Az egyedtörténet-elemzés egy nagyobb technika az SSADM-en belül. Ellenõrzi a magas szintû feldolgozási folyamatok és a logikai adatmodell érvényességét, valamint további részletes feldolgozási és adatokra vonatkozó követelményeket tár fel.
Az eseményhatások elemzése a rendszer követelményeinek egy eseményközpontú nézõpontját adja, aminek az eredményét a logikai rendszertervezés során a módosító feldolgozási modellek kialakításakor kell felhasználni.
A 360. lépés során ("Feldolgozási folyamatok meghatározása") az egyedtörténeti technikát a funkcióleírások érvényesítésére használják. További részletes feldolgozási követelményeket azonosítanak, ami a funkcióleírások módosítását vonja maga után. Az igényelt rendszer logikai adatmodellje alapot ad a rendszer adatokra vonatkozó követelményeinek megértéséhez és továbbfejlesztéséhez. Az LDM hibáira és hiányosságaira az elemzés során fény derül. A gyakorlat azt mutatja, hogy az LDM jelentõsen módosul ennek eredményeképp.
A logikai adatmodellben modellezett mûködési szabályokat az egyedtörténeti elemzés kezeli és továbbviszi a módszerben a feldolgozási oldalon, egészen a fizikai tervezésig, ahol az LDM-mel való átfedéseit feloldják.
Az igényelt rendszer belsõ megszorításait azonosítják és dokumentálják, meghatározva az események prioritását és sorrendjét. Típusmûveleteket határoznak meg az attribútumokhoz és kapcsolatokhoz.
A sorrendiséget és a megszorításokat a felhasználóval meg kell vitatni, mivel ezeket továbbviszik a logikai és fizikai tervezésen keresztül és a végsõ rendszer meg fogja õket követelni. Az egyedtörténeti ábrák (ELH-k) a mûködési szabályokat írják le, az eseményhatás-ábrák (ECD-k) a rendszer szervezését tükrözik. Emiatt az ELH-kat és ECD-ket a felhasználóval szoros kapcsolatban kell felhasználni. A felhasználó itt olyan valakit jelent, aki részletes tudással rendelkezik az események bekövetkezésének szükséges sorrendjérõl. A felhasználónak képesnek kell lennie még arra is, hogy leírja a nem szokványos mûködési helyzeteket, és azokat a helyzeteket, amelyeket hibaként el kell vetni. Ez a felhasználó a gyakorlatban több ember is lehet.
Az 5. szakaszban, az ELH-k és ECD-k a logikai adatfeldolgozó folyamatok tervezéséhez adnak kiindulópontot. Minden eseményhez egy módosító feldolgozási modellt határoznak meg, amely a módosítási folyamatot és az integritási hibák felismerését foglalja magában.
Az eseményhatások elemzését a rendszer részletes feldolgozási folyamatainak az ábrázolására lehet használni, meghatározva egy adott esemény-elõfordulás hatását az egyedekre.
Egyedtípusok és egyed-elõfordulások
Ebben a részben megkülönböztetjük az egyedek típusát és elõfordulását.Az egyed objektumoknak egy osztálya, nem egyedi objektum. A "Személy" nevû egyedtípus nem jelöl egyetlen konkrét személy sem, hanem az összes olyan embert jelzi, akirõl információt akarunk tárolni.
Minden egyedtípusnak lesz egy attribútum-halmaza, amely leírja azt az egyedtípust, pl. "Név", "Cím", "Születési hely", stb. Minden egyes egyed-elõforduláshoz ezeknek az attribútumoknak valamilyen konkrét értéke fog tartozni. Ha az egyed-elõfordulás Kovács Jánost jelöli, akkor a név "Kovács János" lesz és a további attribútumok a neki megfelelõ adatokat tartalmazzák.
Események és hatások
Egy egyed-élettörténet ábrázolja az összes eseményt, amely egy adott egyed-elõfordulás valamilyen megváltozását okozhatja.Egy egyed-élettörténet egy egyed összes elõfordulásának minden lehetséges életét jelenti. Minden elõfordulásnak úgy kell viselkednie, ahogy azt az adott egyed ELH-ja meghatározza.
Egy esemény az olyan valami, ami egy rendszeradatokat megváltoztató feldolgozási folyamatot indít el.
Egy esemény egy elõfordulása okozhatja egynél több egyed-elõfordulás megváltozását. Ha egy esemény ugyanazon egyedtípus egynél több elõfordulását különbözõ módon befolyásolja, a különbözõ hatásokat egyed-szerepkörnek hívjuk. Egy esemény által okozott egyetlen egyed-elõfordulás változását hatásnak hívjuk.
A funkciómeghatározás azonosítja kezdetben az eseményeket és módosító funkciókba csoportosítja õket. Ezeket lehet felhasználni az esemény/egyed mátrix kiindulópontjaként. Szintén azonosítja a lekérdezõ funkciókat, amelyeket esetleg eseményekként fel kell venni egy ELH-ra, ha az egyed életét befolyásolják. Ha egy lekérdezõ funkció hatással van egy egyed életére, akkor a funkcióleírásban módosító jellegûre kell változtatni a besorolást. A funkciómeghatározási technika nem határozza meg a rendszerfeldolgozást. Az egyed-esemény modellezés meghatározza az igényelt rendszer funkcióleírásokhoz tartozó feldolgozási folyamatait.Egy eseményt több funkción keresztül is be lehet vinni és így szerepelhet több funkcióleírásban. Minden funkcióra az elemzõnek meg kell vizsgálnia, hogy az eseményt alkotó attribútumok szerepelnek-e a bemenetek között, illetve a funkció elõ tudja-e állítani belõlük.
