3. Adatfolyam-modellezés

1. A technika célja

• A rendszerhatárok kijelölése
• A rendszer külsõ objektumainak meghatározása
• Kifelé és befelé áramló fõbb információk meghatározása
• Belsõ információ-áramlás
• Információ-tároló helyek meghatározása
• Információt feldolgozó, átalakító folyamatok meghatározása

Az adatfolyam-modell többszintû, hierarchikusan elrendezett adatfolyam-ábrák és a hozzájuk kapcsolódó elemi folyamatok leírásai, külsõ egyedek leírásai és bemenet/kimeneti leírások összessége. Minden adatfolyam-modellhez tartozó termék esetén meg kell jelölni az adott adatfolyam-modell változatát (jelenlegi fizikai, jelenlegi logikai, rendszerszervezési alternatíva, igényelt)

2. A technika rövid leírása

A jelenlegi rendszer vizsgálata során elõször a jelenlegi fizikai adatfolyam-modell készül el, ami azon kívül, hogy közös fogalmakat alakít ki a mûködési területrõl a felhasználók és elemzõk között, elsõsorban a problémák, hiányosságok azonosítására szolgál. A fizikai modell már tartalmazza az összes kiegészítõ leírást az adatfolyam-ábrák mellett.

Ezt a fizikai adatfolyam-modellt azután, összevetve az elkészült logikai adatmodellel, meg kell szabadítani a fizikai kényszerûségektõl. Ezt hívják logikalizálásnak, vagy más szóval racionalizálásnak. Ennek során létre kell hozni a logikai adattár-egyed megfeleltetést, ami kapcsolatot létesít az eddig párhuzamosan fejlesztett logikai adatmodell és a logikai adatfolyam-modell között. Az így létrejött logikai adatfolyam-modell már a jelenlegi rendszer logikai képét mutatja, ami egy sor problémát eleve feloldhat (pl. többszörös adattárolás), de nem ez a célja, hanem az, hogy a jelenlegi rendszer továbbvihetõ, az új rendszerben felhasználható logikai folyamatait ábrázolja.

A logikai adatfolyam-modellt felhasználva a rendszerszervezési alternatívák kialakítása a következõ fázis az adatfolyam-modellezés felhasználásában. Itt, hasonlóan a megvalósíthatósági elemzéshez, átfogó kép kialakítása a cél, ami segít az egyes alternatívák közötti különbségek bemutatásában. Itt sem kell kiegészítõ leírásokat készíteni. Az alternatívákhoz tartozó adatfolyam-ábrák már általában logikai rendszerek képét mutatják, mivel a különbözõ logikailag lehetséges rendszerek mûködését kell leírniuk. (Mint alternatíva, szerepelhet a jelenlegi rendszer fenntartása, aminek lehetnek fizikai vonatkozásai.)

A követelményspecifikáció elején, a választott rendszerszervezési alternatíva adatfolyam-ábráit ki kell egészíteni az új, eddig nem ábrázolt mûködésekkel (a követelményjegyzék alapján), illetve a mögöttes leírásokkal, a logikai adatfolyam-modellbõl kiindulva. A jelenlegi logikai adatmodellel meg kell teremteni a kapcsolatot egy megfelelõen (át)alakított logikai adattár- egyed megfeleltetés létrehozásával. Az így létrejövõ jelenlegi rendszer adatfolyam-modell az utolsó lépés az adatfolyam-modellezés használatában. Ezt a modellt a funkciómeghatározás során kell majd felhasználni, mint a rendszer funkcióinak és eseményeinek a meghatározásában segítõ fontos kiindulópontot.

