1. Alapvetések

1. Alapvetések

1.1. Az országos hatáskörû kormányzati szervek alapfunkciója

A kormányzati szervek a Kormány felügyelete alá tartozó, országos hatáskörû államigazgatási szervek, amelyek önálló költségvetési szervként mûködnek.

A kormányzati szervek a hatáskörükbe tartozó ügyekben az érintett ágazati törvényekben, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegérôl rendelkezô 1981. évi I. törvény szerint járnak el.

A kormányzati szervek biztonsági koncepcióját meghatározó alapvetô szempontok az intézményeknek a katonai, külpolitikai, nemzetgazdasági biztonság védelme-erôsítése terén betöltött szerepébôl, valamint a kormányzati stabilitás megôrzésével-erôsítésével kapcsolatos szerepébôl vezethetôk le. Ezek a szempontok - többször csak áttételesen - kifejezésre jutnak az Alkotmány, valamint az egyes ágazati törvények megalkotása során figyelembe vett alapvetô társadalmi-gazdasági érdek-kategóriákban.

Összességében megállapítható, hogy a kormányzati szervek alapfunkciója a kormányzati rendszernek a nemzetgazdaság normál állapotával immanens mûködési módja feltételeinek a kormányzat képviseletében történô biztosítása és folyamatos továbbfejlesztése. Az egyes intézmények biztonsági koncepciójának elemeznie kell azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével biztosítható az adott szervezet alapfunkciója realizálásának zavartalansága.

1.2. A kormányzati szervezeti-intézményi rendszer tagjainak helyzete

Az országos hatáskörû szervek ágazati miniszteri felügyelettel közvetlen kormányzati alárendeltségben mûködô kormányzati szervek. A mûködésükhez szükséges erôforrásokat és azok felhasználásának alapvetô szabályait a költségvetési törvény és az államháztartási törvény határozza meg. Költségvetési tervezési, elôirányzatmódosítási és -felhasználási, beszámolási és információmódosítási kötelezettsége és joga a költségvetési cím jogállásnak megfelelôen történhet.

1.3. A kormányzati szervek szervezeti felépítése

A kormányzati szféra szervezeteire a centralizált, hierarchikus felépítés jellemzô. A szervezeten belül három-öt hierarchiaszint jellemzô. Az egyes szervezeti egységek kialakításánál a munkamegosztás hosszabb távon tartós formájára vonatkozó elképzelések játszottak szerepet. Általános gyakorlat szerint ideiglenes munkaerô átcsoportosítás csak külön eljárás (vezénylés, megbízás) keretében lehetséges. Az egyes szervezeti egységek szükség szerinti pótlólagos erôforrásszükséglete - idôszakosan - együttmûködési kötelezettség elôírása révén biztosítható. A kiadványozáshoz kötött információ bekérô és szolgáltató tevékenység centralizált jellegû.

1.4. A kormányzati szervek alapvetô feladatkörei

Az alapfunkció realizálása érdekében végrehajtandó feladatok

engedélyezés,
ellenôrzés,
felügyelet,
érdekvédelem,
koordináció,
szabályozó, kodifikációs-elôkészítô tevékenység,
befolyásolás,
érdekképviselet.

Az alapvetô funkció gyakorlása során a szervezetek szemben találják magukat a fentiekben vázolt feladatok közötti ellentmondások feloldásának, folyamatos meghaladásának követelményével. Vélelmezhetôen ez a követelmény a legélesebben az általános érdeket képviselô törvények által meghatározott követelmények, illetve az ágazati- és csoportérdekek érvényesítésével kapcsolatos koordinációs, kodifikációs-elôkészítô tevékenység során jelentkezik. Az ezzel kapcsolatos követelményeknek való megfelelés szempontjából alapvetô jelentôsége van az informatikai védelmi funkció realizálását szolgáló eszközbázis tágabb értelmezésébe vont célirányos, hatékony tájékoztató rendszernek. Ez példa arra, hogy a védelmi-biztonsági funkciók fogalmának kiterjesztése, komplex értelmezése önmagában is új problémamegoldási lehetôségeket kínál.

1.5. A kormányzati tevékenység alaptermészete

Megállapítható, hogy a kormányzati tevékenység alaptermészetét tekintve információ-feldolgozó tevékenység. A megvalósuló folyamat általános sémája:

1. ábra

Az információfeldolgozó folyamat sémája

1.6. Biztonsági alapfogalmak

A kormányzati szervek mûködési rendszere biztonságának védelme-erôsítése a rendszerösszeomlások megelôzésére, lokalizálására, felszámolására irányuló tevékenység.

A fenyegetô rendszerösszeomlások három alaptípusba sorolhatók.

