2.4 A szabványosítás és a nyílt rendszerek

Ezek a szervezetek gyártók, vállalatok és felhasználók közös érdekeltségû csoportjai. Nem rendelkeznek akkreditált mûködési joggal, de potenciáljukkal hatni tudnak arra, hogy mely témaköröket és milyen technológiákat, vizsgáljanak meg a formális szabványalkotó testületek. Ezek a szervezetek igyekeznek olyan részeket, architektúrát vagy közös alkalmazói környezetet definiálni, ahol alkalmazhatók a de facto vagy az általuk kifejlesztett informális szabványok.

Ide kapcsolódik az úgynevezett nyílt rendszer fogalma, amelynek egyes komponensei a külvilág felé egységes, lehetôleg gyártófüggetlen és szabványokon alapuló interfészeket nyújtanak, valamint a felhasználók és fejlesztôk szempontjából a lehetô legkonzisztensebb felületet próbálják meg biztosítani. Az ilyen rendszerek segítenek összehangolni a különbözô hardver és szoftver termékek használatát, és nagy befolyással vannak a piaci versenyre. Mivel a nyílt rendszerek a pillanatnyi felhasználói igényekhez igazodnak, amely olyan területeken is jelentkezhet, ahol a szabványok még nem születtek, kénytelenek áthidalni a szabványosítási folyamatban lévô hézagokat. Az általuk ilyen hézagpótlásra javasolt technológiákat azután javasolják szabványnak, vagy megpróbálják a készülô szabványokkal összeegyeztetni.

A nyílt rendszerek alapvetô elônye a gyártófüggetlenség. Mivel a különbözô gyártóktól származó szabványos rendszerkomponensek kompatibilisek egymással, a felhasználó minden összetevôt attól szerezhet be, aki az adott területen a legjobb minôséget vagy ár/teljesítmény mutatót produkálja. Ráadásul késôbb is áttérhet másik szállítóra anélkül, hogy a gyártók közötti váltás kihatna az alkalmazói rendszer egészének mûködôképességére.

Érdemes azonban néhány további elônyt jelentô szempontra is felhívni a figyelmet a nyílt rendszerekkel kapcsolatban:

Megbízhatóság.

Mivel elfogadott szabványokra épülnek, a nyílt rendszerek alaposan megtervezettek, teljesítményük megjósolható, és biztosított a kompatibilitás a következô verziókkal.

Nagyobb választék.

Mivel több gyártó is kínál alkalmazást azonos feladatra, a felhasználó a kedvezôbb ár vagy a hozzáadott szolgáltatások alapján választhat.

A felhasználói ismeretek nem évülnek el.

A rendszer kezelése, a parancsok és segédprogramok, a felhasználói felület mind szabványosak, tehát amit a felhasználó az egyik rendszeren megtanult, a másik rendszeren is alkalmazhatja.

Nyitottság más rendszerek felé.

A nyílt rendszerek képesek egymással kommunikálni és adatokat cserélni. Fejlettebb rendszerek közösen oldanak meg egy feladatot.

Az adatbázisok hordozhatóak.

A régóta használt nagy adatbázisok a felújított rendszerben is használhatók maradnak. Ugyanígy adatbázisok átvihetôk egyik rendszerbôl a másikba.

• a nyílt rendszerekre készült termékek egyszerûen áttehetôk az ô rendszerükre,
• a rendszerük kommunikálni tud más nyílt rendszerekkel.

• az alkalmazást több rendszerben is lehet használni, tehát nagyobb a piaca.

• rendszertôl független és egységes a környezet,
• nagyobb a termékek választéka.

Az is kétségtelen azonban, hogy a szabványok illetve a nyílt rendszerek alkalmazása egyfajta innovációs hátránnyal jár. Mivel az egyeztetési folyamat lassú, a legújabb mûszaki eredmények csak késve épülnek be a szabványokba, ajánlásokba. Az innovációs hátrány leginkább a hivatalos szabványok kötelezô részében, legkevésbé pedig az ipari konzorciumok nem hivatalos ajánlásaiban jelentkezik.