Az SSADM moduláris felépítése miatt könnyen alkalmazható a fenti távlati célok helyett reálisabb, közelebbi célokat kitûzõ projektekben is, így elképzelhetõ a következõ néhány részfejlesztés:
4.2.1. Felhasználók
A felhasználói igényeknek magas a prioritásuk az SSADM-ben, a felhasználók bevonása jól meghatározott és látható. Bevonják õket az üzleti/mûködési igényeiknek a kifejezésébe, a döntéshozó folyamatokba minden szinten és a módszer minden fázisában. Az SSADM ábrázoló jelölései (grafikus technikái) könnyen érthetõek a felhasználók számára, ami sokat javít a közöttük és az elemzõk között zajló párbeszédben hatékonyságán. Ez a kétirányú kommunikáció a valós felhasználói igények világosabb megértéséhez vezet, ami viszont az adott rendszer kielégítõ megvalósításának valószínûségét növeli.
4.2.2. Vezetõk
Az SSADM által elõírt strukturált, termék-központú megközelítés értékes támogatást nyújt az SSADM-et használó projektek irányítóinak. Ezt ábrázolja az SSADM strukturális modellje, amely világossá teszi a modul, szakasz, lépés, feladat hierarchikus szerkezetét, valamint az információáramlási utat.
Bármely idõpontban világosan látható:
Ezen a módon az SSADM segít az irányítóknak, akik maguk is módszerszerû projektirányítási rendszerben mûködnek, tervezni, felügyelni és ellenõrizni az SSADM projektjeiket, és kezelni a kapcsolódó technikai és vezetési problémákat, mint például minõségbiztosítás, kockázatelemzés, konfiguráció-kezelés és kapacitástervezés.
4.2.3. Fejlesztõk
Az SSADM termék-központú szerkezete a rendszerelemzõk és tervezõk számára is nagyon fontos. A projekt során elkészítendõ termékek világosan meghatározottak, az elõállításukra irányuló technikák le vannak írva, ahogyan a megfelelõ pontok is, ahol fel kell használni ezeket a technikákat.
Ugyanilyen fontos a termékek és technikák közötti kölcsönhatások, melyek szintén le vannak írva. A módszer leírása elegendõen részletes ahhoz, hogy a fejlesztõk biztosak lehessenek a következõkben:
4.3.1. A három nézõpont modellje
Az SSADM egy olyan átfogó módszer, amely világos és egyszerû filozófiával rendelkezik. A módszer segít az elemzõnek a mûködési terület követelményeinek megértésében és dokumentálásában. Ez a folyamat fokozatosan egyre pontosabb képet ad a követelményekrõl. Három nézõpontból lehet elemezni a követelményeket:
A funkciók a felhasználók nézeteit tükrözik az eseményekre reagáló rendszer-feldolgozási folyamatokról.
Események
.Az események lehetnek a mûködési terület valós eseményei, mint például "Pályázat beérkezése", vagy olyan rendszer által indított események, mint például egy hóvégi zárás indítása.
Adatok
A rendszer adatokat kezel és tart karban annak érdekében, hogy nyújtani tudja a rendszer funkcionalitását.
A követelményeket mind a három perspektívából meg kell határozni, bármelyik elhagyása azt eredményezheti, hogy a rendszer-követelmények teljességét nem sikerül átfogó módon nyújtani.
A három nézetnek megfelelõen az SSADM alapja:
Másfelõl, egy nagyon részletes, funkciókban gazdag rendszerterv használhatatlan, ha az alátámasztó adatok szerkezete nem megfelelõ vagy kezelhetetlen. Egy feldolgozási folyamat, amelynek nincs "nyersanyaga" nem is mûködik.
Ha mind az adatterv, mind a funkcionalitás látszólag jól tervezett, valószínûleg nem tudnak megfelelni a felhasználó elvárásainak, ha a rendszer feldolgozásait kiváltó valós világ eseményeinek megértése nélkül lettek kidolgozva. Egy események nélküli rendszer zárt és csak a saját igényeit elégíti ki, nem a mûködési területét. Az SSADM-nek szüksége van az események szigorú bekövetkezési sorrendjének ismeretére is, hogy biztosítsa az összes érvényes eseménysorozat megfelelõ feldolgozását.