A felhasználóval történt megbeszélés után az egyed-esemény modellezés kimenetét fel kell használni a funkcióleírások módosítására:
Ellenõrizni kell, hogy minden esemény hozzá van-e rendelve a megfelelõ funkcióhoz. A legtöbbször ez egy-az-egyhez hozzárendelést jelent, de ahol bonyolultabb kapcsolatok vannak funkciók és események között, ott az ellenõrzést segítheti egy funkció/esemény mátrix használata.
- új eseményeket lehet hozzávenni létezõ funkcióleírásokhoz
- új funkciókra vonatkozó igényeket lehet azonosítani
- lekérdezõ funkcióról módosító funkcióra lehet változtatni funkcióleírásokat (Ha egy lekérdezõ funkcióról az ELH felépítése során kiderült, hogy megváltoztatja az egyed állapotát, akkor módosító funkcióvá kell tenni.)
- események gyakoriságára vonatkozó információkat lehet felvenni az funkcióleírásokba
- események leírását lehet bevenni a funkcióleírások leíró részébe.
Logikai adatmodellezés
A logikai adatmodellezés hozza létre a logikai adatszerkezetet, egyedleírásokat, attribútum-leírásokat és kapcsolat-leírásokat. Mindez szükséges bemenete az egyedtörténeti elemzésnek. A logikai adatmodell tartalmazza azokat az egyedeket, amelyeknek az életét kell vizsgálni. Fel lehet használni a kezdeti esemény/egyed mátrix felállításában. Ezzel együtt, az egyedtörténeti elemzés nagy része az egyedek közötti kapcsolatok felderítésére használatos.Az egyedtörténeti technikában a részletes adatokra vonatkozó elemzés nagyban segíti a fejlesztõket a rendszer egyedeinek jobb megértésében. Szükséges lehet ennek kifejezése a logikai adatmodellben is:
Az 520. lépésben az egyedekhez tartozó állapotokat jelzõ értékeket és jelentésüket fel kell venni az egyedleírásokba.
- újonnan azonosított egyedeket lehet felvenni
- egyedeket lehet megszûntetni összevonás miatt
- kapcsolatokat és/vagy attribútumokat lehet megváltoztatni.
A logikai adatszerkezetet fel lehet még használni a hatások közötti megfeleltetések felderítésére is az eseményhatások elemzésénél.
Módosító feldolgozások modellezése
Az eseményhatás-ábrákat használja fel kiindulópontként a logikai adatfeldolgozó folyamatok tervezése. Módosító feldolgozási modelleket kell létrehozni minden eseményhatás-ábrából, amit a fizikai tervezés bemeneteként lehet majd felhasználni. Az egyed-élettörténetek ábrázolják az igényelt feldolgozási folyamatok sorrendjét és az azonosított mûveleteket, így szintén bemenetként szolgálnak a logikai adatfeldolgozó folyamatok tervezéséhez.
Az egyed-esemény modellezési technika kimenetei:
- Eseményhatás-ábrák
- Egyed-élettörténetek
5.1. Fogalmak
5.1.1. Esemény
Egy esemény szolgáltatja az okot egy módosító feldolgozási folyamat indításához. Az esemény nevének azt kell kifejeznie, ami a folyamatot okozza, és nem a folyamatot magát. Tipikus eseménynevek olyan fogalmakat tartalmaznak, mint "Befogadás", "Visszajelzés", "Döntés", "Beérkezés", "Új", "Változás", ami mind a folyamatot okozó eseményre utal és nem a feldolgozásra magára. Ha egy esemény neve az adatfolyam-ábrán szereplõ elemi folyamat nevét tükrözi, akkor meg van az a veszély, hogy ugyanazt a folyamatot indító más események elfelejtõdnek.A következõ egyszerû ábrán szereplõ egyetlen bemenõ adatfolyam megtévesztheti az elemzõt, mivel esetleg feltételezheti, hogy az egyetlen adatfolyam egyetlen eseményt tartalmaz, tehát nyugodtan lehetne hívni az eseményt úgy, ahogy a folyamatot. Egy részletesebb elemzés ennek ellenére felderítené, hogy itt több eseményt kell azonosítani, mégpedig a következõket:
- folyószámla nyitás
- folyószámla megszûntetés
- ügyfél nyilvántartásba vétele
- ügyfél adatainak változása
Ha a folyamat nevét használta volna az esemény megnevezésére, akkor a fenti események nem bukkantak volna fel.Az eseményt a neve egyértelmûen azonosítja a funkcióleírásokban, egyedtörténeti elemzésben, az eseményhatás-elemzésnél és a fizikai folyamatok meghatározásánál egyaránt.
5.1.2. Hatások
Egy esemény egy egyed egy elõfordulását négyféleképpen befolyásolhatja. Az egyed elõfordulását:illetve az állapotjelzõjének az értékét változtathatja.
- létrehozhatja
- módosíthatja
- törölheti
Egy esemény legalább egy egyed változásának oka. Minden egyed ilyen változását hatásnak hívják.
Minden hatásnak szerepelnie kell a megfelelõ egyed-élettörténeti ábráján. A hatásokat az egyedtörténeti ábrán egy doboz jelöli, amiben az esemény neve szerepel. Ez lehetõvé teszi, hogy egy adott esemény hatásait, az élettörténeti ábrákról kiindulva, összegyûjtsük az esemény kölcsönhatásait leíró ábrára.