Az elsô típus esetében egymástól kölcsönösen függô és egymást kölcsönösen támogató rendszerelemek vagy funkciók bonyolult, szerteágazó hálózatában egyetlen elemnek (bármilyen okú) összeomlása okozza az egész intézmény és funkciórendszer összeomlását.
A második típus esetében fenyegetô változások jelennek meg a rendszer környezetének egyes részeiben, ezek azonban észrevétlenek maradnak mindaddig, amíg akut veszéllyé nem növik ki magukat, amikoris a veszély többé nem is küzdhetô le, mert már túl késô van az elhárítás, a kompenzálás, vagy akár a szakaszos adaptáció megkísérléséhez.
A harmadik típusú rendszerösszeomlást olyan eseményeknek véletlenszerû egybeesése okozza, amelyeknek - az érintettek által gyakorlatilag elôre nem látható - idôbeli kombinációja rendszerösszeomlásra vezet. Az ilyen katasztrófák okainak jellegzetes konstellációja alakul ki akkor is, amikor valamely jól mûködô társadalmi-mûszaki rendszer azért omlik össze, mert több hiba váratlanul egymáshoz kapcsolódik. Bár vannak biztonsági rendszabályok, ezek csôdöt mondanak, tekintettel a körülményeknek a katasztrófát együttesen elôidézô, meg nem tervezett kombinációjára. Mihelyt a tényezôk végzetes konstellációja már létrejött, az összeomlás túl sebesen megy végbe ahhoz, hogy külsô beavatkozással még feltartóztathatnák, vagyis egyszerûen nincs idô sem a kompenzációra, sem a szakaszos alkalmazkodásra.

A rendszerösszeomlás elôidézésével fenyegetô változások, események alaptermészetét vizsgálva minden esetben valamilyen, a rendszer mûködésének feltételét jelentô szükséglet kielégítetlenségével találjuk szemben magunkat. Ezen szükséglet-kielégítetlenségek - közgazdasági nyelvezettel élve - aránytalansági képzôdmények, mértéke, kölcsönhatása, egymásba történô átalakulásuk lehetôségei határozzák meg a rendszer biztonságának helyzetét. Egy alapvetôen információfeldolgozásra szakosodott szervezet esetében az információhiány, illetve az információfeldolgozó kapacitások és a feldolgozás eredményeinek visszacsatolását szolgáló kapacitások hiánya, sérülése veszélyezteti leginkább a szervezet biztonságát.

A rendszer biztonságának védelme-erôsítése éppen az elôre jelezhetôség, illetve a beavatkozási lehetôségek korlátozott volta miatt nem a katasztrófa közvetlen kivédésére irányul, hanem sokkal inkább, indirekt módon, olyan rendszer-tulajdonságok erôsítése, fejlesztése révén valósul meg, amelyek alapvetô szerepet játszanak a rendszer katasztrófák általi sebezhetôségének csökkentése terén. Ezek az alapvetô tulajdonság-osztályok a következôk:

Az állóképesség úgy határozható meg, mint a rendszer struktúrájának megôrzése egyes elemek megsemmisülése esetén is, dublírozás, helyettesítés révén.
A túlélôképesség a káros külsô (és belsô) tényezôk elleni aktív fellépés feltételeinek meglétén alapul.
Az alkalmazkodóképesség elsô közelítésben a külsô zavarok "elnyelésének" képességével hozható összefüggésbe.

Megállapítható, hogy az állóképesség és a túlélôképesség kutatásában eddig a rendszerelemek sebezhetôségére irányuló vizsgálódások voltak túlsúlyban, figyelmen kívül hagyva az elemek közti kapcsolatok sebezhetôségét.

A kormányzati szervek, mint "bürokratikus szervezetek" tevékenysége - mint ezt a fentiekben rögzítettük - információfeldolgozáson alapul. Ez az információfeldolgozó tevékenység irodai környezetben (irodaépületben) irodatechnikai eszközök, számítógépes információfeldolgozó rendszerek, telekommunikációs eszközök alkalmazásával valósul meg. Az információfeldolgozás jelentôs része adatfeldolgozásra épül. Az adatfeldolgozás során egyaránt alkalmaznak papíralapú és elektronikus adathordozókat, adatfeldolgozási technológiákat. Az információfeldolgozás másik része a közvetlenül, vagy távbeszélô vonalakon történô, élônyelvû kommunikáción alapul.

Mindezek alapján kézenfekvônek tûnik, hogy elsôsorban az információfeldolgozó rendszerek állóképessége, túlélôképessége, alkalmazkodóképessége erôsítésével kapcsolatos kérdéseket helyezzük az intézményi-szervezeti biztonság védelmének elôterébe. Mint ezt a késôbbiekben látni fogjuk, az informatikai védelmi funkció kiemelése és elkülönült kezelése sem a hatékonyság, sem pedig a szervezeti összbiztonsági érdekek szempontjából nem lehetséges.