Az X/Open, gyártósemleges nemzetközi szervezetként, vállalta, hogy mind a gyártók, mind a felhasználók érdekeinek szem elôtt tartásával kiválasztja és ellenôrzött módon továbbfejleszti a hivatalos és nem hivatalos szabványok konzisztens kombinációját, amely lehetôleg a nyílt információs rendszerek egészét lefedi. Az X/Open egyben olyan hitelesítési eljárásokat is kidolgoz, amelyek révén ellenôrizhetô, hogy az egyes termékek eleget tesznek-e az elôírt specifikációknak.
Az X/Open Company egy független, non-profit szervezet, amelyet 1984-ben alapított az öt legnagyobb európai számítógépgyártó cég: a Bull, az ICL, az Olivetti, a Nixdorf és a Siemens. A konzorcium késôbb részvénytársasággá alakult át, és jelenleg 15 tulajdonos tagja van, az összes multinacionális számítógépgyártó óriásvállalat: Amdahl, Bull, DEC, Fujitsu, HP, Hitachi, IBM, ICL, NCR, NEC, Olivetti, Siemens, Sun Microsystems, Unisys. A 15. tulajdonos 1993 októbere óta a Novell, amely egyidejûleg úgy döntött, hogy a Unix System Laboratories (USL) tulajdonosaként a UNIX védjeggyel kapcsolatos jogokat az X/Open-re ruházza át. A továbbiakban a UNIX operációs rendszer interfész specifikációinak a továbbfejlesztése is az X/Open felügyelete mellett történik.
Az X/Open igazgatótanácsa a részvényesek képviselôibôl, a Felhasználói, Rendszergyártói és Szoftvergyártói Tanács elnökeibôl és a vezérigazgatóból áll. Bár az X/Open megalakulásakor a gyártók konzorciuma volt, ma egyre inkább a felhasználói szempontok kerülnek elôtérbe, és erôsödik az X/Open híd szerepe a gyártók és a felhasználók között. Ennek biztosítására három tanácsot hoztak létre.
A Felhasználói Tanács (User Council) feladata a nyílt rendszerekkel szemben támasztott követelményrendszer kidolgozása és a prioritások meghatározása annak érdekében, hogy a nyílt rendszerek valóban minél gyorsabban megtérülô beruházást jelentsenek a felhasználóknak. A tanácsban a világ legnagyobb ipari és államigazgatási felhasználói is megtalálhatók. Két magyar tagja van: 1992-ben a magyar kormány is csatlakozott a szervezethez a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Koordinációs Irodája révén, 1993-ban pedig az MTA SZTAKI lépett be.
A Független Szoftvergyártók Tanácsa (Independent Software Vendors Council) a nagy szoftverházakat (pl. Novell, Oracle, Informix, Sybase stb.) tömöríti annak érdekében, hogy az X/Open specifikációknak eleget tévô platformokon minél hamarabb sok, jó minôségû alkalmazói szoftver álljon rendelkezésre.
A Rendszergyártók Tanácsa (System Vendors Council) dolgozza ki, a részvényes tagvállalatokkal szorosan együttmûködve, a technikai programok java részét. Ôk rendelkeznek a szükséges szakmai háttérrel a gyártó-semleges specifikációk kidolgozásához, és végsô soron ôk készítik el a specifikációkat kielégítô rendszereket.
A tanácsok, illetve a köréjük létrehozott munkacsoportok munkájának összehangolására 1989-ben beindítottak egy Xtra nevû programot. Ennek lényege, hogy ciklikusan, minden év végén összesítik a felhasználóktól érkezô tapasztalatokat és követelményeket, s a World Congress on Open Systems rendezvény keretében egybevetik azokat a munkacsoportokban folyó technológiai munkákkal. A tapasztalatok birtokában folyamatosan korrigált projektek állását évrôl évre publikálják az Open Systems Directive címû kiadványban.