Lehetnek olyan esetek, amikor egy egyed egy elõfordulására egy adott esemény több egymást kizáró módon hat. Ilyenkor minden egyes lehetséges hatást külön-külön azonosítani kell az élettörténeti ábrán az esemény nevével, kiegészítve azt egy zárójelbe zárt leírással a különbségrõl. Az itt használt zárójelnek különböznie kell az egyed-szerepkörök jelölésére használt zárójelektõl. Általában az elsõt gömbölyû, a másodikat szögletes zárójel jelöli.
Például egy "Átutalás feladása" nevû esemény két különbözõ módon hat egy adott folyószámlára, attól függõen, hogy a folyószámlán van-e elegendõ fedezet vagy nincsen. Ilyenkor az élettörténeti ábrán az esemény kétszer fog szerepelni, a következõ módon: "Átutalás feladása (elegendõ fedezet)" és "Átutalás feladása (fedezethiány)".
5.1.3. Egyed-szerepkörök
Ha egyetlen esemény egy adott egyed egynél több elõfordulására hat, és a hatás minden érintett elõfordulásra különbözõ, akkor az egyed valószínûleg különbözõ "szerepeket" tölt be. Minden ilyen különbözõ "szerepet" meg kell különböztetni az adott egyed élettörténeti ábráján, mivel különbözõ feldolgozást igényel minden szerepkör. A különbözõ egyed-szerepkörök azonosítására az ábrán az esemény nevét ki kell egészíteni az adott egyed által betöltött szerepkör leírásával.Például, ha egy "Belsõ átutalás" nevû esemény egy banki rendszeren belül két nyilvántartott folyószámla közötti átutalást jelöl, akkor ez az esemény a "Folyószámla" nevû egyed két elõfordulására is hat. Azt az elõfordulást, amely az átutalás kiinduló folyószámláját képviseli módosítani kell, levonva az átutalt összeget a folyószámla egyenlegébõl. A másik elõfordulást, amely az átutalást befogadó folyószámlát jelöli szintén módosítani kell, hozzáadva az átutalt összeget az adott elõfordulás egyenlegéhez. A két hatásnak a rendszer számára egyidõben kell bekövetkeznie. Mivel egy adott egyed élettörténeti ábrája az összes elõfordulás összes létezõ életét leírja, ezért a fenti eseményt kétszer kell felvenni az ábrára, megkülönböztetve az elõfordulások szerepét, például a következõ módon: "Belsõ átutalás [terhelési folyószámla]" és "Belsõ átutalás [jóváírási folyószámla]". Mindegyik folyószámla elõfordulhat mindkét szerepben az élete során, de az esemény mindig folyószámla-párokra hat.
A hatások nevének és a szerepkörök nevének megkülönböztetése fontos, ezért a két különbözõ zárójelezést nem szabad összekeverni.
5.2. Jelölésmód
5.2.1. Egyed-élettörténet
Az egyedtörténeti ábrák használhatják az SSADM általános struktúraábrák összes jelölését, ahogy az a termékekrõl szóló részben le van írva, néhány kiegészítéssel. Van egy kiegészítõ jelölésmód a kilépések és folytatások jelölésére. Az ábra elemei szögletes sarkú dobozok, az ábraszerkezet tetején lévõ doboz az egyedtípust jelöli és az egyed nevét viseli.
Sorrendiség (Szekvencia)
A sorrendiségi szerkezet az ELH ábra alapja. A "Születés", "Élet", "Halál" általában jó keretet jelent minden ábrához.
Egy esemény egy egyed életében többször is elõfordulhat, különbözõ hatásokat keltve. Egy adott esemény okozhatja egy egyed születését illetve halálát. Például ha az esemény neve "Folyószámla változtatás", akkor ez jelenthet egyszer folyószámla nyitást, máskor folyószámla megszûntetést.
Választás (szelekció)
A választás jelölésénél nincsenek hozzárendelt feltételek. A választás jelzésével azt kell kifejezni, hogy az egyed-elõfordulásokra különbözõ események hatnak egy adott ponton. A következõ ábra azt mutatja, hogy vagy a 3. vagy a 4. eseménynek kell bekövetkeznie, de soha nem következhet be mindkettõ. Nem szabad elfelejteni az egyedtípus és az egyed-elõfordulás közötti különbséget. A "B egyed" néhány elõfordulására a 3., a többire a 4. esemény fog hatni.
Ismétlõdés (iteráció)
Az ismétlõdés jelölésénél nincs hozzárendelt feltétel. A jelöléssel azt kell kifejezni, hogy egy esemény egy egyed-elõfordulásra többször hathat. Egy ismétlõdõ esemény minden egyes elõfordulásának be kell fejezõdnie mielõtt a következõ elkezdõdhetne.Egy banki rendszerben az ügyfelek egyszerre csak egy hitelt kaphatnak, de az életük során felvehetnek több hitelt is. Itt egy ismétlõdõ szerkezettel lehet jelezni azt, hogy a "Hitel felvétel" és "Hitel visszafizetés" események sorozatban többször is követhetik egymást, de egy újabb ciklus csak a visszafizetés után kezdõdhet. Természetesen a fent leírt ismétlõdés jelölését események csoportjaira is lehet használni, ahogy a példa mutatja.
Párhuzamos szerkezetek
Nem minden esemény következik be szigorú sorrendben egy egyed életében. A valós életben sokszor tudjuk, hogy bizonyos események feltétlenül bekövetkeznek, de nem tudjuk milyen sorrendben. Ezeket lehet kifejezni a párhuzamosság jelölésével.Nagyon nem kívánatos, hogy két esemény egy adott egyed-elõfordulást egyidõben érintsen. Még ha ilyen dolgot ki is fejeznénk, gyakorlatilag lehetetlen megvalósítani hagyományos rendszerekben. Ezért a párhuzamos szerkezetet csak az elõre nem látható esemény-sorrendek kifejezésére lehet használni.
