolt projekt irányítási
módszertan nagyszámú projekt
tapasztalatára támaszkodva egyértelmûen
kimondja, hogy a gyakorlati projekteknél jelentkezõ
különbözõ szempontokat különbözõ
képviselõk bevonásával,
egy több tagból álló
vezetõség felállításával
lehet érvényesíteni. Ezért
mindenképpen szükséges annak a
megjelölése, aki az egész projekt
szempontjából a szervezetet képviseli
(azaz engedélyezi a kifizetéseket), külön
meg kell adni a felhasználói képviselõt,
s külön az informatikai (szakmai) képviselõt.
Ezek feladata a módszertanban ismertetésre
került. A projekt vezetõségekbe
emellett gyakran további tagok bevonására
is szükség lehet, pl. biztonsági
kérdések képviselõje,
a majdani üzemeltetés képviselõje,
stb. Sajátos projektet képviselnek az alárendeltségben
lévõ szervek projektjei, ahol a felügyelõ
szerv is képviseltetheti magát a vezetõségben
(kiemelt projekteknél természetesen a vezetést
is magánál tarthatja). Meghívottak
lehetnek különbözõ érintett
szervek képviselõi (pl. a finanszírozásba
beszálló szerv képviselõje
- erre példa az Informatikai Tárcaközi
Bizottság által részben finanszírozott
projekt - a kialakítandó szolgáltatás
majdani külsõ használója,
illetve szakmai, módszertani tanácsadók.
Természetesen az ilyen típusú
kiegészítõ szereplõk
többnyire csak meghívottként vesznek
részt a Bizottság munkájában.
2. A projekt és szakaszirányítók
A projekt sikere jelentõs mértékben
függ a megfelelõen megválasztott
projekt- és szakaszirányító
személyétõl. A projektirányítóra
többnyire már gondolnak a projektek indításánál,
bár néha elõfordul, hogy olyan
vezetõt neveznek meg, akinek ténylegesen
nincs ideje a projekt mindennapos ügyeivel való
törõdésre. Itt egyértelmûen
olyan személyt kell megnevezni, aki képes
a szükséges tervek, projekt dokumentumok kidolgozására,
az alapján a projekt menedzselésére,
ellenõrzésére, s minderre elegendõ
ideje is van. Nagyobb vagy szakmailag összetettebb projekteknél
gyakran szükség van külön
szakaszirányítókra. Ez a poszt
teszi lehetõvé (a szakaszolás
gondos tervezésével) hogy a projekt kellõen
rugalmasan menedzselt legyen, szükség szerint
párhuzamosítható legyen, és
illesszkedjen a személyi háttérhez.
3. A projekt támogató csoport
A projektek végrehajtása során
a tapasztalat szerint túl nagy kockázatot
jelent a projektirányítót kontroll
és segítség nélkül
hagyni ténykedni. A projekt vezetõség
többnyire vezetõi, vagy szaktekintélyi,
azaz igen elfoglalt emberekbõl álló
összetétele kizárja, hogy azon
a szinten lehessen a napi ügyekkel foglalkozni. A projektnek
ugyanakkor sok koordinálási gondja van,
pl. egyes szakértõkkel, felhasználókkal
való interjúk megszervezése,
stb. A támogató csoport feladata, hogy egyrészt
segítse a projekt (illetve szakasz) irányító
munkáját, másrészt
egy folyamatos ellenõrzést is képviseljen,
problémák esetén jelezzen a vezetõség
felé. A támogató csoport összetétele
feladatkörök szerint (ellátandó
szerepek) hasonló a vezetõségéhez.
Ebben a ponban (lehetõleg) név szerint kell
kijelölni a projektben ilyen szerepben résztvevõket.
4. Felhasználói (támogató) csoport
Egyes feladattípusoknál sok információra
van szükség a felhasználóktól.
Amennyiben a szervezet jellege olyan, hogy minimalizálnia
kell a véletlenszerû kérdezést,
a feladat viszont ezt megkövetelné, nagyon
hasznos a felhasználók egy szûkebb
csoportjának kijelölése, akik elsõdleges
információforrásként
szerepelnek.
