TartalomjegyzékElôzô részKövetkezô részMEH IKI kezdô oldal

5. Rendszerszervezési alternatívák

Ez a technika több rendszerszervezési alternatíva kidolgozására irányul. Egy alternatíva, angol rövidítéssel BSO (Business System Option), szöveges leírásból és esetleg, kiegészítésképpen, adatfolyam-ábrákból és egy adatszerkezeti ábrából áll.

1. A technika célja

Egy rendszerszervezési alternatíva egy rendszert ír le, a határaival, bemeneteivel, kimeneteivel és a fontosabb információ-átalakító eljárásaival együtt. Nem foglalkozik azzal, hogy ezek az átalakítások hogyan mennek végbe.

A cél az, hogy a felhasználók eldönthessék, hogy az általuk igényelt rendszernek mit kell tennie (nem azt, hogy hogyan). Ezt a követelményjegyzék és a jelenlegi szolgáltatások leírásának kialakítása után lehet megtenni. A választott rendszerszervezési alternatíva a részletes követelmény-specifikáció elkészítéséhez ad alapot.

A rendszerszervezési alternatívák azt írják le, amit egy rendszernek tennie kell, nem azt, hogy ezt hogyan kell megtenni. Lehetõséget adnak különbözõ mûködési területek és mûködési/funkcionális szintek felderítésére, amelyek kapcsolódnak az üzleti/mûködési igényekhez. Az alternatívák egyrészt olyan rendszer-lehetõségeket írnak le, amelyek követelményjegyzékbeli bejegyzéseket elégítenek ki, másrészt leírják az így megvalósítandó lehetséges új rendszerek hatását a közvetlen szervezeti környezetre. Minden alternatívának tartalmaznia kell az ajánlott rendszer funkcionális területeinek leírását, a megcélzott követelményeket és a lehetséges szervezeti hatásokat.

A rendszerszervezési alternatívák lehetõséget adnak a felhasználóknak arra, hogy megállapodjanak a fejlesztõkkel az igényelt mûködési módokról. A választás eredménye lehet az, hogy a fejlesztést be kell fejezni, mivel a követelményeket nem lehet a meghatározott idõ alatt a költség-korlátok túllépése nélkül kielégíteni.

2. A technika rövid leírása

Egy rendszerszervezési alternatíva egy lehetséges megoldást ír le egy felvetett információs rendszerre. Több alternatíva megfogalmazása és a késõbbiekben egynek a kiválasztása segít az elemzõknek és a felhasználóknak abban, hogy képet alkossanak az új rendszerrõl. Az elemzõknek kiindulási alapot nyújt az igényelt rendszer specifikálásához, a felhasználóknak pedig egy kezdeti képet ad arról, amit kapni fognak.

Az alternatívákat a követelményjegyzék, jelenlegi szolgáltatások leírása és a felhasználójegyzék alapján kell kialakítani, figyelembe véve a projektalapító okiratot.

Lehetõség van arra, hogy felhasználók és elemzõk közösen megvizsgálják a rendszer határainak lehetséges változtatásait. Ha nincs jelenlegi rendszer, akkor a projektalapító okiratban leírt rendszer kiterjedését és határait kell figyelembe venni.

A választott alternatíva hatására a követelményjegyzéket ki kell egészíteni a felmerült új követelményekkel illetve meg kell jelölni azokat a követelményeket, amelyeket a választott alternatíva figyelmen kívül hagy (feljegyezve a kihagyás okait).

3. Termékek

A rendszerszervezési alternatívák szakasza egy nagyobb kimenetet hoz létre, ez a választott rendszerszervezési alternatíva leírása. Ez a leírás a legfontosabb része a terméknek, szöveges jellegû és a következõket kell tartalmaznia: A fentieket ki lehet egészíteni adatfolyam-ábrákkal és logikai adatszerkezeti ábrákkal, amelyek átfogó képet nyújtanak a leírás mellett.

4. A rendszerszervezési alternatívák kialakítása

4.1. Közös tartalom

Van néhány olyan dolog, amely az összes alternatívában közös:

4.2. Vázlatos alternatívák

Általában hasznos, ha kialakítunk egy vázlatos alternatívát a kötelezõ érvényû követelmények kielégítésére és egy másikat a lehetõségek maximális kiaknázására. Ez így kijelöli a lehetõségek két végpontját, ami után a követelményjegyzék funkcionális követelményeit néhány köztes alternatíva köré lehet rendezni. Hatnál több ilyen vázlatos alternatívát nem érdemes kialakítani. Lényeges szempont a felosztásnál a követelményekhez rendelt prioritás.

Ha a javasolt rendszer funkcionális követelményeit kijelöltük és a nem-funkcionális követelményeket hozzájuk rendeltük, akkor lehet kialakítani a rendszerszervezési alternatívákat. A követelményeknek le kell írniuk:

4.3. A lehetõségek számának csökkentése

Fejlesztõknek és felhasználóknak közösen le kell csökkenteniük az alternatívák számát háromra. Ezeket részletesen ki kell dolgozni, költség/haszon elemzést és hatáselemzést végezve. Valószínû, hogy a elõálló alternatívák nem fognak világosan elkülönülni egymástól. A variációk inkább kisebb részterületekben, általános lehetõségekben illetve a szolgáltatás szintjeiben fognak jelentkezni. Az alternatívák kidolgozása során az egymásnak ellentmondó célokat és prioritásokat lehet világossá tenni. Például egy rendszer, amely egyszerûen használható és könnyû hozzáférést biztosít az adatokhoz, a biztonsági követelmények feladását jelentheti.

Minden alternatívát egy költség/haszon elemzésnek kell kísérnie. Ha nem is lehetséges pontos költségeket rendelni minden alternatívához, durva becslésekkel lehet élni, az összehasonlíthatóság kedvéért. A költségek és hasznok felmérésénél figyelembe kell venni, hogy gyakran egyensúlyt kell találni a fejlettség és használhatóság között, azaz minél egyszerûbb egy rendszer, annál könnyebb használni. A másik oldalon, minél fejlettebb lehetõségekkel rendelkezik, annál nagyobb a hatása a szervezetre, de a hasznok is nagyobbak lehetnek.

Az új rendszerhez tartozó szervezeti felépítést, amely leírja a végfelhasználók közötti feladat megosztást, csatolni lehet az alternatívához.

4.4. Rendszertechnikai alternatíva kiválasztása

Ez a végsõ tevékenység. A felhasználóknak kell választani az alternatívák közül. Négy lépésben kell ezt megtenni:

A kiválasztott rendszertechnikai alternatíva leírását ki kell egészíteni az új javaslatokkal, a választás okaival, a többi alternatíva elutasításának okaival. Sokszor a döntés nem egy teljes alternatíva kiválasztását jelenti, hanem több alternatíva egy-egy részének kombinációját.

TartalomjegyzékElôzô részKövetkezô részMEH IKI kezdô oldal