A Közös Alkalmazási Környezet specifikálása
Mindenekelôtt az X/Open fejleszti és gondozza annak a Közös Alkalmazási Környezet (CAE) elnevezésû, nyílt informatikai rendszerkörnyezetnek a specifikációját, amely az operációs rendszer szintjétôl a felhasználói felületig, beleértve a hálózati kapcsolatokat is, egy teljes informatikai rendszer mûködését lefedi. Ez a specifikáció-gyûjtemény átfogó és konzisztens keveréke a már hivatalosan elfogadott nemzetközi és nemzeti, valamint a széles körben elterjedt ipari (de facto) szabványoknak. A specifikációkat egy folyamatosan frissített X/Open Portability Guide-ban (XPG) adja közre, amely lényegében ipari konszenzusnak tekinthetô arról, hogy mi is a nyílt rendszer.
Az XPG specifikáció fontosabb témák szerint komponensekre van osztva. A komponensek szintjén valósul meg az az elv, hogy a nyílt rendszer létezô szabványokon alapuljon. Az egyes komponensekre meglévô szabványokon az X/Open csak annyit változtat, hogy szervesen be tudjanak illeszkedni az egész környezetbe.
Az X/Open szabványpolitikáját a következôkkel lehet körvonalazni:
A hitelesítési eljárás
A specifikációk egyeztetése és terjesztése mellett az X/Open szervezet legfontosabb feladata annak a hitelesítési eljárásnak a felügyelete, melynek során a számítógépgyártók, illetve alkalmazói szoftver fejlesztôk egy XPG védjegyet kaphatnak termékeikre. Ez igazolja, hogy azok eleget tesznek az X/Open Portability Guide ajánlásainak. Ez a hitelesítô program természetesen nem csak a tagok részére nyitott.
Ahhoz, hogy egy cég védjegyeket igényelhessen termékei számára, alá kell írnia a védjegy-licencszerzôdést (TMLA, Trade Mark Licence Agreement). Ezzel a szerzôdéssel a gyártó elkötelezi magát az X/Open ajánlások mellett, és vállalja, hogy ha egy hitelesített termékérôl kiderül, hogy valamely ponton mégsem felel meg az X/Open specifikációinak, akkor ezt szoftverhibaként kezeli, és mielôbb kijavítja. Ha ezt nem teszi meg egy bizonyos idôn belül, elveszíti a védjegyet. A védjegy érvényessége úgy is megszûnhet, hogy a hozzá fûzôdô specifikációk elavulnak, és az X/Open újakra cseréli ki ezeket. Ennek következtében az X/Open védjegyek hosszabb idôre is biztosítják a termék specifikációkhoz való konformanciáját.
A hitelesítendô termékrôl konformancia kérdôíveket (CSQ, Conformance Statement Questionnaire) kell kitölteni, amelyek a specifikációkhoz való konformancia részleteire és módjára kérdeznek rá. A nyílt rendszereket általában profilokra hitelesítik (a profilok meghatározását lásd a 3.1.3 pontban), míg egyes alkalmazások kérhetnek komponensekre szóló védjegyeket. A védjegy tartalmazza a hitelesített profil nevét, de a konformancia pontosabb tanulmányozásához csak a CSQ ad elegendô információt. Az X/Open védjegy egy speciális fajtája a forráskód védjegy. Olyan forráskódú részletekre vonatkozik, amelyeket a gyártók saját fejlesztésû termékeikben felhasználva idôt és energiát takaríthatnak meg. Ilyen védjeggyel rendelkezik például a két alapvetô Unix-forrás is, az SVR4 és az OSF/1.
A konformancia kérdôívbôl derül ki, hogy a termék a kötelezô specifikációkon felül milyen további választható részleteket valósít meg. Az egyes specifikációkhoz való konformanciát szintekre osztják aszerint, hogy a tesztelés milyen laboratóriumban történt. A formális szabványok tesztelésére a szabványt kifejlesztô társaság módszereit használják, míg az ún. de facto szabványokéra az X/Open készít eljárásokat. A szoftverek egy harmadik kategóriáját nem célszerû tesztelni, de a gyártónak így is el kell köteleznie magát az X/Open ajánlás mellett.
Ha a hitelesítés során kiderül, hogy a termék egyes pontokon nem felel meg az X/Open szabványnak, de ez nem befolyásolja jelentôsen a hordozhatóságot és az együttmûködési képessséget, akkor az X/Open úgy dönthet, hogy engedélyezi a hitelesítés folytatását. Ekkor az egy ideiglenes lemondó nyilatkozatot tesz, amely megengedi a védjegy használatát, de egy éven belül kötelezi a gyártót az eltérés kijavítására. Az ilyen hiányosságok nem derülnek ki a védjegybôl, de megtudhatók a konformancia kérdôívbôl. Az eltérések kijavítását és az egyéb változásokat a gyártónak folyamatosan be kell jegyeznie a konformancia kérdôívbe.