Kilépés és folytatás jelölése
Ez a jelölés arra való, hogy jelezze az események általános menetébõl való kilépést egy kivétel bekövetkezése esetén.A kilépést egy "Q" (az angol "Quit" rövidítése) és mögötte egy egész szám jelzi, egy vagy több doboz jobboldalán. A folytatást egy "R" (az angol "Resume" rövidítése) és egy egész szám jelzi egyetlen doboz baloldalán. Így több kilépés is vezethet ugyanahhoz a folytatási ponthoz. Az összetartozókat ugyanaz a szám azonosítja.
A következõ ábrán a jelölés azt fejezi ki, hogy a "B egyed" életében a "20. esemény" után a "10. esemény" következik, illetve ha a "21. esemény" következett be, akkor az általános menet szerint következhet a "10. esemény", de a kilépési szerkezet megengedi a "10. esemény" átugrását, és így azonnal következhet a "11. esemény".
A kilépések és folytatások nem arra valók, hogy egy feltétlenül bekövetkezõ, különbözõ sorrendet írjanak elõ az általános sorrendiségi, választási és ismétlõdési szerkezetekkel szemben. A kilépések mindig az adott, váratlanul bekövetkezõ esemény elõfordulásától függenek. Ha a folytatással jelölt eseménynek következnie kell (és más nem következhet) a kilépéssel jelölt esemény után, akkor az ábra rosszul lett megrajzolva. Ha az elõzõ példában az elemzõ azt akarta kifejezni, hogy a "11. esemény" kötelezõen következik a "21. esemény" után, akkor nem megfelelõen járt el. A lentebb következõ ábrát kellett volna rajzolnia.Általában az ábrákat a kilépések és folytatások használata nélkül kellene rajzolni, ha ez lehetséges. Ennek ellenére, a kilépés és visszatérés abban az esetben kifejezetten hasznos, ha egy esemény egy egyedet az életének egy elõre nem látható pontján érint.
Mûveletek
Az egyedek élettörténeti ábráin a mûveletek a feldolgozási folyamat elemi egységeit jelölik, amelyek kombinációi alkotják a hatásokat.
Az elemek kombinációi
Az elemek kombinációjával ki kell fejezni minden lehetséges eseményt, a kapcsolódó hatásokat és fontosabb mûveleteket egy egyed életében.A hatásoknak mindig legalsó szinten kell megjelenniük, legfeljebb a mûveleteket jelölõ elemek lehetnek alattuk.
A jelölés elemeit struktúra-elemekkel kell összefogni azért, hogy a különbözõ típusú elemek ne keveredjenek azonos szinten.
A kilépést és folytatást fel lehet használni az elõre nem látható vagy katasztrofális események jelzésére. A klasszikus esete ennek az egyed által jelölt személy halála. Ilyenkor egy különálló szerkezetet kell meghatározni, amelyre a kilépés történik, és meg kell határozni az ábrának azt a részét, ahonnan ezt el lehet érni. Ez a különálló szerkezet lehet egy esemény, vagy egy eseményekbõl álló összefüggõ szerkezet.
Köztes struktúra-elemek elnevezése
Egy struktúra-elemet értelmesen el lehet nevezni arról az idõszakról, amely az elem alá sorolt eseményekre vonatkozik.
5.2.2. Eseményhatás-ábra
Az eseményhatás-ábra azt ábrázolja, ahogy egy esemény hatásai egymással összefüggenek, és megmutatja a módosítás végrehajtásához szükséges olvasási útvonalat. A szerkezetek hasonlóak az egyed-élettörténetekben használtakhoz, de más módon vannak összekötve.Egy eseményhatás-ábrán szerepelnie kell címként az ábrázolt esemény nevének. A hatásokat lekerekített sarkú dobozok jelölik az ábrán. Ahol az esemény egyetlen egyed-elõfordulást érint és egyetlen módon, ott a hatás doboza az egyed nevét tartalmazza.
Az ábrákon kétféle szerkezet jelenhet meg, választás és ismétlõdés.
Választás
A választás azt jelöli, hogy egy esemény két vagy több, egymást kizáró módon hat egy egyedre. A következõ ábrarészlet azt jelöli, hogy a "Terhelés" nevû esemény a "Folyószámla" nevû egyedre kétféleképpen hat, attól függõen, hogy van-e fedezet, vagy nincs.
Ismétlõdés
Ha egy esemény egynél több egyed-elõfordulást érint, akkor egy ismétlõdési szerkezetre van szükség. A következõ ábra azt fejezi ki, hogy a "Terhelés" nevû esemény a "Könyvelési tétel" egyed több elõfordulására hat.
Egy-egy megfelelés
Egy kétirányú nyíl jelzi a hatások közötti egy-egy megfelelést. Egy-egy megfelelés létezik akkor, ha egy esemény minden bekövetkezése esetén, az esemény "A" hatásának egy elõfordulásához a "B" hatás egy elõfordulása tartozik. A következõ ábra az elõzõ két részletbõl áll össze és azt fejezi ki, hogy a "Terhelés" nevû esemény egy folyószámlára két egymást kizáró módon hathat, és minden egyes ilyen hatás esetén a "Könyvelési tételek halmaza" is érintve van (azaz több "Könyvelési tétel").