5. A munkacsoport (projekt team)
A leírásnak név szerint tartalmaznia
kell a projektben résztvevõket. Ez külsõ
vállalkozó esetén nem mindig
tartható, de jó tudni, hogy a projekt számára
az az elõnyösebb, ha a vállalkozótól
is csak elõre megnevezett, szakmai életrajz
alapján a projektre alkalmasnak bizonyuló
résztvevõk kapcsolódnak be.
6. A projekt tulajdonosa (megbízók)
A projektet indító (elhatározó)
személy vagy szervezet neve. Ez egy magasabb szervezettségû
intézménynél, ahol az informatikai
stratégiai tervezés már gyakorlattá
vált, a megfelelõ felügyelõ
bizottság.
7. A projekt adminisztráció
A projektek végrehajtása során
mindennaposak az adminisztratív feladatok (másolás,
dokumentumok eljuttatása a résztvevõkhöz,
stb.). Ide tartoznak olyan szokásos tevékenységek
is, mint a változásmenedzseléssel
szorosan összefüggõ könyvtározás,
a megbeszélések szervezése, stb.
Mindezeket nem jó, ha a projekt "szivességi"
alapon veszi igénybe (hol egyik fõnök
titkárnõjét kérik
meg, hol másikét...). Fontos, hogy a projektnek
egyértelmûen elõre kijelölt
adminisztratív háttere legyen (amely háttér
persze más feladatokat, projekteket is kiszolgálhat).
6.2.4. D fejezet: Felügyelet és irányítás
1. A projekt felügyeletének megszervezése
A projekt felügyelete során két
alapvetõ szempont érvényesülését
kell biztosítani. Egyrészt vizsgálni
kell, hogy a projekt létrehozását
indokló szervezeti célkitûzések
még mindig érvényben vannak-e.
Semmi értelme nincs - a szervezet szempontjából
- olyan dolgokat létrehozni, ami a szervezetnek már
nem fontos. A másik alapvetõ kérdés
annak vizsgálata, hogy ami eddig a projekt során
megszületett, az vajon kielégíti-e
az elõzetesen felállított minõségi,
mûszaki, biztonsági követelményeket,
azaz azt kaptuk-e meg, amit szerettünk volna. A felügyelet
maga több szinten kell folyjon. Kézenfekvõ
szint a szakaszok szinje, illetve a szakaszokon belül,
a mindennapos tevékenységek felügyelete.
A különbözõ szinteken más
és más szereplõk töltik
be a felügyelõ szerepét. Kiemelten
kezelendõ a minõségbiztosítás
területe, ahol sajátos módszereket
kell bevezetni.
A projektalapító okiratnak a projekt felügyeletére
és irányítására
vonatkozó részében a projekt
során alkalmazott konkrét felügyeleti
és irányítása mechanizmusok
leírásának kell szerepelnie.
Amennyiben a szervezetben rendelkezésre áll
megfelelõ vonatkozó belsõ elõírás
(házi szabvány), és azt a projekt
összes résztvevõje megérti
és elfogadja a magáénak, akkor
szabad a házi szabványra hivatkozni. Ettõl
eltérõ esetben szükséges
viszont a felügyeleti és irányítása
módszerek tisztázása, a játékszabályok
meghatározása és felállítása.
2. Az ellenõrzési pontok, áttekintések
Többféle mechanizmust lehet kialakítani
a felügyelet érvényesítése
érdekében. Ezek közül
az egyiket, a szakaszzáró értékeléseket
már említettük. Szükséges
és célszerû lehet szakaszközi
értékelések tartása
is. Még egy szinttel lejjebb, az operatív
tevékenységek kézbentartása
érdekében heti-kétheti rendszerességgel
munkamegbeszéléseket érdemes
tartani. A minõségbiztosítási
célok elérését pedig
az ún. minõségi szemlézési
megközelítés garantálhatja.
Az alábbiakban az itt említett mechanizmusokat,
mint lehetséges példákat ismertetjük.
A mechanizmusok részletes ismertetése megtalálható
az Informatikai Tárcaközi Bizottság
5. számú ajánlásában
(Bevezetés a PRINCE projektirányítási
módszertanba). A mechanizmusok által kezelt
problémák általánosak.