Az XPG3 VSX3 elnevezésû tesztelô szoftvere több mint 5500 tesztet tartalmaz. Az Ada, COBOL és FORTRAN nyelvek tesztelésére külsô szabványosító szervezetek (NIST, AJPO) tesztjeit kell használni. A VSX3 a POSIX konformancia tesztelésére is alkalmas.
A fejlesztési ciklus
Az Xtra programot a fejlesztési ciklus kezdetének tekinthetjük, amikor összegyûjtik a felhasználók tapasztalatait és elvárásait. Ez kétéves folyamat, amelynek elsô évében a fentebb említett felhasználói véleménygyûjtés folyik, a másodikban pedig azt figyelik, hogyan válaszolnak a gyártók a felvetett igényekre. A vizsgálatok tapasztalatait az Xtra világkongresszuson szûrik le, és errôl egy kiadvány is készül Open Systems Directive címmel. A kongresszus a meghatározónak tartott területekhez munkacsoportokat nevez ki, amelyek folyamatosan vizsgálják azokat.
A ciklus második fázisa az átfogó tanulmányok alapján kiegészített újabb XPG verzió. Az XPG elsô három verziója nagyjából kétéves idôközökkel követte egymást. Az 1988-ban megjelent hármas verzió (XPG3) volt az elsô, amely széles ipari elismerést kapott. Az XPG4-tôl kezdôdôen a frissítés folyamatos lesz, vagyis azonnal közlik az elfogadott specifikációkat. Ezzel lehetôvé teszik, hogy a gyártók hamarabb elkezdhessék a specifikációk megvalósítását, felgyorsítva az egész X/Open ciklust.
A ciklus harmadik elemeként a gyártók elkészítik az XPG-nek megfelelô termékeiket, és negyedik elemként megtörténik azok hitelesítése. Az eközben felhalmozódott gyártói, felhasználói és hitelesítôi tapasztalat befolyásolja a ciklus újraindítását.
Specifikációk
A specifikációkban találhatók az X/Open által javasolt technológiák részletes leírásai és az interfészek pontos definíciói. A specifikáció alapulhat de jure szabványokon vagy de facto szabványok publikus leírásain. A komponensek már nem tartalmaznak technikai leírást, csak hivatkozásokat a megfelelô specifikációkra. A specifikációk külön kötetekben jelennek meg, nem tartoznak az ún. XPG dokumentumkészlethez, melynek részeit ezután ismertetjük.
A komponensek leírása
A komponens egy jól különválasztható feladatcsoporthoz ad ajánlást (pl. C nyelv, grafikus felület). Ez a legkisebb egység, amely önállóan hitelesíthetô. Egy komponens négy felülettel írható le: ember-számítógép felület, hordozhatósági felület, adatcsere formátumok és kommunikációs felület. Ezek közül az értelemszerûen feleslegesek elhagyhatók.
Az egyes felületeken belül háromféle bejegyzés szerepelhet: specifikáció-hivatkozás, hordozhatósági környezet és konformancia feltétel. A specifikáció-hivatkozások mondják meg, hogy a komponensnek arra a felületére mely X/Open specifikációk vonatkoznak. A hordozhatósági környezet azokat a további interfészeket sorolja fel, amelyek a komponens adott felületének a mûködéséhez még szükségesek. A konformancia feltételekbôl kiderül, hogyan igazolható az, hogy a termék megfelel a specifikációnak.
A profilok tartalma
A profilok a számítógép egyes tipikus felhasználásához állítanak össze egy komponenscsomagot, összegyûjtve a felhasználás szempontjából hasznos komponenseket. Az XPG3 és XPG4 Alap Profilja tartalmazza a többnyelvûsített rendszerhívásokat és könyvtárakat, a parancsokat és segédprogramokat, valamint a C nyelvet. Ezt az Alap Profilt bôvíti ki a többi profil további komponensekkel. A profilok segítségével a vásárló egyszerûbben fogalmazhatja meg követelményeit. Az XPG3 és XPG4 profilokkal a késôbbiekben még részletesen foglalkozunk.