Az adatfolyam-modellezési technika hasznos, mert az elemzés korai kezdeteitõl fogva eszközt nyújt a felhasználók és az elemzõk párbeszédéhez. Nem formális technika, azaz könnyen elõállítható ábrákat produkál, az ábrák érthetõek, a hierarchikus elrendezés miatt adott részletességi szinteken könnyen áttekinthetõ ábrázolási módot nyújtanak. Az elõnyeibõl következnek a lehetséges hátrányai is, azaz a könnyû elõállítás és a párbeszédes jelleg miatt az elemzõ esetleg túl részletes ábrákat készít, olyan dolgokat is ábrázolva, mint pl. sorrendiségi, idõzítési információk, lekérdezések, fizikai feldolgozási részletek. Ezek az információk fontosak, de az elemzés illetve tervezés késõbbi fázisaiban lesznek részletesen ábrázolva, az adatfolyam-modellezés során felmerülõ ilyen típusú információk megfelelõ helye a követelményjegyzék.

3. Termékek

• Adatfolyam-modell
• Adatjegyzék
• Logikai adattár-egyed megfeleltetés

3.1. Adatfolyam-modell

Az adatfolyam-modell a következõ termékekbõl épül fel:

• Kontextusábra
• Adatfolyam-ábrák (hierarchikus halmaz)
• Elemi folyamatok leírása
• Külsõ egyedek leírása
• Bement/ Kimenet leírások

Ha a leírás túl hosszú lenne, akkor át kell gondolni az elemi folyamat szétbontásának lehetõségét.

Az olyan elemi jellegû feldogozási folyamatok leírását, amelyek több elemi folyamatra nézve közösek, közhasznú folyamatokként lehet felvenni az elemi folyamatok leírásai közé. Ezeket és a használó elemi folyamatokat kölcsönös egymásra hivatkozásokkal kell ellátni.

A külsõ egyedek leírásai minden külsõ egyedrõl leírják annak felelõsségi körét vagy funkcióit a rendszerben, illetve a rendszerhez kapcsolódásának módját, ha ez lényeges (pl. egy külsõ számítógépes rendszer esetén a kapcsolódási felületet, interfészt)

A bemenet/kimenet leírások az alsó szintû, rendszer határait átlépõ adatfolyamokat írják le, felsorolva az adatfolyam adatelemeit. Nem kell szerkezeti részleteket kifejezni (pl. ismétlõdõ adatelem csoportok vagy kötelezõség/ opcionalitás), de ha felemerülnek ilyenek, megjegyzésként fel lehet venni õket.

3.2. Adatjegyzék

Minden olyan elemi adatról, ami a rendszerhatárokat átlépõ adatfolyamokon utazik, egy adatelem-leírást kell készíteni. Ebben az adatelem nevén kívül olyan információk kapnak helyet, amelyek az elemzés során kiderülnek, mint például ellenõrzési szabályok, alapértékek, számított értékek számításának módja, esetleg az adatelem mérete, példaértékek felsorolása. A több adatfolyamban is szereplõ adatelemeket természetesen csak egyszer kell leírni, ez az egyik fõ célja ennek a terméknek.

3.3. Logikai adattár-egyed megfeleltetés

Ez a termék a logikalizálás után minden adattárhoz hozzárendeli a kapcsolódó logikai adatmodellbeli egyedeket.

4. Jelölésmód és fogalmak

Ezen felül használható még a fizikai rendszer modelljében az anyagáramlás és anyagtár, ami az információn kívüli konkrét anyagáramlást ábrázolja (pl. alkatrészek raktározása, íróeszközök vételezése stb.)

4.1. Külsõ egyedek

A külsõ egyedek olyan objektumok, amik a rendszeren kívül vannak, és onnan információt kapnak vagy oda információt továbbítanak. Ezek lehetnek munka- illetve szerepkörök, mint Raktáros, Adminisztrátor vagy Jóváhagyó, külsõ szervezetek, mint MNB egy bank esetében vagy Parlament egy minisztérium esetében, külsõ információs rendszerek, mint Bérszámfejtés, Törvénytár, az információs rendszert használó belsõ szervezetek, mint Könyvelés, Propaganda osztály stb.

A külsõ egyedeket egy fektetett ovális jelöli. Minden külsõ egyedet egy kisbetû azonosít, ha a külsõ egyedek száma nagy, akkor két betû is használható. Ha egy ábrán egy külsõ egyed sok információáramláshoz kapcsolódik, akkor meg lehet sokszorozni, hogy a vonalak keresztezõdését megakadályozzuk. Ilyenkor az összes elõfordulást egy ferde vonallal meg kell jelölni.