6.1. Esemény-egyed mátrix létrehozása
Ez egy nem kötelezõ, de eredményesen használható kiindulási alap az élettörténeti ábrák rajzolásához. A funkciómeghatározás kezdeti eseményeit és az igényelt rendszer logikai adatmodelljét felhasználva egy esemény/egyed mátrixot kell megrajzolni.
6.2. Kezdeti egyed-élettörténetek rajzolása
A 360. lépés ("Feldolgozási folyamatok meghatározása") során a jelenlegi rendszer logikai adatmodelljének minden egyedéhez egy kezdeti egyedtörténeti ábrát kell rajzolni.
Itt a logikai adatszerkezetben alulról felfelé kell haladni, elõször az alegyedek életeit elemezve. Így a fõegyed életét jobban meg lehet érteni, mintha elszigetelten vizsgáltuk volna. Segíthet, ha az alegyedek és a hozzájuk tartozó fõegyed életét párhuzamosan vizsgáljuk.
Az egyedek életének és a közöttük lévõ kapcsolatoknak a megértésében segíthetnek az egyedleírások, attribútum-leírások és kapcsolatleírások. A következõ sorrendet érdemes figyelembe venni:
Hasznos lehet mûveleteket rendelni az ábrákon azokhoz az eseményekhez, amelyek stabilnak tekinthetõk, pl. a születésekhez. A szerkezet fejlesztés alatt álló részeihez késõbb érdemes meghatározni õket, hacsak nincs számítógépes támogatás.
Az eseményhatás-ábrákat el lehet kezdeni, amint az eseményeket azonosították. Akkor kell õket továbbfejleszteni, ha egy eseményhez kapcsolódva további hatások kerülnek napvilágra ugyanabban az egyedben, vagy más egyedekben.
6.3. Egyed-élettörténetek felülvizsgálata
Ez is a 360. lépés során történik. A kezdeti élettörténeti ábrák vizsgálatánál fontos felderíteni, hogy az egyed életét befolyásolják-e egy másik egyed életének hatásai. Ha egy egyed életét így befolyásolják, akkor azt az ábrán is jelezni kell.
A logikai adatszerkezeten felülrõl lefelé haladva, az élettörténetek közötti kapcsolatokat kell felmérni és a kivételes hatásokat felvenni. Nagyon fontos a felülrõl lefelé haladás az összes fõegyed/alegyed kapcsolat figyelembevétele miatt. A következõket kell felmérni:
6.3.1. Rendellenes törlési események
Egyedek közötti kölcsönös hatásokat lehet azonosítani a törlési események vizsgálatával, különösen a fõegyedbõl és alegyedbõl álló párosok esetében. A következõ helyzeteket lehet felismerni.
A fõegyedbeli elõfordulás törlése az alegyedbeli elõfordulást törli
Ilyenkor a fõegyed halálát okozó eseményt fel kell venni az alegyed élettörténetébe mint törlõ eseményt.
A fõegyed elõfordulása nem törlõdhet, amíg az összes alegyede nem törlõdött.
Ilyenkor a fõegyed élettörténeti ábrájára fel kell venni az utolsó alegyed kitörlésének eseményét, illetve esetleg az alegyed egyedtörténeti ábrájára fel lehet venni az alegyed logikai törlése után a fõegyed törlését.
A fõegyed halála nincs hatással az alegyedre
Ilyenkor nincs egymásra hatás az egyedek között. Meg kell viszont vizsgálni a két egyed közötti kapcsolatot. Ha a kapcsolat kötelezõ, akkor a fõegyed törlése esetén az összes alegyedet át kell kötni egy másik fõegyedhez. Ha mégis létezhet alegyed a fõegyed nélkül, akkor a kapcsolatot kell megváltoztatni nem kötelezõvé.
6.3.2. Véletlen események
A kezdeti élettörténetek felülvizsgálata során az elemzõ olyan eseményeket próbál azonosítani, amelyek eltérést okoznak a már leírt általános élettõl. Ilyenkor olyan eseményeket lehet azonosítani, amelyek az egyed életének (vagy élete egy szakaszának) során bármikor bekövetkezhetnek. Az ilyen eseményekrõl tesszük fel, hogy "véletlenszerûen" következnek be.
Ha az egyed általános élete során próbálnánk meg kifejezni az összes olyan lehetséges esetet, amikor egy véletlen esemény bekövetkezhet, az ábra kezelhetetlenné válna.
A véletlen eseményeket az élettörténetben a kilépés és folytatás egy speciális formájával ábrázoljuk. Minden véletlen eseményt egy olyan dobozba teszünk, amely nem kapcsolódik az általános élet szerkezetéhez. A folytatás jelzését a véletlen esemény elé tesszük ki. Ha a folytatáshoz tartozó kilépést nagyon sok helyen, vagy mindenütt kellene jelezni az ábrán, akkor az ábra aljára egy feliratot kell elhelyezni, "Kilépés bárhonnan Rn-be" szöveggel, ahol Rn a véletlen eseményt jelzi. (Ha a véletlen esemény az élet egy részében következhet csak be, akkor a megfelelõ részt le kell írni a szövegben).
A véletlen események, természetüknél fogva, vagy bekövetkeznek, vagy nem, egy egyed-elõfordulás élete során. Ha egy véletlen eseménynek mindenképpen be kell következnie, akkor az már nem véletlen esemény, és így be kell venni az általános életet leíró szerkezetbe.
Ha a véletlen esemény bekövetkezte után szükség van az általános életbe való visszatérésre, akkor a kilépés és folytatás jelölésmódját lehet újra használni. A kilépés jelzését a visszatérést okozó esemény után kell tenni, a folytatás jelzését pedig az általános szerkezet azon része elé, amellyel az élet folytatódik.