Ha nem pontosan az ajánlás szerint jár
el egy szervezet, akkor vagy azonos célú,
de másfajta mechanizmussal kell élni, vagy
pedig a projektalapító okiratban ki kell
jelenteni, hogy nem kerül ilyen mechanizmus bevezetésre.
A mechanizmus hiánya ugyanis növeli a projekt
kockázatát, így ennek tudomásul
vétetése a megbízóval
(azaz a finanszírozóval) lényeges.
A szokásos mechanizmusok:
A szakaszzáró értékelés
célja annak szemléltetése a projektvezetõség
számára, hogy a szakasz termékei
teljesen és hibátlanul elkészültek
a megengedett tûréshatáron belül.
Feladata ezenkívül a következõ
szakasz tervei (szakmai és erõforrás)
számára a projektvezetõség
beleegyezésének megszerzése.
Szakaszközi értékelés
bármikor összehívható
a szakasz során, igény szerint ütemezhetõ.
Hosszantartó szakaszok során feltétlenül
érdemes élni ezzel a lehetõséggel,
amely alkalmával egyrészt korlátozott
felhatalmazás születhet egyes munkák
elkezdésére, másrészt
döntést lehet hozni elõre nem vár
esemény bekövetkeztekor.
Mindkét típusú értékelést
gondosan kell elõkészíteni. Ki
kell jelölni azokat a szereplõket, akik az
értékelésen részt
fognak venni. A projektvezetõségnek és
a projektirányítónak feltétlenül
jelen kell lennie az értékeléseken.
A projektalapító okiratban szerepelnie kell
a szakaszzáró értekezletek idõpontjának,
fel kell benne sorolni azokat a lehetséges okokat,
melyek szakaszközi értékelést
vonnak maguk után, valamint az értékeléseken
résztvevõk felelõsségi
köreit.
A munkamegbeszélések a munkálatok
szakaszokon belüli elõrehaladtát
mérik fel. Általában egy-két
hetes gyakorisággal tartják õket
(a projekterv elõírásaihoz és
a helyi szokásokhoz igazodva). Amennyiben készülnek
írásos egyéni munkabeszámolók,
azok alapján keszülhet fel a projektirányító
a megbeszélésre. A megbeszélés
alapján készít majd tájékoztató
jelentést a projektirányító
a projektvezetõség számára.
3. Minõségbiztosítás
A minõségbiztosítás
legfontosabb eszköze a minõségi
szemle. A minõségi szemle célja
egy termék állapotának megvizsgálása,
és a szükséges minõségjavító
intézkedések azonosítása.
Szemlézés elõtt megfelelõ
embereket kell kijelölni minõségellenõri
szerepkörbe. A minõségellenõrök
vizsgálják a termék teljességét,
hibátlanságát, és
általában a megfelelését
az elõre lefektetett minõségi
kritériumoknak. A szemle kimenetelétõl
függõen esetleg újabb szemlére
van szükség ugyanannak a terméknek
az esetében.
Több szerepet kell betölteni a szemle során.
Az elnök vezeti a szemlét és elkészíti
a szükséges minõségjavító
intézkedések listáját.
A minõségellenõrök beszámolnak
ellenõrzési tevékenységük
eredményeirõl. Az elõadó
mutatja be a szemlézendõ terméket.
4. Változás menedzsment
A változás menedzsment a projekt során
létrejövõ és felhasznált
termékek felügyeletével, követésével
foglalkozik a teljes életciklusuk során;
attól a pillanattól kezdve, hogy a létrehozásuk
ötlete megszületett, a fejlesztésen
és az üzemeltetésen keresztül
a végsõ lecserélõdésükig,
vagy megszûnésükig.
A projekt indításakor kell meghatározni
azoknak a termékeknek a körét,
melyeket csak a projekt során alkalmazott változás
menedzsment elõírásai szerint
lehet változtatni. Ezek közé kell
tartozzanak legalább a projekt által a külvilág
számára átadásra kerülõ
termékek. A termékeknek elõállításuk
(életciklusuk) során több változatuk,
ún. verziójuk keletkezhet. A változás
menedzsment elõírásai határozzák
meg, hogy ki jogosult egy termék meghatározását
megfogalmazni; ki jogosult elkészíteni egy
adott terméknek egy újabb verzióját;
milyen szempontok alapján lehet azt eldönteni,
hogy egy terméknek újabb verzióját
kell létrehozni, stb. Mivel könnyen elõfordulhat,
hogy az elõzõ feladatok elvégzése
elmarad, ezért szükséges a változás
menedzsment hatáskörébe esõ
termékek rendszeres felülvizsgálata
(audit) is.