További anyagok
Az XPG dokumentumkészlet a komponensek és profilok leírásán kívül egy útmutatót is tartalmaz a hitelesítéshez. A hitelesítés fontos részeiként megtalálható a védjegy-licencegyezmény (TMLA, Trade Mark Licence Agreement) és az egyes komponensekhez tartozó konformancia kérdôívek (CSQ, Conformance Statement Questionnaire). Végül a hitelesített termékek jegyzéke és az X/Open kiadványainak listája következik, de ezek külön is hozzáférhetôk.
Profilok
Az XPG3 összesen 16 komponenst tartalmaz. A hitelesítés egyszerûsítése céljából a komponensekbôl két együtt védjegyeztethetô csoportot alkottak. Az Alap Profil biztosítja azt az alapkörnyezetet, amelyre a többi komponens épül. Komponensei: többnyelvû rendszerhívások és könyvtárak, parancsok és segédprogramok, C nyelv. A "Plus" Profil ezenfelül COBOL, FORTRAN és Pascal fordítókat, adatkezeléshez ISAM-ot és SQL-t, X Window ablakkezelést, adatkapcsolatot a hálózaton keresztül, valamint PC- és terminálkapcsolatot biztosít. További, egyik profilban sem szereplô komponensek: Ada fordító, folyamatok közötti kommunikáció és szabványos mágneses tárolás.
Operációs rendszer felület
Az operációs rendszer felületnek XSI (X/Open Systems Interfaces Specification) a neve, és alapja a POSIX, illetve a System V Interface Definition (SVID).
A többnyelvûsített rendszerhívások és könyvtárak (Internationalised System Calls & Libraries) nevû komponens azokat a rendszerszintû szolgáltatásokat tartalmazza, amelyeket egy C nyelven írt programból el lehet érni. Lehetôvé teszi továbbá a programok többnyelvûsítését, azazhogy a program a felhasználó nyelvén és a helyi sajátosságokat figyelembe véve kommunikálhasson. Ezt a bôvítést az X/Open-nél NLS-nek (Native Language System) hívják. Az NLS eszközöket nyújt ahhoz, hogy a programok futás alatt választhassanak betûkészletet és nyelvet, beállíthassák a speciális formátumokat (dátum, pénzegység stb.), s ennek megfelelôen kezelhessék a szövegeket és reguláris kifejezéseket.
A parancsok és segédprogramok (Commands & Utilities) címszó alatt felsorolt eszközök a parancsértelmezôbôl (például Unix shell) indíthatók el.
A terminálcsatoló (Terminal Interfaces) a lokálisan csatlakoztatott terminálokat teszi elérhetôvé.
Végül egy komponens a folyamatok közötti kommunikációra (Inter-Process Communication) ad lehetôséget.
Programnyelvek
Egy X/Open nyelvi ajánlásnak megfelelôen írt program bármely X/Open környezetben hiba nélkül lefordítható. Az egyes nyelvi ajánlások a megfelelô ISO vagy ANSI szabványokon alapulnak, de tartalmazhatnak kiegészítéseket az X/Open környezetbe való teljes beillesztés céljából.
A C nyelvnek kiemelt helye van, mert a nyílt rendszerek általában C nyelven íródnak. Az XPG3 még nem az ANSI szabványos C-t, hanem a régebbi ún. Common Usage C-t ajánlja.
Támogatott nyelv még a COBOL, a FORTRAN, a Pascal és az Ada.
Adatkezelés
Két komponens támogatja az adatkezelést a nyílt rendszerekben:
Felhasználói felület
A felhasználói felület igen fontos mind a program hordozhatósága szempontjából, mind pedig amiatt, hogy a felhasználók egységes felületet lássanak a különbözô rendszerekben. Az XPG3 a felület alapjául az X Window System-et választotta, és ehhez ad meg egy C nyelvi csatolót. A komponens neve ablakkezelés (Window Management).
Hálózati kommunikáció
Az XTI (X/Open Transport Interface) felületen keresztül a különbözô gépeken futó alkalmazások összeköttetést létesíthetnek, és adatokat küldhetnek át egymásnak. Ez a mûködés különbözô hálózati protokollok felett is megvalósítható, a hálózat paraméterei közül csak az összeköttetés átviteli sebessége az, amelyre a programnak esetleg figyelnie kell.
