1. rész: Alapfogalmak

1. rész: Alapfogalmak

1.1. A biztonság alapfogalmai

A biztonság jelentôsége számítógépek alkalmazása, nyílt rendszerek összekapcsolása esetén megnô. Különbözô biztonsági ellenôrzésekre van szükség, hogy az alkalmazói folyamatok között biztonságos kommunikáció legyen. A biztonságos kommunikáció eljárásainak illeszthetôknek kell lenniük a nyílt rendszerekhez és összhangban kell lenniük a nemzetközi szabványajánlásokban definiált referenciamodell elôírásaival.

A hálózatba kapcsolt számítógéprendszerek sok hasznos szolgáltatást nyújtanak a felhasználóknak, akik levelezhetnek egymással, információkat nyerhetnek közeli és távoli adatbázisokból és elérhetnek kölönbözô erôforrásokat. Ez nagyon elônyös a felhasználóknak, de elônyös azoknak is , akik bármi okból illetéktelenül akarnak hozzáférni ezekhez a szolgáltatásokhoz. A szolgáltatásokat gyûjtô néven elektronikus adatcserének nevezhetjük, amelynek biztonságát, hitelességét és sértetlenségét veszélyeztetik az illetéktelen felhasználók. Ezért nem elég a gyors és sok szolgáltatást nyújtó elektronikus adatcsere, hanem ennek biztonságáról, sértetlenségérôl is gondoskodni kell. A gondoskodás azt jelenti, hogy az információnak és a kísérô adatoknak, amelyek az információ átvitelére vonatkoznak, valamint az adatátviteli és adatfeldolgozási szolgáltatásoknak és a hálózatba kapcsolt berendezéseknek épeknek, sértetleneknek kell maradniok.

Milyen veszélyek fenyegetik a hálózatot?

az információ és az erôforrások megsemmisítése,
az információ meghamisítása vagy módosítása,
az információ vagy az erôforrások eltulajdonítása, elmozdítása vagy elvesztése,
az információ felfedése, nyilvánosságra hozása,
a szolgáltatás megszakítása.

Ezek a fenyegetô veszélyek lehetnek véletlenek vagy szándékosak. A véletlen fenyegetô esemény mögött rendszerhiba, mûködési rendellenesség, esetleg hanyag emberi munka áll, míg a szándékos fenyegetés mögött elôre megfontolt támadás van. Az elektronikus adatcsere biztonságát a véletlen és szándékos fenyegetések egyaránt veszélyeztetik, ezért mindkettô elhárítását és (lehetôség szerint) megelôzését biztosítani kell. Ezek a fenyegetô események passzívak vagy aktívak. A passzív fenyegetés megfigyelést, lehallgatást jelent, az aktív fenyegetés pedig tevékeny támadást, beavatkozást a rendszer mûködésébe.

Milyen támadások veszélyeztetik a hálózatban a biztonságos adatcserét?

színlelés, álcázás (masquerade),
visszajátszás (replay),
az üzenetek módosítása,
szolgáltatások megtámadása,
belsô jogos felhasználó illetéktelen akciója,
külsô akció,
csapóajtó,
trójai faló,
vírusok.

Ha a támadások elhárításának megtervezésével foglalkozunk, érdemes elôre megbecsülni a támadás valószínûségét. Egy rendszer sokféleképpen sebezhetô, de ezeknek anyagi vonzatát is mérlegelni kell. Ha egy támadás nehezen keresztül vihetô, akkor a kockázati tényezô lényegesen kisebb.

Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a biztonságnak ára van. A biztonság nagyobb költséget, gyengébb hálózati teljesítményt és bonyolultabb elektronikus adatcserét jelent.

A kormányzati szerveknek a rendelkezésre álló pénzügyi keretek, a szükséges hálózati teljesítmény és az elektronikus adatcsere követelmények ismeretében kell dönteni a megvalósítandó biztonságról.

