A vezetési szintek kapcsolatának ellenõrzése mindig a felsõ vezetés felelõssége. A felsõbb vezetés minden esetben egy megbízást ad át az elvégzendõ munkára és ezzel egyidõben meghatározza a kritériumokat, amelyekkel szemben a munkavégzést és a munka kielégítõ befejezését elbírálja. Az ellenõrzési kritériumok olyanok lehetnek, mint a tûrés, a munkamegbeszélések gyakorisága, beszámolási idõszakok vagy a termékek minõségellenõrzése.
A helyreigazítások azonosítása majd elvégzése után az ellenõrzési ciklus befejezõdik.
Az ellenõrzési hierarchia:
| projektvezetés | szakaszközi értékelés
szakaszzáró értékelés |
| projektirányító
szakaszirányító | munkamegbeszélés |
| csoportvezetõ | minõségi szemle |
A fejezet többi része az ellenõrzések adminisztrációjával foglalkozik. A vezetõi ellenõrzési pontokat a D.2 rész is érinti. A projekttermékek minõségi és szakmai egységességének ellenõrzését a D.3 rész írja le.
A PRINCE az elmondottakon kívül a rendszeres, nem hivatalos szemlék bevezetését is bátorítja.
A projektbiztosító csoport az egész rendszer életképességének biztosításáért felelõs. Az adminisztratív koordinátor felelõs a költségek, az ütemezés és az erõforrások változásainak megfelelõ dokumentálásáért, amelyekrõl a munkamegbeszéléseken szerez tudomást. Ezekre a megbeszélésekrõl készített beszámolók segítségével hívja fel a projekt- vagy a szakaszirányító figyelmét.
A szakmai szempontok biztosítása a szakasz szakmai és részletes szakmai tervein alapul és a szakmai koordinátor felelõssége. A különbözõ munkamegbeszélések és minõségi szemlék során a termék állapotát meghatározza és minõségét megvizsgálja.
A felhasználói koordinátor a felhasználó érdekében cselekszik a különbözõ ellenõrzési megbeszéléseken azért, hogy biztosítsa a felhasználói szempontok megfelelõ képviseletét.
Minden egyes szakaszra az elõzõ szakaszzáró értékelésen határozzuk meg a megengedett tûrést. A tûrés megállapításakor fontolóra kell venni az eltérések lehetséges hatását a projekt egészére. A megengedett tûrés mértéke így szakaszról szakaszra változhat. Néhány esetben a projektvezetõség szoros ellenõrzést akar gyakorolni. Emiatt kis tûrést határoz meg, abból a célból, hogy azonnal értesüljön a szakaszterv megsértésérõl amint észlelhetõ és döntést hozzon a megoldást illetõen.
A beszámolási idõszakot a projektvezetõség határozza meg a projekt kezdetén. Gyakorisága szakaszról szakaszra változhat (még egy szakaszon belül is!) a vezetõi információk szükségességének felismerésétõl függõen. A tájékoztató jelentés szokásosan havi vagy négy heti gyakorisággal készül.
A projekt irányítói számára sokkal gyakrabban készülnek belsõ kimutatások a munkálatok elõrehaladásáról, mint a projektvezetõség számára. A belsõ beszámoltatás a munkamegbeszéléseken alapul, amelyek rendszerint hetente vagy kéthetente történnek.
Az adminisztratív koordinátor minden munkamegbeszélésen adatokat gyûjt a munkacsoport tagjaitól az erõforrásfelhasználásra, ütemezésre és a szakasztermékek állapotára vonatkozóan, majd összehasonlítja ezeket az idõszak tervével. Ezeket az értesüléseket és az összehasonlítás eredményét azután munkabeszámoló formájában feljegyzi.
A szakaszok végén vagy más alkalmas pontokon a projektvezetõségnek beszámolót kell készítenie az Informatikai Végrehajtó Bizottság részére az egész projekt állapotáról. Ez rá fog világítani az olyan különleges esetekre, amelyek valószínüleg hatással lesznek a felhasználó rendszerrel kapcsolatos további terveire.