Mint a kilépés és folytatás eredeti használatánál, itt is el kell kerülni, hogy a véletlen eseményeket mint könnyítést alkalmazzuk, a szerkezet átrajzolása helyett.
6.3.3. Egyedek egymásra hatása
Fel kell mérni, hogy egy egyed életét befolyásolja-e fõegyedének vagy alegyedének valamely hatása. Ha igen, akkor az eseményt, amely a hatást okozza, fel kell venni a befolyásolt fõegyed vagy alegyed élettörténetébe is.
6.3.4. Visszatérítések
A kilépés és folytatás jelölésmódját arra is lehet használni, hogy egy egyed életét visszatérítsük egy megelõzõ pontra. Ez a helyzet általában akkor áll elõ, amikor egy adott esemény hatásait kell visszavonni, pl. ha valami elveszett és aztán megtaláltatott.
6.3.5. Nem módosító hatású események
A nem módosító hatású események lehetnek ellenõrzések illetve lekérdezések. Az ellenõrzéseket (az egyed állapotának vagy más attribútumainak ellenõrzése) itt kell felmérni és bevenni az élettörténetbe. Az események lekérdezõ hatásait késõbb kell felvenni, a eseményhatás-ábrákra.
6.4. Mûveletek hozzáadása
Szintén a 360. lépés során kell az egyes fontosabb mûveleteket felmérni. Minden élettörténeti ábrához egy mûveleti listát kell felvenni, számozott mûveletekkel. Az élettörténeti ábrán a fontosabb mûveleteket fel kell tüntetni a hatásokhoz.
6.5. Eseményhatás-ábrák létrehozása
A 360. lépés során kell létrehozni a eseményhatás-ábrákat is, mivel ez egy fontos technika az egyed-élettörténetek érvényességének ellenõrzésére.
Minden eseményhez, amelyet az élettörténeti elemzés során azonosítottak, egy eseményhatás-ábrát kell rajzolni. Ezt el lehet kezdeni, amint az események kialakultak. Egy esemény összes hatását fel kell venni. Az esemény adatait, amiket a módosító folyamat bemenõ attribútumai képviselnek, meg kell határozni. Általában ez az egyed kulcsa, ami a belépési pont a logikai adatszerkezetbe, kiegészítve néhány módosítási információval.
6.6. Funkcióleírások módosítása
A 360. lépés során, az egyed-esemény modellezés eredményét vissza kell vezetni a funkcóleírásokba is.
6.7. Állapotjelzõk hozzáadása
Az állapotjelzõ egy másik kifejezési módja az egyedek élettörténetében bekövetkezõ hatásoknak.
Úgy lehet tekinteni, mint egy további attribútumot minden egyedben, amit az aktuális állapot feljegyzésére lehet használni. Ezt az állapotértéket a késõbbiek során ki lehet értékelni (pl. egy adott értéknél egy adott mûvelet nem végezhetõ el). Ha az élettörténeti ábra tartalmaz párhuzamosságot, akkor több állapotjelzõt is lehet használni.
Egy mûvelet a logikai feldolgozás olyan egyedileg megkülönböztetett egysége, amely önmagában, vagy más mûveletekkel együtt, egy esemény hatását alkotja.
A mûveletek hasznosak lehetnek az élettörténeti elemzés által figyelmen kívül hagyott események meghatározásában, például olyan kérdések feltevése esetén, mint:
Itt egyedül a fontosabb mûveleteket kell dokumentálni minden hatáshoz. Egy hatás mûveleteit értelemszerû sorrendbe kell tenni.
Az egyedtörténeti elemzésben megengedett mûveletek típusai:
| <attribútum> beállítása | Az attribútum értékének beállítása a felhasználó által bevitt értékre. Csak születési hatásnál érvényes. |
| kulcsok beállítása | Az egyed elsõdleges kulcsértékeinek beállítása. Csak születési hatásnál érvényes. |
| maradék attribútumok beállítása | Az összes olyan attribútum értékének a beállítása, amelyet nem állít be más mûvelet az adott hatásban. Csak születési hatásnál érvényes. |
| <attribútum> beállítása <kifejezés> értékre | Az attribútum értékének beállítása a kifejezés kiértékelésének eredményére. Csak születési hatásnál érvényes. |
| <attribútum> felülírása | Az attribútum értékének felülírása a felhasználó által megadott értékkel. |
| <attribútum> felülírása <kifejezés> értékkel | Az attribútum értékének felülírása a kifejezés kiértékelésének eredményével. |
| <fõegyed>-hez kötés | Az adott egyed és egy fõegyede közötti kapcsolat megteremtése. |
| leválasztás <fõegyed>-rõl | Az adott egyed és egy fõegyede közötti kapcsolat megszûntetése. |
| <alegyed> nyerése | Az adott egyed és egy alegyede közötti kapcsolat megteremtése. |
| <alegyed> elvesztése | Az adott egyed és egy alegyede közötti kapcsolat megszûntetése. |
Az SSADM nem korlátozza a használt <kifejezés> formáját.
A "Nyerés" és "Elvesztés" típusú mûveletek csak ellenõrzési segédletet alkotnak az egyedtörténeti elemzésben:
Az esemény-egyed mátrix nem formálisan meghatározott termék, sem kiindulópontja késõbbi szakaszoknak, hanem egy jól használható munkaanyag, ami segít azonosítani az események által befolyásolt egyedeket. Két egyszerû ellenõrzésre ad lehetõséget, amelyek sokat segíthetnek:A mátrix felsõ részére kell felvenni az igényelt rendszer logikai adatszerkezetének egyedeit. A funkciómeghatározás során felderített eseményeket a mátrix baloldalán kell szerepeltetni. Ezek után kapcsolatba kell hozni az egyedeket az eseményekkel, amiben segíthet a logikai adattár/egyed megfeleltetés.