1.2. Elektronikus adatcsere (Electronic Data Interchange, EDI)

A különbözô irodák, munkahelyek már több lépést tettek a papír nélküli iroda felé. A dokumentumok szövegszerkesztôvel készülnek, nyilvántartásukat, rendezésüket és további feldolgozásukat a számítógépes adatfeldolgozás számos programja segíti. A korszerû munkahelyek okmányai, dokumentumai elektronikus dokumentumok, ami azt jelenti, hogy a dokumentum mágneses adathordozón számítógépes feldolgozásra alkalmas formában rendelkezésünkre áll. Ezen dokumentumok egy része belsô használatra készül, de jelentôs részüket továbbítani kell más intézményekhez, ahol értékelik, felhasználják és megválaszolják. Hiába van két intézményben a legkorszerûbb számítógépes rendszer és a legkorszerûbb elektronikus dokumentáció, ha a két intézmény közti dokumentumcsere, adattovábbítás lassú és megbízhatatlan. Hagyományos továbbítás esetén az emberi feldolgozás fázisai sokszor feleslegesen épülnek be az elektronikus dokumentumfeldolgozás folyamatába. Nyilvánvaló következtetés, hogy a már meglévô számítógéphálózatok és kommunikációs lehetôségek felhasználásával, ahol lehetséges, közvetlenül számítógépes alkalmazások között kell az elektronikus dokumentációtovábbítást megvalósítani. A számítógépes adatátvitel ilyen módon történô alkalmazása viseli az elektronikus adatcsere, EDI (Electronic Data Interchange) nevet. Az elektronikus adatcsere gyors és megbízható, bár alkalmazása esetén több problémára kell megoldást találni. Ilyenek pl. a dokumentum hitelessége, a küldô és a címzett egyértelmû azonosítása, a dokumentum szabványos formátuma. A problémák jelentôs része a dokumentumcsere biztonságára vonatkozik. A biztonságos elektronikus adatcserére késôbb még visszatérünk.

Az elektronikus adatcsere az államigazgatási, kereskedelmi, gazdasági, adminisztrációs, pénzügyi, szállítmányozási dokumentációk szabványos üzenet-formátumba rendezett papírmentes, elektronikus cseréje számítógéphálózaton keresztül a nemzetközi szabványok elôírásainak megfelelôen. Az elektronikus adatcsere folyamatát az 1.ábra szemlélteti. Az ábrán a számítógéphálózat és annak két csomópontja, a küldô és a címzett látható.

1. ábra Az elektronikus adatcsere alapelve

Az elektronikus adatcsere alapeleme az EDI alrendszer, de magának a folyamatnak a végrehajtásához megfelelô környezetre van szükség. Az EDI alrendszer és környezeti architektúrája (2. ábra) a következô elemekbôl áll:

az alkalmazói rendszer,
EDI alrendszer,
az üzenetkezelés,
a hálózat-kezelés.

2. ábra Az EDI alrendszer és környezete

Az alkalmazói rendszer feladata, hogy a házi formátumú dokumentumokból egy közbülsô formájú dokumentumot állítson elô, amely az EDI alrendszerben kerül felhasználásra (1.2 ábra). Az EDI alrendszer kimenetén már EDI formátumú üzenet jelenik meg, amelyet az üzenetkezelô rendszer továbbít. A számítógéphálózat kezelô rendszere az EDI formátumú üzeneteket kiegészíti olyan utasításokkal, amelyeket a konkrét számítógéphálózat igényel. A számítógéphálózat másik oldalán lévô csomópontba megérkezô EDI formátumú üzenetet az EDI alrendszer és környezeti architektúrája átalakítja az ezen csomópontban elôírt házi formátumra.

Az elektronikus adatcsere megvalósítása akkor egyszerû, ha nyilvános, pl. az X.400 elôírásainak megfelelô üzenetkezelô rendszert használ fel.

Az EDI alrendszer a megfelelô üzenetformátum átalakításon és elôállításon kívül az elektronikus adatcsere biztonságáról is gondoskodik.

Mit jelent az elektronikus adatcsere biztonsága? Az adatcsere biztonsága az adatok, dokumentumok tartalmára és a kísérô információra vonatkozik. A tartalom titkosítható, rejtjelezhetô, a dokumentum küldôjének aláírása digitálisan (engedélyezô kulcsszóként) elôállítható. A kísérô információk a forrás és célállomásra, az útvonalra, a forgalom- irányításra vonatkoznak. Az EDI alrendszer ezek biztonságával is foglalkozik. Az EDI alrendszer minden illetéktelen hozzáférési kísérletet naplóz.