A változás menedzsmentbeli feladatoknak
a nagysága gyakran szükségessé
teszi, hogy elkülönítsenek egy konfigurációs
könyvtárosi szerepet a projekt szervezetének
meghatározása során.
5. Irányítási kapcsolat más projektekkel
Itt kell megfogalmazni a projekt más projektekkel való
kapcsolataiból adódó irányítási
összefüggéseket, azaz meg kell adni
azt a mechanizmust, ami a szükséges koordinálást
biztosítja.
6.2.5. E fejezet: Projektterv
A projektek mérete többnyire olyan nagy, hogy
a megengedettnél nagyobb kockázatot hordoz
magában. Emiatt a munkálatokat célszerû
szakaszokra bontani amelyek rövidebb ideig tartanak,
és emiatt a kockázatuk is kisebb (lásd
B fejezet, szakaszolás). Egy-egy szakasz javasolt hossza
2-4 hónap, de inkább rövidebb szakaszokat
tervezzünk, mert így a tevékenységeket
pontosabban tudjuk ütemezni. A szakaszok nem egyszerûen
a projekt idõtartamának felbontását
jelentik, minden szakasz végének egybe kell
esnie valamely fontosabb termék elkészültével.
Projektterven ezek után a következõket
értjük:
1. Projekt szakmai terv
2. Projekt erõforrásterv
A projekt erõforrásterve lényegében
a tevékenységek végrehajtásához
szükséges pénzügyi, emberi,
illetve szükség esetén egyéb
erõforrás (pl. gépidõ)
ráfordításokat jeleníti
meg, többnyire a szakaszokra levetítve. A
gyakorlatban szokásos tételek amelyek költségét
tartalmaznia kell, a következõk:
Természetesen minden egyéb tétel
(pl. beruházás, eszközvásárlás,
szolgáltatás vásárlás
-kábelezés, stb.) szerepeltetendõ.
Szükséges továbbá az
emberi és egyéb felhasznált erõforrástípusok
leterheltségének kimutatása különösen
az olyan projektek esetén, amelyekben a szervezet több
részlegébõl is részt
vesznek. Emberi erõforrások esetén
a terhelést egy adott idõszakra esõ
emberhónapban szokás megadni vagy a munkaidõ
bizonyos százalékában, míg
eszközöknél a rendelkezésre
állás a megfelelõ információ.
A szakmai tervhez hasonlóan itt is mellékletként
csatolhatunk egy részletes erõforrástervet.
3. Tûrés
A projekt egészére nézve nyilatkozni
kell arról, hogy a költségek és
a határidõ túllépése
milyen mértékben megengedett. Szokásos
megadása %-ban történik. Lényegében
itt arról van szó, hogy a projekt forrásait
biztosító szervezeti egység (pl.
Informatikai Bizottság) csak a tûrés
tényleges vagy elõre látható
átlépése esetén avatkozik
be a projektbe.
4. Korlátozó tényezõk
A legtöbb projektben eleve rendelkezésre állnak
vagy azonosíthatók azok a mérföldkövek,
amelyek be nem tartása egyben a projekt sikertelenségét
vonja maga után. Ilyen mérföldkõ
lehet a pénzügyi év vége,
új törvények vagy jogszabályok
életbe lépése, szervezeti változás
és a hasonló horderejû események.
Az ilyen jellegû határidõk be
nem tartása a tapasztalatok szerint jelentõs
idõbeni csúszáshoz, többletköltségekhez
és csalódottsághoz vezethet.
Az elmondottak miatt a mérföldköveket
a projekt legfontosabb korlátozó tényezõinek
tekintjük, amelyeket már a projekt alapításakor
figyelembe kell venni, beépítve azokat a
tervekbe. Egyéb korlátozó tényezõk
merülhetnek fel az alábbi témakörökben:
Bizonyos projektekben gondot okozhat a munkacsoportok tagjainak
elhelyezése, a (vidéki) felhasználók
elszállásolása vagy a hardverelemek
idõleges elraktározása, ezért
az ilyen jellegû problémákat már
a munkálatok megkezdése elõtt
jelezni kell.