- minden egyedre legalább egy esemény hat
- minden esemény hat legalább egy egyedre
Az esemény egyedre gyakorolt hatásának fajtáját eldöntve a mátrixban a megfelelõ helyen a következõ jelzést kell tenni:
- Felvitel
- Módosítás
- Logikai törlés
Az eseményhatás-ábrákat a hatások közötti öszefüggések ábrázolásra használják. A logikai adatfeldolgozások tervezésénél azokat a hatásokat, amelyek egy-egy megfelelésben vannak egymással, összevonják és az ábrát felhasználják a módosító feldolgozási modellek létrehozásra.
Az eseményhatás-ábrák adják a módosítások adatelérési útjait a logikai tervezésnél.
Az egyedtörténeti ábra egy egyed nézõpontjából adja meg a kapcsolódó események (és hatásaik) sorrendjét. Az eseményhatás-ábra egy esemény nézõpontjából sorolja fel az egyedekre gyakorolt hatásokat.
A gyakorlatban a következõ hét lépés során lehet az eseményhatás-ábrákat elõálítani:
9.1. Rajzoljunk egy-egy dobozt az esemény által befolyásolt egyedek jelzésére
Az esemény által érintett egyedeket az egyedtörténeti ábrákról lehet átvenni. Meg kell keresni az összes olyan egyedtörténeti ábrát, amelyen az adott esemény szerepel. Minden ilyen ábra egy-egy egyedet ír le, így az eseményhatás-ábrára az egyedtörténeti ábrák egyedei kerülnek.
9.2. Rajzoljunk külön dobozokat az egyidejû hatásokhoz
Minden azonosított egyidejû hatást külön dobozként fel kell venni. Az egyedtörténeti ábrát lehet használni egy adott egyedhez tartozó egyidejû hatások felismerésére. Az egyidejû hatás azt jelenti, hogy egy adott esemény egyetlen elõfordulása az adott egyed egynél több elõfordulását érinti, és minden elõfordulást különbözõképpen. Az egyedtörténeti ábrán ilyenkor az esemény hatása többször szerepel, és minden egyes helyen az esemény nevét minõsíti egy egyed-szerepkör megnevezése.Az ilyen módon összetartozó, egy egyedet érintõ egyidejû hatásokat az eseményhatás-ábrán be lehet keretezni, és ezt a keretet mint önálló objektumot is lehet használni (pl. a megfelelések jelzésénél).
9.3. Vegyük be a kölcsönösen kizáró hatásokat
Ha egy esemény egy egyedre két vagy több egymást kizáró módon hat (az esemény különbözõ elõfordulásaikor), akkor az összes hatást fel kell venni az egyedet jelzõ doboz alá, a választhatóságot is jelezve.
9.4. Adjuk hozzá az ismétlõdéseket
Azokat az egyedeket, amelyeknél az adott esemény több elõfordulásra is hat, meg kell jelölni és fel kell venni föléjük egy dobozt az ismétlõdés jelzésére, ami az elõfordulások "halmazát" nevezi meg.Az ismétlõdõ hatást a logikai adatszerkezet kapcsolatai alapján lehet azonosítani. Ha egy esemény egy fõegyedre és alegyedére is hat, akkor valószínûleg az alegyedek több elõfordulására is hat. Ez nem feltétlenül van így minden eseménynél. Például lehet olyan felviteli esemény, amely egy fõegyed egy elõfordulását viszi fel a hozzátartozó alegyed egyetlen elõfordulásával együtt.
9.5. Adjuk hozzá a hatások közötti egy-egy megfeleléseket
A logikai adatszerkezet vizsgálatával meg lehet állapítani, hogy egy adott egyed egy-egy kapcsolatban van-e más egyedekkel az adott eseményhatás-ábrán. Ez általában akkor fordul elõ, ha alegyed felõl kell fõegyedet elérni. A következõ kérdésre kell választ keresni:Itt az a cél, hogy az egy-egy megfelelések felderítésével a hatásokat csoportokba soroljuk, ami a módosító feldolgozások szerkezetének kialakításában fog segíteni.
- Amikor ezen egyed-elõfordulások közül egy módosul, van olyan másik egyedtípus, amelynek pontosan egy elõfordulása módosul?
Az azonosított egy-egy megfeleléseket nyíllal kell összekötni.
9.6. Vonjuk össze az ismétlõdõ hatásokat
Ha egy egyedet több különbözõ ismétlõdõ módon érint egy esemény, és az ismétlõdés ugyanannak az adatszerkezeti kapcsolatnak az eredménye, akkor a hatásokat egyetlen szerkezetbe kell összevonni. Az összevonás vagy ismétlõdõ kiválasztása a hatásoknak, vagy kiválasztása az ismétlõdéseknek.
9.7. Adjuk hozzá a nem módosuló egyedeket
Az eseményhatás-ábrára ezek után fel kell venni azokat az egyedeket, amelyeket az adatszerkezetbeli olvasási utak miatt kell érinteni vagy amelyek az esemény számára szükséges, de nem módosuló adatokat tartalmaznak. Két kérdés segít az olvasott adatok felvételében:Ha bármelyik kérdés további szükséges egyedeket vet fel, akkor ezeket fel kell venni az ábrára.
