Azok az érdekek, amelyekkel kapcsolatos érdekérvényesítési törekvések az egyes kormányzati szervek alapfunkciójának realizálását veszélyeztetik, sokkal inkább kapcsolódnak a politikai-kormányzati rendszerhez, illetve annak egyes elemeihez, mint közvetlenül magához az adott szervezethez. Tevékenysége ellátása érdekében saját szakterületén minden kormányzati szerv megadott hatalmi jogosítványokkal rendelkezik és meghatározott körû autonómiát élvez. Ennek következtében bizonyos érdekek érvényesítése terén az adott kormányszerv nem megkerülhetô, az érdekérvényesítés csak a kormányszerv ellenében, annak befolyásolása, esetleg kényszerítése révén képzelhetô el. Nyilvánvaló, hogy a közvetlen befolyásolási, kényszerítési törekvésekkel szemben az egyes kormányszerv részére a jogszabályok és a kormányzati szervezeti intézményi rendszer egésze megfelelô védelmet nyújt. Az indirekt módszerekkel történô érdekérvényesítés azonban már sokkal nehezebben kezelhetô, védhetô ki. Az indirekt módszerekkel történô érdekérvényesítés alaptermészetét tekintve az információ manipulálásán, az információval való visszaélésen alapul. Ahhoz, hogy a foganatosítandó védelmi rendszabályok jellegét és volumenét helyesen tudjuk meghatározni, alaposabban fel kell tárnunk a különérdek érvényesítés kifejezéssel jelölt fogalom tartalmát és terjedelmét.
A kormányzati rendszer politikai és nemzetgazdasági funkcióját, a rendszer egyes elemeinek szerepét, súlyát vizsgálva megállapítható, amint azt a legmagasabb rendû jogszabályok is leszögezik, hogy a kormányzati rendszerrel, illetve a kormányzati rendszerbe sorolt szervezetekkel szembeni jogalap nélküli érdekérvényesítés jelentôs erôforrásokat és szervezettséget igényel. Feltehetô, hogy ilyenfajta érdekérvényesítésre csak idegen államok, multinacionális gazdasági szervezetek, a szervezett bûnözés, illetve belföldi, úgynevezett különérdeket képviselô elosztási koalíciók lehetnek képesek. Az elsô három esetben a közvetlen érdekérvényesítési törekvés felfedése az állam, összes igénybe vehetô erôforrásának felsorakoztatásával, széles körû és hatékony védelmet biztosít a kormányzati rendszer, illetve az egyes szervezetek részére.
A különérdek érvényesítés információmanipuláláson alapuló mechanizmusait vizsgálva három alapvetô tevékenységi kört különböztethetünk meg:
A befolyásolás alapvetôen a nyilvánossággal való visszaélés, illetve az ezzel való fenyegetés, valamint a személyi kapcsolatokkal való visszaélés révén valósulhat meg. A befolyásolás elleni harc két alapvetô formája ennek megfelelôen a rendszeres, gyors és hiteles tájékoztatás, valamint a személyi biztonsági tényezôk erôsítése.
A megtévesztés hamis ügyletspecifikus információk közlésével, valamint a döntések alapjául szolgáló általános háttérinformáció manipulálásával, azaz dezinformáció révén valósulhat meg. A megtévesztés elleni védelem elsôsorban az elemzô-értékelô képességen, valamint a kontroll hírforrásokhoz való hozzáférés biztosításán alapszik.
A különérdek érvényesítés elleni informatikai vonatkozású védelmi mechanizmusok felvázolása alapul szolgálhat az intézményi-szervezeti védelmi-biztonsági funkció felvázolásához.