A PC-s kapcsolódás (PC Interworking) egyelôre csak terminál emulációt és állományátvitelt biztosít egy nyílt rendszer és PC-k között.
Forráskódátvitel
A megoldandó probléma itt a forráskód átvitele egyik géprôl a másikra. A hordozó fajtáját tekintve 5,25" hajlékonylemezek és 0,5" mágnesszalagok használhatók, mindkettô többféle felírási formátumban. Az archiváláshoz két segédprogram adott, a tar és a cpio. A gépek közötti hálózatos átvitel a uucp segédprogrammal oldható meg. A komponens neve Source Code Transfer.
XPG4 komponensek
Az XPG negyedik kiadásának idejére (1992 októbere) a hangsúly a hordozhatóságról az összekapcsolódásra és együttmûködési képességre tolódott. Az együttmûködési képesség alatt az értendô, hogy egy alkalmazás más, esetleg távoli rendszeren lévô alkalmazásokkal képes kommunikálni, adatokat cserélni, munkafolyamatokat közösen végrehajtani. Az XPG egyes kiadásai igyekeznek a legnagyobb mértékû kompatibilitást biztosítani az elôzô verziókkal. Az ezekhez verzióhoz képest bevezetett bôvítések és esetleges javítások, változtatások leírása az XPG4 esetén az XPG3-XPG4 Migration Guide-ban található meg.
XPG4 Profilok
Az XPG4 22 komponensébôl egyelôre 5 profilt alakítottak ki. Az új komponensek és profilok bevezetése folyamatos. Az Alap Profil (Base) változatlan, három komponense: többnyelvû rendszerhívások és könyvtárak, parancsok és segédprogramok, C nyelv. A jelenlegi profilok egy általános munkaállomást, egy általános szervert, valamint egy OSI hálózat, illetve egy adatbázis elérését lehetôvé tevô konfigurációt adnak meg.
Az Alap Szerver Profil (Base Server) egy olyan rendszert ír le, amelyhez többféle karakteres és grafikus terminál csatlakoztatható, hálózaton keresztül is. Komponensei (az Alapon felül): terminálcsatoló, ablakrendszer-alkalmazási felület, transzport szolgáltatások (XTI), hálózati állományrendszer (NFS), (PC)NFS szerver, LMX szerver.
A Munkaállomás Profil (Workstation) egyfelhasználós, hálózatra kapcsolható, szöveges és grafikus megjelenítési lehetôségekkel rendelkezô környezet. Komponensei (az Alapon felül): transzport szolgáltatások (XTI), hálózati állományrendszer (NFS), ablakrendszer-megjelenítô, ablakrendszer-alkalmazási felület, terminálcsatoló.
Az OSI kommunikációs lehetôségek széles körével rendelkezik az OSI Kommunikációs Platform Profil (OSI Communications Platform). Komponensei (az Alapon felül): transzport szolgáltatások (XTI), X.400 átjáró, X.400 üzenetelérés, katalóguselérés, BSFT.
Az Adatbázis Platform Profil (Database Platform) adatbázisok elérését teszi lehetôvé nyílt rendszeri felületeken keresztül. Komponensei (az Alapon felül): COBOL, relációs adatbázis, transzport szolgáltatások (XTI).
Az alapfelület
A három idetartozó komponens nagyjából azonos az XPG3-ban leírtakkal. Ezek: többnyelvû rendszerhívások és könyvtárak (Internationalised System Calls & Libraries), parancsok és segédprogramok (Commands & Utilities), C nyelv. A módosítások egyrészt a hibák kijavításából, másrészt az ANSI szabvány C bevezetésébôl és a többnyelvûsített környezet fejlesztésébôl adódnak. Az XPG4 az ANSI C bevezetésével együtt megtartja az XPG3-ban specifikált Common Usage C-t is, így a rendszereknek mindkét változatot támogatniuk kell. A folyamatok közötti kommunikáció bekerült a rendszerhívásokat és könyvtárakat tartalmazó komponensbe.
Más programnyelvek
A nyelvek listája nem változott az XPG3 óta: Ada, COBOL, FORTRAN és Pascal.