Egy felsõ szintû ábrán szereplõ külsõ egyed egy alsóbb szintû adatfolyam-ábrán felbomolhat. Ilyenkor az azonosító betût ki kell egészíteni egy sorszámmal. Pl. "c - Vezetõ" felbomolhat: "c1 - Osztályvezetõ", "c2 - Csoportvezetõ" külsõ egyedekre.

Az információs rendszeren kívül esõ objektumok az adatfolyam-ábrákon csak külsõ egyedek lehetnek.

4.2. Folyamatok

A folyamatok olyan átalakító tevékenységek, melyek a bemenõ adatokat kimenõ adatokká alakítják.

A folyamatokat egy doboz jelöli, a felsõ részén két kisebb, elválasztott területtel (azonosító és hely). Minden folyamatnak van egy azonosító sorszáma, de ez nem utal semmilyen sorrendiségre. Minden folyamatnak van egy neve, aminek lehetõség szerint egy aktív tevékenységet kifejezõ ige képzõs alakját kell tartalmaznia. Jó nevek például: "Számla összeállítás", "Kérvény ellenõrzés", "Irat továbbítás", "Folyószámla tranzakciók felvitele". Rossz nevek ezzel szemben: "Számla kezelés", "Kérvény feldolgozás", "Irat nyilvántartás", "Folyószámla tranzakciók kezelése".

A fizikai modell folyamatain meg lehet jelölni a fizikai helyet is, ahol az a folyamat végbemegy, ami általában egy szervezeti egység, vagy egy munkakör neve lehet.

A folyamatok felbomolhatnak, ami tulajdonképpen az adatfolyamábrák hierarchiáját kialakítja. A felsõ szinten szereplõ folyamatok mindegyikéhez lehet rajzolni egy külön ábrát, ami az adott folyamat egyszerûbb alfolyamatait ábrázolja. Az ilyen alsóbb szintû folyamatokat a tartalmazó folyamat azonosítójával és egy azon belüli sorszámmal lehet azonosítani. Pl. a felsõ szinten szereplõ "11 - Számla feldolgozás" alsó szinten felbomolhat "11.1 - Számla létrehozás", "11.2 - Számla iktatás" és "11.3 - Számla kiküldés" nevû folyamatokra.

A tovább nem bomló folyamatokat a jobb alsó sarokban csillaggal kell jelölni. Ezek lesznek az elemi folyamatok.

4.3. Adattárak

Az adattárak azok a helyek, ahol az adatok nyugvópontra jutnak a rendszeren belül. Egyik végén nyitott téglalap jelöli õket. Egy azonosítóval és egy névvel rendelkeznek. A rajz áttekinthetõsége miatt ugyanazon adattárat meg lehet ismételni. Ilyenkor minden egyes elõfordulást egy függõleges vonallal meg kell jelölni. A fizikai rendszer adattárai konkrét helyeket jelölnek, pl. Iratgyûjtõ, Iktató könyv vagy egy adott számítógépes adatállományt (ha létezik). A logikalizálás után az adattárak már semmilyen fizikai tárolásra történõ utalással nem rendelkezhetnek.

Kétféle adattár lehet: Állandó (vagy fõ) adattár és átmeneti adattár. A fõ adattárakat egy 'M' vagy 'D' betû, és egy teszõleges egyedi szám azonosítja. A 'D' a számítógépes adattárra utal, az 'M' pedig a manuális, azaz kézi adattárra (ez utóbbit csak a jelenlegi fizikai ábrákon lehet használni). Az átmeneti adattárakat a 'T' (tranziens) betû és egy szám azonosítja, és olyan helyeket jelölnek, ahol csak ideiglenesen tartózkodnak az adatok, a bekerülés után a következõ, ami történhet velük, az a kikerülés. Ha egy átmeneti adattár egyben manuális is, azt egy zárójeles 'M' jelöli a 'T' után.

Ha egy adattár egy alsóbb szintû ábrán jelenik meg, egy adott folyamat belsejében, akkor azt a betûjel után a folyamat azonosítója, egy '/' és egy sorszám azonosítja. Pl. a 2 folyamat belsejében egy adattárat a D2/1 azonosíthat. Ha egy szinttel lejjebb is van egy belsõ adattár, pl. a 2.1 folyamatban, akkor azt a D2.1/3 azonosíthatja.

Az adattárak alsóbb szinten felbomolhatnak. Ilyenkor az azonosítójuk a felbontott adattár azonosítójából és egy betû kiegészítésbõl áll.

4.4. Adatfolyamok

A rendszerben mozgó információt az adatfolyamok fejezik ki, amiket nyilak jelölnek. A felsõ szintû ábrán csak a fontosabb adatáramlásoknak kell megjelenni, a részletek az alsóbb szintû ábrákon fejezhetõk ki. Az alsóbb szintû ábrákon szereplõ, az adott ábra határait átlépõ adatfolyamoknak a felsõbb szintû ábrán is meg kell tudni feleltetni valamilyen adatfolyamot. Ez jelentheti azt, hogy felsõbb szinten egy adatfolyam alsóbb szinten többfelé bomlik. Kétirányú nyíl is használható, de csak felsõbb szintû ábrákon, annak kifejezésére, hogy alsóbb szinten bemenõ és kimenõ adafolyamok is léteznek.

A rendszerhatárt át nem lépõ, ún. információ áramlás is jelölhetõ az ábrákon, szaggatott nyíllal. Ez természetesen csak külsõ egyedek között lehet, és akkor érdemes használni, ha az ábrát érthetõbbé teszi.

Minden adatfolyamhoz tartozhat egy név, ami röviden utal a tartalmára.

Az adatok a rendszeren belül csak egy folyamat hatására mozoghatnak, azaz nem létezhetnek közvetlenül adattárak közötti, illetve külsõ egyedek és adattárak közötti adatfolyamok.

4.5. Anyagáramás

A fizikai anyagok áramlásának kifejezésére két objektum típus szolgál. Az egyik az anyagáramlás, ami egy belül üres, esetleg névvel ellátott széles nyíllal van jelölve. A másik az anyagtár, amit egy zárt téglalap jelöl. Anyagok áramlását csak a fizikai adatfolyam-ábrákon szabad jelezni, ha nincs megfelelõ információ-áramlás, vagy kifejezõbb így az ábra. A logikalizálás során adatáramlással kell helyettesíteni.

5. DFD hierarchia

Egy adott ábrának áttekinthetõnek kell lennie és azonos szintû részleteket kell mutatnia. Egy rendszer viszont általában bonyolult és különbözõ szintû részletességgel lehet leírni. Ezek után egy ábra általában nem elegendõ a rendszer ábrázolására, ezért egy hierarchikus ábra-halmazt érdemes használni. A felsõ szint az 1. szintû adatfolyam-ábra nevet viseli. Ezen az ábrán lehet meghatározni a rendszer kiterjedését, azaz a külsõ információ forrásokat illetve információ felhasználókat, a fõ bemenõ és kimenõ adatokfolyamokat és a rendszer alapvetõ mûködõ részeit, valamint a rendszer határait. A rendszer határait nem szükséges külön megjelölni, az 1. szintû ábrán a külsõ egyedek jelölik ki a határokat. Minden olyan folyamatot, ami a felsõ szintû ábrán szerepel és további részleteket tartalmaz, egy-egy alsóbb szintû ábrával lehet kifejezni. Ezen az alsóbb szintû ábrán a részletezett folyamat mint keret szerepel, amin belül elemibb folyamatok és belsõ adattárak lehetnek. A felsõ szinten szereplõ folyamat bemenõ és kimenõ adatfolyamait, és a kapcsolódó objektumokat az alsóbb szinten is meg kell jeleníteni, bár alsóbb szinten mind az adatfolyamok, mind a külsõ egyedek és adattárak felbomolhatnak. Azok az adattárak, amelyeket több felsõbb szintû folyamat használ, nem lehetnek egy alsóbb szintû folyamat belsejében.

Általában három szintû adatfolyam-ábra elegendõ, a további részletek már nem szolgálják a technika elérendõ céljait (funkciók, események azonosítása).

6.1. Jelenlegi fizikai adatfolyam-modell

A fõ célja az, hogy a jelenlegi folyamatok ábrázolásával rávilágítson a jelenlegi környezet problémáira és az új rendszerrel szembeni követelményekre, elõsegítve ezek követelményjegyzékbe foglalását. Az adatfolyam-ábrák rajzolását többféleképpen lehet kezdeni. Ha az elemzõk gyakorlatlanok, vagy a jelenlegi szolgáltatások túl bonyolultak, akkor érdemes kontextusábrát, dokumentumáramlási ábrát és/vagy anyagáramlási ábrát készíteni. Ha lehetséges, akkor eleve adatfolyam-ábrát kell rajzolni.

A kezdeti adatfolyamábrát a következõ módon lehet létrehozni:

a. azonosítsuk a felhasználó bevonásával a rendszer határait (a projektalapító okirat szerint)

b. azonosítsuk a fõ bemeneteket és kimeneteket

c. azonosítsuk az fõ adatfolyamok forrásait illetve felhasználóit, és jelenítsük meg külsõ egyedekként

d. minden adatfolyamhoz határozzunk meg egy feldogozó illetve létrehozó folyamatot, a hozzá tartozó adattárakkal, amik adatokra való hivatkozásokat, kimenõ adatok forráshelyeit illetve bejövõ adatok tárolási helyeit jelzik.

e. rajzoljuk meg az adatfolyamokat a különbözõ elemek között.

f. vegyünk fel olyan folyamatokat, amelyek a rendszeren belül mûködnek, kifelé nincs kapcsolatuk (pl. archiválás, adat másolás stb.)

g. vegyünk fel további belsõ adatfolyamokat a folyamatok között

h. ellenõrizzük az ábra ellentmondásmentességét és teljességét

Az összefüggõség és teljesség biztosítására a következõket érdemes ellenõrizni:

• minden folyamat nevében egy aktív igének kell szerepelnie. Ha nehéz ilyet találni, akkor lehet, hogy a folyamatot fel kell bontani.
• egy folyamat minden bemenõ adatfolyamának világosan kapcsolódnia kell a kimenõ adatfolyamokhoz
• minél kevesebb a folyamatok közötti adatfolyam, annál jobban sikerült a folyamat szétválasztás
• a folyamatok nem lehetnek adatok forrásai illetve végfelhasználói. Lehetnek olyan adatelemek, amelyeket a folyamat állít elõ (pl. sorszámok vagy összegek), de minden bemenõ adatnak valamilyen formában meg kell jelennie a kimenetben
• az adattárakba kell mind bemenõ, mind kimenõ adatfolyam, azaz minden adatot valamikor létre kell hozni és valamikor fel kell használni.

Ha kezdetben nem világosak a rendszer határai, akkor érdemes Kontextusábrát rajzolni. Egy folyamatként ábrázolva a rendszert, az ábra megmutatja a fõbb külsõ egyedeket és a rendszer nagyob bemenõ illetve kimenõ adatfolyamait. Ha a rendszer ily módon kifejezett határaiban sikerült megállapodni, akkor a rendszert ábrázoló folyamatot fel lehet bontani részletesebb folyamatokra, az összetartozó adatfloyam csoportok szerint.

A dokumentumáramlási ábra akkor hasznos, ha van egy jelenleg mûködõ fõként kézi jellegû rendszer. Lehet több ilyen ábrát készíteni és egybeépíteni. A következõket lehet követni:

• soroljuk fel a fõbb dokumentumokat illetve információ áramlásokat
• rajzoljuk meg a dokumentum-áramlásokat
• egyeztessük a rendszer határait
• azonosítsuk a rendszer folyamatait

6.2. Logikai adatfolyam-modell

Egy jelenleg létezõ fizikai rendszer valószínûleg hosszú idõ alatt alakult ki és olyan kényszerítõ körülményeknek kellett megfelelnie, mint:

• elavult berendezések
• földrajzilag szétszórt elhelyezkedés
• történelmileg kialakult szervezeti viszonyok

• adattárak racionalizálása
• elemi folyamatok racionalizálása
• elemi folyamatok újracsoportosítása
• ellentmondásmentesség és teljesség ellenõrzése

• kapcsolódnak egymáshoz
• egyszerre keletkeznek
• ugyanazon nagyobb adatfolyam részei
• egy fogalommal leírhatók (pl. bizonylatok)

Az átmeneti adattárakat általában meg kell szüntetni, mivel sokszor fizikai kényszerûségek miatt léteznek, és általában megfeleltethetõk egy fõ adattár valamely állapotának (pl. még nem könyvelt zárási adatok).

Az elemi folyamatok racionalizálása során a következõket kell figyelembe venni:

a. egy folyamatnak a fõ mûködés feladatai miatt kell adatot elérnie vagy átalakítania, a megvalósítás módjától függetlenül. Ki kell hagyni ezért a technikai jellegû sorbarendezéseket a folyamatok közül.

b. egy logikai folyamatnak azt kell tükröznie, hogy mi történik, nem azt, hogy hol, vagy ki által. A helyre vonatkozó utalásokat meg kell szüntetni.

c. ha egy folyamat kizárólag megjelenítés vagy nyomtatás miatt nyúl az adatokhoz, akkor meg kell szüntetni, de fel kell venni egy megfelelõ lekérdezést a követelményjegyzékbe. A logikai adatfolyam-modell csak akkor tartalmazhat ilyen folyamatot, ha az a mûködés fontos eleme.

d. ha az adatok nem változnak meg egy folyamat mûködése által, akkor azt a folyamatot egy adatfolyammal kell helyettesíteni.

e. ha két vagy több folyamat mindig egyszerre vagy sorozatban következik, akkor össze kell vonni õket, ha lehetséges.

f. ha egy olyan folyamat létezik, ami csak azért kell, mert az adatokat több különbözõ helyrõl kell összeszedni, akkor azt meg kell szüntetni.

g. ha egy folyamat leírása olyan részt tartalmaz, ami szubjektív döntést igényel, vagy ember által végezhetõ, akkor azt a folyamatot ketté kell bontani, létrehozva egy külsõ egyedet és egy adatfolyamot az emberi tényezõ ábrázolására, és megtartva a belsõ feldolgozást, mint folyamatot

h. ha egy folyamat olyan mûködési elemet tartalmaz, ami más folyamatokban is elõfordul, azt mindenhonnan ki kell emelni egy közhasznú elemi folyamat leírásba és minden felhasználó folyamat leírásában hivatkozni kell rá.

Az elemi folyamatok újracsoportosítása azt jelenti, hogy a hierarchiát újból fel kell építeni, hogy megszûnjön a jelenlegi szervezeti és fizikai kényszerûségeknek megfelelõ csoportosítás. Az új csoportok kialakításánál a következõket kell figyelembe venni:

• a felhasználók által kialakított funkcionális csoportok
• hasonlóságok az elemi folyamatok típusában (mûködési folyamatok, hivatkozási adatokat kezelõ folyamatok)
• ugyanazon adatcsoportokat használó folyamatok

Azokat a fizikai kényszerûségeket, amelyek az új rendszerre is hatni fognak, érdemes a logikalizálás során a követelményjegyzékben feljegyezni.

6.3. A rendszerszervezési alternatívák adatfolyam-ábrái

A rendszerszervezési alternatívák kialakítása az elsõ lépés az új rendszer körvonalazására. Általában minden új rendszer kialakításának többféle lehetõsége van, ezeket körvonalazzák az egyes alternatívák. Rendszerint egy felsõ szintû adatfolyam-ábrával és esetleg néhány bonyolultabb folyamat esetén második szintû ábrákkal ábrázolják az alternatíva által ajánlott új rendszer kiterjedését és határait. Az alternatívákhoz tartozó adatfolyam-ábrák általában logikaiak, de ha az alternatívák között szerepel a jelenlegi, kézi rendszer fenntartása is például, akkor a hozzá tartozó adatfolyam-ábra tartalmazhat fizikai utalásokat. A megfelelõ (esetleg több elembõl összetett) alternatíva kiválasztása után az igényelt rendszer leírását el lehet kezdeni.

6.4. Igényelt rendszer adatfolyam-modellje

Az igényelt rendszer adatfolyam-modelljét a logikai adatfolyam-modellbõl kiindulva kell elõállítani, a választott rendszerszervezési alternatívának, a követelményjegyzéknek és felhasználójegyzéknek megfelelõen módosítva. Kiindulópontként kell majd használni a funkciók meghatározásánál és az igényelt rendszer logikai adatmodelljének ellenõrzésénél. Szintén jó kiindulási alap az események kezdeti csoportjának azonosításához.

A funkciók alkotják a rendszer azon folyamatait, amelyek az adott mûködési terület eseményeit dolgozzák fel. Más szóval a felhasználók által mûködési egységnek tekintett folyamatokat nevezzük funkciónak. A funkciókat az elemi folyamatok szintjén kell azonosítani, meghatározva azt a bemenõ adatfolyamot, amelyen a mûködést kiváltó esemény érkezik a rendszerbe, követve az útját azokon a folyamatokon keresztül, amelyeknek le kell zajlania, hogy az adott bemenõ adatok fel legyenek dolgozva és a kimenetet elõ lehessen állítani. Az idõ múlásán alapuló események nem lépik át a rendszer határát, így a hozzájuk tartozó funkciókat nem a belépõ adatfolyam útján kell azonosítani. Azok az elemi folyamatok lehetnek ilyenek, amelyekbe kívülrõl nem érkezik adat, mégis írnak valamelyik adattárba.

Az igényelt rendszer adatfolyam-modellje akkor támogatja a funkciók meghatározását, ha a következõket biztosítja:

• minden elemi folyamatnak csak egy vezérlõ bemenete van. Ha esetleg több is lenne, akkor azok kölcsönösen kizáróak.
• lehetõség szerint minimális a folyamatok közötti adatáramlás
• nincsenek hibakezelést modellezõ folyamatok, mivel ezt késõbbi technikák írják le

• egy adatfolyam-típus események kötegét szállíthatja, azért, hogy a rajz egyszerûbb legyen. Ezek az események a valós életben érkezhetnek azonnali, vagy kötegelt formában.
• egy bemenõ adatfolyam jelenthet használható esemény köteget (azaz olyat, amelyet az elemzõ vagy felhasználó eleve annak szánt)
• egy bemenõ adatfolyam tartalmazhat nem hasznáható esemény köteget (azaz olyat, amelyet az ábra áttekinthetõsége miatt alakított ki az elemzõ)
• értelmes lehet egy adott esemény egyedi elõfordulására és kötegelt elõfordulására külön funkciót kialakítani, de emiatt nem érdemes külön adatfolyamokat és elemi folyamatokat kialakítani, mivel az ábrákat feleslegesen bonyolítaná
• egy esemény-típus beérkezhet több adatfolyamon is, esetleg különbözõ típusú adatfolyamokon, de egy esemény-típus egy konkrét elõfordulása csak egy adatfolyamon érkezhet. Például az "Átutalási megbízás" nevû eseményt tipikusnak tekintve, a hozzá tartozó adatok beérkezhetnek a "Terhelési megbízás" és a "Jóváírási megbízás" adatfolyamokon. Ilyenkor az adott esemény két adatfolyamon is érkezhet, de az összes hozzá tartozó adatelemnek be kell érkeznie egy adott adatfolyamon. Nem lehet az, hogy a folyószámla azonosító az egyiken, míg az átutalni kívánt összeg a másikon érkezzen, mert ez kettévágná az adott eseményt.

7. Formalapok

7.1. Elemi folyamatok leírása

7.2. Külsõ egyedek leírása

Egy formalap több külsõ egyed leírását tartalmazza.

7.3. Bemenetek/kimenetek leírása

Egy B/K leírási formalapon több adatfolyam leírása is szerepelhet. Csak azokat az adatfolyamokat kell leírni, amelyek átlépik a rendszer határait.