Amennyiben a fejlesztéshez vagy a rendszer üzemeltetéséhez
szükséges extra hardverigények
problémát jelentenek, azt ebben a részben
részletezzük.
A logikai függés a tevékenységek
egymás közötti kapcsolatát
fejezi ki, azaz azt, hogy bizonyos tevékenységcsoportokat
milyen sorrendben kell végrehajtani. Szokásos
kifejtési módja ezeknek az ún.
precedencia-háló. E háló
az Alapító Okirat egy melléklete
lehet.
A szervezet akkor léphet fel korlátozó
tényezõként, amikor olyan erõforrásokat
akar igénybe venni, amelyek már megengedett
leterheltséggel képtelenek a projektben
vállalt feladataik teljesítésére.
Tipikus példa erre a hierarchikus szervezetbõl
a projektre ideiglenesen kinevezett alkalmazott, akit fõnöke
100%-os leterheltséggel járó
feladatokkal bíz meg.
Ebben a részben térünk ki arra,
ha nincs elegendõ számú vagy
megfelelõ képesítéssel
rendelkezõ szakemberünk bizonyos tevékenységek
elvégzéséhez. Amennyiben van
a szituáció feloldására
javaslatunk (pl. oktatás) úgy azt is itt
kell megadni.
Ha a fejlesztés egyes szakaszaiban a belsõ
szervezeti szabványokat figyelembe akarjuk venni, erre
külön hivatkoznunk kell. Jó példa
lehet erre az egyre több szervezetben létezõ
"programozási" segédlet.
Itt olyan jellegû állításokat
célszerû tenni, amely a tevékenységek
végrehajtásához szükséges
idõ és a rendelkezésre álló
erõforrások kapcsolatát mutatja.
(Természetesen nem mindig igaz, hogy kétszer
annyi ember feleannyi idõ alatt elvégez
egy adott feladatot.)
5. Feltételek
Soroljunk fel minden olyan feltételt, amely a projekt
munkálatainak zökkenõmentes lebonyolításához
szükséges. A tervezést érintõ
feltételek ugyanúgy szóba jöhetnek,
mint bizonyos eszközök rendelkezésre
állása. A feltételek meghatározásának
legfontosabb szempontja, hogy a szervezet belülrõl
biztosítja õket, és így
a tervekben nem jelennek meg direkt módon.
6. Elõfeltevések
A feltételekkel szemben itt azokat a külsõ
tényezõket soroljuk fel, amelyekre a projekt
nem tud hatást gyakorolni. Tulajdonképpen
ezek azok a leggyakoribb okok, amelyek miatt a projektek kicsúsznak
az idõbõl. Néhány
tipikus elõfeltevés:
Ezért az elõfeltételek rögzítését
és vizsgálatát különös
gondossággal kell elvégezni a projekt sikere
érdekében.
6.2.6. F fejezet: Elsõ szakasz terve
Az alapító okiratnak tartalmaznia kell az
elsõ szakasz tervét is, amely ugyanolyan
elemekbõl épül fel mint a projektterv.
A leglényegesebb különbség
az, hogy az elsõ szakasz tervében már
nem található újabb szakaszolás.
A tervek hierarchiájának ilyen felbontása
mögött az az egyszerû megfontolás
rejlik, hogy minél távolabb van egy adott
tevékenység a jövõben,
annál nehezebb konkrét paraméterekkel
(erõforrásokkal és költségekkel)
felruházni. Emiatt egyszerre csak egy szakaszt tervezzünk
elõre, a következõ szakaszok részletes
tervét mindig az elõzõ szakasz
végezetével készítsük el.
Ugyanúgy mint a projektterv esetén, itt
is kerüljük a felesleges részleteket,
ezeket mellékletként csatoljuk.
Célszerû a projektterv mellékleteként
a projekt résztvevõire vonatkozó
munkaidõmérleg készítése
és a vezetõikkel való elfogadtatása.



