2.3 A szabványosítási folyamat

2.3 A szabványosítási folyamat

Valamennyi egységesítési vagy szabványosítási folyamatra jellemzô, hogy rendelkezik egy életgörbével, amely egy fordított teknôhöz hasonlítható. A kezdeti idôszakaszban a szabványok újszerûségükkel még csak kevés alkalmazásban kaphatnak helyet, és több más - részben korábbi, részben szintén új keletû - szabvánnyal kell felvenniük a versenyt. Általában egy szabvány több éven át születik meg. Az egyik eset az, amikor egy meglevô, már kipróbált alkotás válik olyan sikeressé, hogy a gyártó(k) vagy alkalmazók kívánják az adott terméket vagy technológiát szabványosítani. A másik esetben egy még nem termékké érett, inkább elméleti eredményre épülô gondolat, vagy eljárás kerül szabványosításra. Jelen témakörben tipikusnak tekinthetô példa az elsô esetre az Ethernet, míg az OSI referenciamodell jól szemlélteti az utóbbi esetet. A szabványok elfogadtatása akár több évet is igényelhet. Ha csak pusztán arra a kötelezô szabványosítási munkamenetre gondolunk, amelyben 3 ill. 5 hónapos hozzászólási lehetôséget kell biztosítani az ISO tagországai számára, hogy szabványosítási szakértôik véleményezhessék a javasolt szabványtervezetet, látható, hogy a végsô eredmény elérése, egy szabványterv IS státuszúvá válása, néhányszoros szavazási procedúrával valóban több évesre tevôdik össze.

Egy szabvány élet-tartama több mindentôl is függ. A szabványokat több ízben fel is újíthatják, fejleszthetik, bôvíthetik. Elôbb utóbb azonban bekövetkezik az az idôszak, amikor már gátolja az új termékek, technológiák elterjedését. Kívánatos lenne, hogy amikorra egy szabvány eléri a kiöregedési idejének kezdetét, addigra megszülethessen az azt kiváltó új (minél magasabb hatáskörû) szabvány.

A gazdaságilag fejlett országok a mûszaki szabványalkotói tevékenységekbôl igen jelentôsen kiveszik részüket. Azokon a kulcstechnológiákon, amelyek várhatóan befolyásolják az adott ország ipari, gazdasági vagy szolgáltatásbeli teljesítôképességét, a kormányok extra pénzalapokat különítenek el ilyen szervezetek fenntartására. Az alábbiakban röviden megemlítünk néhányat, amelyek talán a téma fontosságából eredôen ránk is külön hatással lehetnek.

Az USA-ban mûködô IEEE mérnökszervezet nevéhez fûzôdik a híres 802-es szabványsorozat, amelyet késôbb szinte valamennyi információs hálózattal foglalkozó szervezet átvett. Az USA-beli NBS (National Bureau of Standards) intézményt néhány évvel ezelôtt átkeresztelték, és most National Institute of Science and Technology a neve. Jelenleg ez a szervezet foglalkozik a funkcionális szabványok kidolgozásával. A hierarchiában tehát az EIA, az IEEE, a NIST, stb. szervezetek terjesztik elô az ANSI (Amerikai Szabványhivatal) számára a javasolt specifikációkat.

Európában is nagy hagyományai vannak a szabványügynek. A funkcionális szabványokat leginkább a CEN (Európai Szabványosítási Bizottság) és a CENELEC (Európai Elektrotechnikai Szabványosítási Bizottság) hozza létre Európai Szabvány (EN) vagy Európai Elôzetes Szabvány (ENV) néven. A Nyílt Rendszerek kérdéskörében a szabványokat az ETSI (Európai Távközlési Szabványügyi Intézet) és az EWOS (Európai Nyílt Rendszerek Munkacsoportja) dolgozza ki leginkább, de ezek mellett sorolhatjuk fel a szûkebb szakmai részterületet lefedô egyéb szabványalkotói csoportokat is, mint pl. az EMUG (a MAP gyártásautomatizálási protokollra,), az OSITOP, a felsôbb rétegekre, vagy a SPAG, ahol a tesztelést, konformancia és együttmûködési képesség teszteket szabványosítanak. Az európai érdekeltek , mint pl. a DIN, a BSI, az EWOS, stb. már egy harmonizált véleménnyel képviselik a kontinens érdeket a legfelsôbb (ISO/IEC) fórumokon.

Japánban és Ausztráliában is megtalálhatók a megfelelô regionális szabványközpontok, és azok mind kiegészülnek u.n. Open Implementors Workshop (OIW) fórumokkal. Ezeken a fórumokon harmonizálják a régiók az esetleges eltérô igényeket és specifikációkat, majd innen terjesztik a kidolgozott szabványterveket az ISO , IEC, vagy a közös JTC1 elé.

Ezen struktúra felvázolásával kívántuk érzékeltetni, hogy a fejlett országok milyen jelentôs ráfordítással igyekeznek a gyorsan fejlôdô technológia mellett egységes szabványokra épülô megoldásokat kikényszeríteni.