Vannak olyan adatstruktúrák, amelyekben megengedhetô a rejtjelezés és a megoldás (a rejtjelezett anyag illetékes visszaállítása, amit szakkifejezésben nem megfejtésnek hívnak) folyamatában bizonyos információveszteség. Így van ez például a beszédnél, ahol az adathalmaz jelentôs redundanciája ezt egyértelmûen lehetôvé teszi. Általában azonban ez nem jellemzô, a kódolás, dekódolás folyamataiban nincs információvesztés, sôt szûkebb értelmezésben az információvesztést okozó beszédtömörítô eljárásokat, amelyek végül is egyfajta rejtjelezést is jelentenek, nem tekintik a rejtjelezési folyamat szerkezeti elemének.
A rejtjelezô algoritmusok követelményrendszere - a kriptográfia néhány ezer évre tehetô történeti fejlôdése során - többé-kevésbé tisztázódott. Kialakultak azok a matematikai elvek és módszerek, amelyek alapján közel azonos kriptográfiai erôsségû algoritmusok készítése ma már "rutinfeladatnak" számít.
Általánosnak mondható alapkövetelmény az, hogy a rejtjelezés változtassa meg az adathalmaz statisztikai szerkezetét - a rejtjelezett anyag gyakorlatilag "véletlen" statisztikai szerkezetet mutasson.
A különbözô algoritmikus "üzemmódok" az átviteli csatorna jellegzetességeihez is igazodnak. A rejtjelezett anyag egy bitjének megváltozása (hibabehatás) az egész üzenetet is tönkreteheti - "lavinahatás" - vagy csak az üzenet meghatározott szakaszára (néhány Byte) terjed ki.
Önmagában az algoritmikus védelem kevésnek bizonyul. Igaz ugyan, hogy az algoritmikus védelem a kriptográfia alapvetô eszköze, de a kriptográfiai rendszert úgy kell kialakítani, hogy a "külsô, vagy belsô (konspiratív) támadás" az algoritmus ismeretében (az algoritmus "zsákmányolása" esetén) se veszélyeztesse a rejtjelezett adatokat, azok az algoritmus ismeretében is "megfejthetetlenek" legyenek.
Jellemzô példa az algoritmussal kapcsolatos fejtegetésre a DES (Data Encryption Standard), amely a 70-es évek elején az Egyesült Államokban "szabványosított" rejtjelezô rendszer lett. Az algoritmus teljesen publikus. Számos cikkben jelent meg - különbözô programozási nyelveken - az algoritmus korrekt forrásnyelvi leírása is, így gyakorlott programozó néhány órai munkával azt realizálni is tudja. A DES mint rejtjelezô rendszer azonban sok esetben kellô védelmet jelent bizalmas, de nem államtitok körbe tartozó adatok biztonságához.
Hasonló a helyzet az izraeli eredetû RSA algoritmussal is, amely a nyilvános kulcsú rendszereknek (PKS - Public Key System) napjainkban is legerôsebbnek tartott algoritmusa. A (meghökkentôen egyszerû) algoritmus publikus, mindenki számára elérhetô. A belôle felépített rejtjelezô rendszerek erôssége azonban - akár a rejtjelezés, akár a hitelesítés vagy partnerazonosítás tekintetében is a ma ismert egyik legerôsebb rendszer.