Adatkezelés
A nyílt rendszerekben azt is biztosítani kell, hogy a különbözô nyelveken írt alkalmazások ugyanazokon az adatokon dolgozhassanak és hogy az adatok könnyen és hatékonyan mozgathatók legyenek az alkalmazások között. Az egyik komponens az indexelt állományokra vonatkozó ISAM, a másik neve relációs adatbázis (Relational Database). Ez utóbbi alapjaiban a nemzetközi SQL szabványnak felel meg, de tartalmaz néhány, gyártók által kifejlesztett hasznos újítást, valamint egy opcionális tranzakció-kezelô interfészt is (XA).
Felhasználói felület
A karakteres terminálcsatoló (Terminal Interfaces) mellett a grafikus felületet két komponens biztosítja. Az ablakrendszer-megjelenítô (Window System Display) a távoli alkalmazások által vezérelt helyi megjelenítést teszi lehetôvé, az ablakrendszer-alkalmazási felület (Window System Application Interface) pedig az alkalmazásoknak ad módot grafikus megjelenítôk vezérlésére. Magas szintû grafikusfelület-kezelést nyújt, az alkalmazások és a felhasználói felületek hálózati megosztási lehetôségével. Az ablakkezelés alapja az X Window System negyedik verziója, összetevôi pedig Xlib, X Protocol, X Toolkit Intrinsics és Inter-client Communications Conventions Manual.
Általános együttmûködés
Az XTI-nek (X/Open Transzport Interface) az XPG3-hoz képest módosított és bôvített új változata a transzport szolgáltatásokat többféle (OSI, TCP/IP, UDP/IP, NetBIOS) protokoll felett tudja nyújtani. Néhány jellemzô nem teljesen független a protokolltól, de egy útmutató segít a programozóknak protokollfüggetlen szoftvert írni.
A BSFT (Byte Stream File Transfer) állományok hálózati átvitelét valósítja meg.
Az X.400 átjáró (X.400 Gateway) olyan alkalmazások építését teszi lehetôvé, amelyek különbözô üzenettovábbító rendszerek között teremtenek kapcsolatot, az egyes üzeneteket a megfelelô formára alakítva át. A szolgáltatás nem csak OSI hálózatok számára használható.
Az X.400 üzenetelérés (X.400 Message Access) komponens X.400 típusú üzenettovábbító rendszerek készítésére ad lehetôséget (nem csak elektronikus posta vagy X.400 OSI hálózatokban használható).
A katalóguselérés (Directory Access) komponenssel az alkalmazások OSI X.500 katalógust vagy más elnevezés-feloldó mechanizmusokat érhetnek el.
A hálózati állományrendszer (Network File System, NFS) segítségével távoli állományrendszerek érhetôk el (kliens mûködés) és ugyanakkor saját állományrendszerek ajánlhatók ki a hálózatra (szerver mûködés).
Együttmûködés nagyszámítógépekkel
Fontos csatlakozást nyújtani a nyílt rendszerek számára a hagyományos nagygépes rendszerekhez. A CPI-C (Common Programming Interface for Communication) az IBM eredeti megoldásának bôvítése, amellyel IBM-kompatibilis nagygépekhez lehet kapcsolódni.
Együttmûködés PC-kkel
A (PC)NFS és LMX szerver komponensek azt a célt szolgálják, hogy egy nyílt rendszer állomány- és nyomtató-szolgáltatója lehessen egy DOS vagy OS/2 alapú gépekbôl álló hálózatnak. Az NFS protokoll a nyílt rendszerekben használatos, ezért (PC)NFS szerverrel meglévô nyílt-rendszeres hálózathoz csatlakoztathatunk PC-t. DOS vagy OS/2 gépek meglévô hálózatához az SMB alapú protokollokat használó LMX szerver csatlakoztatható.
Adathordozók
Az XPG3 forráskód átviteli részét felülbírálták, és elhagyták belôle egyes hajlékonylemezek támogatását. A komponens új neve "Magnetic media", Mágneses adathordozók lett. Várható viszont a CD-ROM felvétele az adathordozók közé.
Várható újabb profilok és komponensek
Az XPG4 további fejlesztési irányvonalának néhány részlete: