Ezt a választott rendszertechnikai alternatívát ki kell egészíteni a választás indoklásával, a technikai környezet leírását pedig ki kell egészíteni a fizikai környezet specifikációjával, ami bemeneteként szolgál a fizikai tervezésnek.
Az alternatívák kialakítása itt is hasonlóan történik mint a megvalósíthatóság elemzése vagy a rendszerszervezési alternatívák esetén:
A fizikai tervezés technikáit (fizikai adattervezés, fizikai feldolgozás tervezése) fel lehet használni egy durva becslés elkészítésére a rendszer méretezésérõl (pl. kezdeti adatterv készítése).
Projekt-eljárások
A rendszertechnikai alternatívák kialakítása során sok olyan területet kell érinteni, amely nem tartozik az SSADM módszerbe. Kétfajta tevékenység kapcsolódhat ide, az egyik információt nyújt a rendszertechnikai alternatívák kialakításához, a másik nyers adatokat vagy információkat kap a rendszertechnikai alternatívák kialakításának tevékenységeitõl.
A következõ területeket kell érinteni:
SSADM dokumentumok
6.1. Szerepek
A következõ szerepeket kell betölteni a rendszertechnikai alternatívák kialakítása során:
Rendszerelemzõ
A rendszerelemzõ felméri és dokumentálja a követelményeket, valamint összeállítja a rendszertechnikai alternatívákat a projektvezetés számára.
Felhasználó
A felhasználó:Minden felhasználó a beosztásának megfelelõ információt és útmutatást adja. Ebben a szakaszban felhasználónak a projekt közvetlen befolyásolására jogosult vezetõi szintet kell tekinteni.
- felveti a követelményeket, amelyeket a rendszerelemzõ értelmez és feljegyez
- megszabja a projekt irányát az szervezeti célkitûzéseknek megfelelõen
- sok szerepben jelenik meg a projekt során, a végfelhasználótól kezdve a felsõvezetés szintjéig.
Projekt irányító
A projektirányító véglegesíti a rendszertechnikai alternatívákat és bemutatja õket a projektvezetésnek, kiemelve az elõnyeiket és hátrányaikat.
Projektvezetés
A projektvezetés kiértékeli az alternatívákat és választ közülük. Dönthet úgy, hogy befejezi a projektet, ha nincs megfelelõ alternatíva, amellyel el lehetne érni a projekt célkitûzéseit.
6.2. A döntéshozó folyamat
Az SSADM egy általános megközelítést ad a projektirányításnak, amelyet a konkrét körülményekhez kell igazítani. Célszerû felmérni, hogy kiket kell bevonni a döntéshozásba. A projekt munkacsoport tagjait természetesen be kell vonni. Azokat is be kell vonni, akik a kiadásokért felelnek, valamint akik az üzletpolitikát jól ismerik. A kiválasztásért felelõs csoport összetétele a következõ lehet:
Az elemzõnek meg kell vizsgálnia a rendelkezésre álló termékeket. Azonosítania kell a rendszernek és környezetének azokat az elemeit, amelyek körvonalazzák a végsõ alternatívát. A rendszertechnikai alternatívák szempontjából relatív fontossági sorrendet kell felállítani, feloldva olyan egymásnak ellentmondó célkitûzéseket, mint pl. a teljesítmény, a kapacitás, tárolási igények stb. Kétféle korlátot kell figyelembe venni:
7.1. Külsõ korlátok
A legfontosabb korlátozások a választott rendszerszervezési alternatívából származnak, amelyet szintén korlátoz az információs rendszerekre vonatkozó stratégia.
A külsõ korlátok az összes alternatívára vonatkoznak, így a rendszertechnikai alternatívák általános kiterjedését és kereteit határozzák meg. Ilyen korlátok lehetnek pl.:
7.2. Belsõ korlátok
Azokat a jeletõsebb korlátokat kell azonosítani, amelyeket a felhasználók fogalmaztak meg a projekten belül. A következõ területeket kell figyelembe venni:
8.1. Vázlatos alternatívák készítése
Miután a korlátok azonosításra kerültek, lehetõvé válik néhány, a rendszer követelményeit kielégítõ, vázlatos alternatíva kifejlesztése. Néha lehet "ötletbörzét" tartani, ami nagyon szubjektív, de egyben kreatív is. Hasznosabb néha, ha egy kisebb, három fõs, csoport fogalmazza meg a kezdeti felvetéseket, fõleg ha külsõ felmérésre is szükség van. A külsõ felmérés technikai adatok összegyûjtését jelenti, általában maguktól a szállítóktól, olyan dolgokról, mint költségek, szolgáltatások, teljesítmény. Itt nem szállítót kell választani, hanem inkább bizonyos konfigurációkról kell eldönteni, hogy megfelelnek-e a követelményeknek illetve korlátoknak.
Általában háromtól hatig terjedhet a kezdeti alternatívák száma, ami a következõktõl függhet:
8.2. A vázlatok számának csökkentése
Mivel a hat alternatíva részletes kidolgozása túl sok munkába kerülne, ezért el kell érni egy kezelhetõbb mennyiséget, általában hármat. A következõket kell figyelembe venni:
8.3. Alternatívák kialakítása
Itt ki kell terjeszteni és átfogóbbá kell tenni a fentiek szerint kialakított, kezelhetõ számú alternatívát.
A rendszertechnikai alternatívákat a hardver/szoftver környezetre épülve kell specifikálni. Lehet sok olyan szempont, ami választási lehetõséget rejt. A kezelhetõség érdekében ezeket az rész-alternatívákat a fõ alternatívák köré kell csoportosítani.
Ha szükséges a rendszer teljes méretével számolni egy adott hardver/szoftver konfiguráció megfelelõségének eldöntése érdekében, akkor egy kapacitástervezési felülvizsgálatot lehet elvégezni az SSADM termékek alapján.
8.4. A rendszertechnikai specifikáció felépítése
Minden rendszertechnikai alternatívának elég részletesnek kell lennie ahhoz, hogy:
A technikai környezet vázlatos leírása
A rendszertechnikai alternatívák részeként a technikai környezet csak vázlatosan kerül leírásra. Csak a megfelelõ alternatíva kiválasztása után kell a technikai környezetet önálló termékként részletesen leírni.A célja az, hogy elegendõ információt nyújtson a felhasználóknak a rendszer mûködésének megértéséhez, a meghatározó tervezési tényezõk kifejtéséhez, illetve a részletes költségbecslések elvégzéséhez. Tartalmaznia kell információkat a hardverrõl, szoftverrõl, fejlesztõi környezetrõl, rendszer-méretrõl (adat és feldolgozás szempontjából), valamint bármely további jelentõs tényezõrõl, mint például meghibásodás és visszaállás, biztonsági módszerek.
Rendszerleírás
Ez azt írja le, hogy a követelmény-specifikációt hogyan lehet az alternatíva által megvalósítani. A legtöbb esetben a fontosabb döntéseket már a rendszerszervezési alternatívák kiválasztása során meghozták.
Hatáselemzés
Ez a dokumentum az alternatíva környezetre gyakorolt hatását írja le és a szervezetre, eljárásrendekre, megvalósításra vonatkozó megfontolásokat tartalmazza. A követelmény-specifikációra vonatkozó hatásokat is fel kell jegyezni.
Vázlatos fejlesztési terv
Az adott alternatívához a projekt további menetére vonatkozó fejlesztési stratégiát kell meghatározni azért, hogy aprojekt tervezett idõtartamát és az erõforrás-igényeket, és ezáltal a fejlesztés költségeit meg lehessen becsülni.
Költség-haszon elemzés
A formális költség-haszon elemzés egy olyan objektív eszköz, amellyel össze lehet vetni két alternatíva számszerûsíthetõ adottságainak értékét. Emiatt a költség-haszon elemzés egy nagyon fontos (pénzügyi) része az alternatívák specifikációjának. Meg kell próbálni a nem számszerûsíthetõ elõnyöket is egymáshoz viszonyítva kiértékelni, bár ezekhez nehéz költségeket rendelni.
8.5. A kiválasztás lépései
Az alternatívák kialakítása után be kell õket mutatni a felhasználói képviselõknek. Négy lépésben lehet ezt megtenni:
8.6. A döntéshozás
A projekt menetének szempontjából fontos, hogy a kiválasztás indokolatlanul ne húzódjon el. A döntés elõírt dátumát fel lehet venni a projekttervbe, amivel elkerülhetõ a felesleges idõhúzás.
Sajnos a választási döntés ritkán jelenti egyetlen alternatíva kiválasztását. Általában a választott alternatíva egy "vegyesvágott", ami egy alternatíván alapul, de több másik alternatíva elemeit is tartalmazza.
8.7. A választás dokumentálása
A döntés részleteit érdemes feljegyezni, hogy biztosítani lehessen a projekt további menetében az igazodást mind a döntés szelleméhez, mind pedig a betûjéhez. A döntés után szükség lehet a választott rendszertechnikai alternatíva ás a technikai környezet leírásának kiegészítésére. A választott alternatívát ismét meg kell vizsgálni a kapacitástervezés segítségével a igényelt szolgáltatási szintek betarthatósága szempontjából. Ha ezek nem tarthatók, akkor három lehetõség van:
Rendszerleírás
Itt a követelmény-specifikációban leírt funkcionalitás változásait kell hangsúlyozni, a változások szöveges leírásával és hivatkozásokkal a specifikáció érintett részeire.
Hatáselemzés
Ez a rendszertechnikai alternatíva hatáselemzésén alapul és információkat tartalmaz azokról a döntésekrõl, amelyek közvetlenül befolyásolják a rendszer megvalósítását:
- az új rendszer felhasználói szervezete és személyzete, beleértve esetleg az informatikai szállítókat is
- a felhasználói felület, illetve egyéb rendszerekkel való kapcsolódási felület eljárásainak vázlatos leírása
- a projekt elérendõ céljainak meghatározása, ami fõleg az alternatívában leírt elõnyöket jelenti, ahogy azt a költség-haszon elemzés számszerûsítette. Ezekre a jövõben lesz szükség:
- annak ellenõrzésére, hogy a rendszer ténylegesen hozza a várt hasznot
- a javasolt módosítások fontosságának és jelentõségének ellenõrzésére.
10.1. Technikai környezet leírása
10.1.1. Hardver
Ez egy áttekintõ ábrából álló leírás, kiegészítve az eszközök típusának, számának és elhelyezkedésének részleteivel. A következõ tényezõket kell érinteni:
10.1.2. Szoftver
Ez egy leírás az igényelt rendszer-szolgáltatásokról, a beszerzés módjáról, és az alkalmazói szoftver mennyiségi adatairól. Tipikus dolgok, amiket figyelembe kell venni, a következõk:
10.1.3. Rendszer méretezése
A hardver- és szoftverkörnyezet leírása elõtt szükség lehet a rendszer méretezésére, a következõ területeken:
10.1.4. További részek
10.2. Rendszerleírás
Ez azt írja le, hogy az adott alternatíva hogyan tesz eleget a követelmények specifikációjának. Általában a fontosabb döntéseket ezen a területen már a rendszerszervezési alternatíva kiválasztásakor meghozták. Ennek ellenére, néha szükség lehet olyan alternatívákat felvetni, amelyek az igényelt rendszert különbözõ szintig érik el, mérlegelve például a szolgáltatásokat a költségekkel és fejlesztési idõvel szemben.
A rendszer követelményeinek kielégítettségi fokát jelezni kell. Általában ez a meglévõ SSADM termékek módosítását jelenti, különösen a következõkre vonatkozva:
10.3. Hatáselemzés
Ez a dokumentum az alternatíva felhasználói környezetre gyakorolt hatásait írja le. A hatáselemzés lehetõséget ad olyan kérdések felvetésére, amelyek ugyan közvetlenül nem érintik az SSADM-et, de befolyásolni fogják a megvalósítandó információs rendszer minõségét. A fõbb témák a következõ termékekben jelennek meg:
10.4. Vázlatos fejlesztési terv
Ez alkotja a kiindulópontot a projekt további menetére vonatkozó fejlesztési stratégia kialakításához az adott alternatívában. A cél az, hogy elõzetes idõttartamokat és erõforrás-igényeket, és ezzel együtt fejlesztési költségeket lehessen megbecsülni. Csak a következõ modult lehet részletesen becsülni, a fizikai rendszertervezés utáni tevékenységek becslése pontatlanabb. A következõket kell a tervnek tartalmaznia:
10.4.1. Rendszertervezés
Az igényelt munka és az erõforrás-igény együttes becslése, a projekt idõtartamára, azaz:
10.4.2. Programtervezés és programozás
A rendszer felépítésére (pl. kódgenerátorok, "testreszabás", csomagok stb.) és kifejlesztésére (pl. szerzõdéses, saját erõs, kulcsrakész stb.) vonatkozó stratégia megfogalmazása, az igényelt erõforrások és idõtávok becslésével.
10.4.3. Beszerzés
Ez a beszerzési stratégia (kulcsrakész, több szállító, stb.) és a becsült idõtávok megfogalmazása, világosan azonosított mérföldkövekkel.
10.4.4. Rendszertesztelés
Az erõforrás- és idõigények becslése.
10.4.5. Megvalósítás
Az adatátvétel és az új rendszerre való áttérés stratégiájának megfogalmazása, az erõforrrás- és idõigények becslésével.
10.5. Költség-haszon elemzés
A formális költség-haszon elemzés egy olyan objektív eszköz, amellyel össze lehet vetni két alternatíva számszerûsíthetõ adottságainak értékét. Emiatt a költség-haszon elemzés nagyon fontos pénzügyi része az alternatívák specifikációjának. Ez a projektirányítás hatáskörébe tartozik ugyan, de a rendszerelemzõ rendelkezik az adatokkal, ami alapján ezt a pénzügyi megitélést meg lehet tenni. A fõ területek a következõk:
10.5.1. Fejlesztési költségek
Két dokumentumból lehet kiindulni:
10.5.2. Üzemeltetési költségek
Kiindulópont:
10.5.3. Kiváltott költségek
Ezek olyan költségek, amelyeket a jelenlegi rendszer támasztott, de az új rendszer nem fog támasztani. Kiindulópont:
10.5.4. Hasznok
A hatáselemzésbõl lehet ezeket meghatározni, a következõ három besorolás szerint:
11.1. Csomagválasztás
Ez egy olyan megvalósítási forma, ahol a követelményeket alkalmazáscsomagok beszerzésével elégítik ki. Itt a cél az, hogy a csomag által nyújtott lehetõségeket az igényelt funkcionalitásnak feleltessék meg. A rendszertechnikai alternatívák a funkciókra, ezek bemeneteire és kimeneteire és a hozzájuk tartozó mennyiségi adatokra fognak koncentrálni. Ez a megközelítés alapos piacfelmérést, kipróbálást, vizsgálatot és tesztelést igényel. A csomagok és a követelmények illeszkedési foka nagyon fontos, a bemutatók során ezt kell kiemelni.
11.2. Testreszabás
A testreszabás jellegû fejlesztés azt jelenti, hogy a projekt munkacsoport átadja a fizikai rendszertervet egy házon belüli megvalósító csoportnak. Ha az igényelt konfigurációnak meg kell egyeznie a jelenlegivel, akkor a rendszertechnikai alternatívák kialakítása fõleg kapacitástervezést igényel.
11.3. Szolgáltatás
Ez informatikai szolgáltatások beszerzését jelenti, a meghatározása: "megállapodás a szerzõdõ féllel, amely lefedi a számítógépes és/vagy kommunikációs üzemeltetés nyújtására, illetve kapcsolódó erõforrásokra és helyszínekre vonatkozó irányítási és technikai felelõsséget". Itt a számítógépes szolgáltatást egy harmadik fél nyújtja. Ilyenkor a rendszertechnikai alternatívának a rendszer határaira, a határokat átlépõ tranzakciókra és az igényelt szolgáltatási szintekre kell koncentrálnia. Ki kell alakítani az igényelt szolgáltatási szintekre vonatkozó szerzõdéses megállapodást.
11.4. Kulcsrakész rendszer
A kulcsrakész megoldás beszerzése a következõket jelenti: "egy teljes rendszer, amelyet felhasználók meghatározott csoportja részére terveztek. A szállító teljes felelõsséggel tartozik a szoftver, hardver és dokumentáció tervezéséért és üzembehelyezéséért. A szállító gyakran az architektúráért is felel. A rendszer mûködésre kész, amint leszállították."
Itt felkérésre a potenciális szállítók egy technikai tervezési tanulmányt készítenek, amellyel bizonyítják rátermettségüket a követelményeknek megfelelõ rendszer szállítására. Ezek a tanulmányok egy tender alapját képezik, amely a továbbiakban szerzõdéskötésben folytatódik. A szerzõdést elnyerõ szállító ezek után elvégzi a rendszertechnikai alternatívák kialakítását, amit a projekt munkacsoport felülvizsgálhat.