- Elérhetõ az eseményhatás-ábrán az összes olyan adat, amely alapján elõállítható az esemény kimenete?
- El lehet érni az összes egyedet az eseményhatás-ábrán anélkül, hogy nem módosuló egyedeket kellene érinteni az adatszerkezeten?
9.8. Adjuk hozzá az esemény adatait
Az eseményhatás-ábrára fel kell venni azokat az attribútumokat, amelyek a módosítási folyamat bemenetét képezik. Ezek általában a belépési ponton lévõ egyed kulcsát jelentik és esetleges módosítási információkat. Az esemény adatait általában ezeknek az attribútumoknak a felsorolásával lehet jelezni, beljebb kezdéssel jelezve az esetleges ismétlõdõ csoportokat.Ellenõrizni kell, hogy minden funkció, amely tartalmazza az eseményt, vagy létrehozza a bemenõ attribútumokat vagy saját bemenetei között megkapja õket.
Egy állapotjelzõt egy egyeden belüli további attribútumnak lehet tekinteni. Amikor szükséges feljegyezni, hogy egy esemény bekövetkezett, az állapotjelzõ értékét automatikusan módosítják egy új, egyedi értékre.
Egy egyedtörténeti ábrán belüli állapotjelzõk vizsgálatával minden pillanatban megállapítható egy adott egyed-elõfordulás aktuális állapota, valamint az, hogy mely események fogják legközelebb módosítani az egyed-elõfordulást. Az állapotjelzõkben áttételesen kifejezett érvényesítési szabályokat a késõbbi logikai tervezés során a feldolgozások belsõ szerkezetébe építik be.
Az állapotjelzõk alkotják az utolsó elemet az egyedtörténeti ábrákon. Az állapotjelzõket az 520. lépésben kell felvenni ("Módosító folyamatok tervezése"). Mivel az állapotjelzõk az ábra szerkezetének egy másfajta kifejezési módját adják, ezért a felvételük egy mechanikus eljárást jelent.
10.1. Állapotjelzõ jelölésmódja
Az álllapotjelzõ jelölésmódja a "szám(ok)/szám" alakot követi, ahol:
Az állapotjelzõ értéke csak az egyedtörténeti ábrán belül értelmes, más ábrákon lévõ hatásokhoz nem kapcsolódik. Az érték, amelyre egy hatás állítja az állapotjelzõt, bármi lehet, ami egyértelmûen megkülönbözteti az egyes hatások bekövetkezését. Általában a születési hatás az állapotjelzõt "1"-re állítja, minden további hatás pedig eggyel növeli ezt az értéket.
Azoknál az eseményeknél, amelyek létrehozzák az egyed-elõfordulást, természetesen nem lehetnek érvényes megelõzõ értékek. Ilyenkor a megelõzõ érték az "üres", amit egy "-" jellel lehet jelölni. A születési esemény állapotjelzõje tehát a "-/szám" alakú. Ehhez hasonlóan a törlési eseményeknél nincs rákövetkezõ érték, amit ugyanúgy kell jelölni, azaz a "szám(ok)/-" alakban.
10.2. Alapszabályok az állapotjelzõk felvételénél
Az állapotjelzõket két lépésben kell az ábrákra felvenni. Elõször az elsõ születési eseménytõl kezdõdõen minden hatást jelzõ dobozhoz egy egyedi számot kell rendelni, ami a hatás által beállítandó értéket jelöli majd. A törlési események után az üres ("-") értéket kell beállítani szám helyett. A második menetben meg kell határozni az érvényes megelõzõ értékeket.
Sorrendiség
Sorrendiség esetén az egy hatás által beállított állapotjelzõ érték a rákövetkezõ hatás érvényes megelõzõ értéke lesz.
Választás
Hatások közötti választási lehetõségek esetén, minden egyes választható hatásnak ugyanazt az érvényes megelõzõ állapothalmazt kell feltételeznie. A választási szerkezet utáni hatás érvényes megelõzõ állapotai között kell lennie a megelõzõ választási szerkezetben lévõ hatások által beállított állapotoknak. Ha a választások között az "üres" lehetõség is benne volt, akkor a választási szerkezetet megelõzõ állapotot is fel kell sorolni, mint érvényes megelõzõ állapotot.
Ismétlõdés
Az ismétlõdés esetén az érvényes megelõzõ állapotok közé fel kell venni az ismétlõdõ hatás által beállított állapotot is. Az ismétlõdést követõ hatás megelõzõ állapotai között kell jelezni az ismétlõdõ hatás megelõzõ állapotait is, ami az ismétlõdés be nem következését is megengedi.
Kilépés és folytatás
Az összetartozó kilépések és folytatás esetén a kilépéssel megjelölt hatás által beállított állapotnak a folytatással jelölt hatás érvényes megelõzõ álapotai között kell szerepelnie.
Párhuzamos szerkezet
A párhuzamos szerkezet egyik ága lehet csak az, amelyik az elsõdleges állapotjelzõt állítja, ez megállapodás szerint a szerkezet legelsõ ága. A további ágak hatásainak változatlanul kell hagyniuk az elsõdleges állapotjelzõt. Ezt a beállított állapot száma helyett egy csillaggal lehet jelezni. Ha a további ágakban szükség van az események által beállított állapotok azonosítására, akkor másodlagos állapotjelzõket lehet felvenni minden egyes további ágon, ahol ez szükséges. Minden ilyen másodlagos állapotjelzõt ugyanúgy külön attribútumnak lehet tekinteni, mint az elsõdleges állapotjelzõt és ugyanazok a szabályok érvényesek rá.