Az erõs oldalai ennek a megközelítésnak a következõk:
4.3.2. Követelmény-központúság
Az SSADM egy követelmény-meghatározás nevû technikát használ a kritikus követelmények azonosítására. Az elemzõ csoport figyelmét mindig az új rendszer követelményeire irányítja. Biztosítani kell azt, hogy az elemzés kezdeteitõl fogva, még a legáltalánosabb követelményekhez is, objektív mértékeket lehessen rendelni, amivel azonosítani lehet a részletek vizsgálatának módját a három nézõpont szerint.
A követelményjegyzék olyan központi dokumentum, amely a projektirányítás és a fejlesztõk részére a projekt során végig látható.
Ez a technika az elsõ modul legelsõ lépésében elkezdõdik, ahol a munkacsoport figyelmét a mûködési terület felhasználóira és funkcióira irányítja. A technikát arra kell használni, hogy pontosítsák a projektindító anyagokat, melyek elõzõ stratégiai illetve megvalósíthatósági tanulmányokból származnak.
A követelmény-elemzés során a követelményjegyzék létrehozása és fejlesztése a fõ célkitûzés. Hangsúlyt kell fektetni mind a funkcionális, mind a nem-funkcionális követelményekre, világos és objektív mértékeket alkalmazva a megfogalmazásban. Ezen a módon a követelmény-meghatározás hozzájárul a tesztelési kritériumok kialakításához.
A követelmény-meghatározási tevékenység mindig a jövõbeli rendszerre vonatkozik. Az 1. szakaszban, a jelenlegi helyzet felmérésénél, a létezõ számítógépes rendszereket lehet modellezni, de ha nincsenek ilyenek, akkor a felhasználók által tervezett jövõbeli rendszert kell modellezni.
A rendszer két párhuzamos nézete (adatfolyam-modell és logikai adatmodell) az elemzõk követelményekre vonatkozó tudását tükrözik. Ennek az az elõnye, hogy a követelmények természetes nyelven megfogalmazott leírását ki lehet egészíteni az ábratechnikák nagyobb pontosságával.
Ahogy a követelményjegyzéket ismétlõdõ módon kiegészítik a 3. szakaszban, a követelmény-specifikáció létrehozása során, a bejegyzések többségét kiterjesztik, felbontják és átalakítják funkciók, adatok és események részletes leírásaivá.
A követelmény-specifikáció több különbözõ részletes specifikációs termék együttese, amely a rendszer iránti igények teljes kifejezését adja.
Ahogy az elemzés specifikálássá fejlõdik, az információ összegyûjtése három részletes módon történik:
4.3.3. Felhasználó-, funkció- és adatmodellezés
Az elemzés elõrehaladásával információkat kell gyûjteni a felhasználói szerepkörökrõl és célkitûzéseikrõl. Ezt a felhasználójegyzékben és a követelményjegyzékben lehet rögzíteni, késõbb részletesen meghatározva a felhasználói szerepkörök leírásában.
Az adatfolyam-modellek is tartalmaznak ilyen részleteket, amelyek megmutatják a feldolgozási követelmények hierarchikus szerkezetét. Mivel az adatfolyam-modellek csak áttekintést nyújtanak, két dolog rejtve marad bennük:
A funkciómeghatározási technika egy olyan "felettes" technikának tekinthetõ, amely ismétlõdõ tevékenységeket gyûjt össze. A funkcionális követelmények részleteit a következõ módon kell specifikálni:
Az SSADM összes eddigi verziójának elméleti alapjait a következõk jelentették:
4.3.4. Vezetõi alternatívák
A technikai munkát elvégzõ informatikai szakemberek nem vonhatják le az elemzés végkövetkeztetéseit. A munkacsoport tagjaként dolgozó felhasználók sem. A két csoport együttes munkája adja a hajtóerõt, de a felhasználói vezetésnek (a megbízónak) kell mérlegelnie a projekt elõrehaladásának lehetõségeit. Nekik kell vállalniuk a felelõsséget a továbbmeneteli döntésekért és az erõforrások kijelöléséért.
Két olyan pont van a teljeskörû vizsgálatban, ahol az SSADM támogatja a fentieket, de a megvalósíthatósági elemzés során is vannak hasonló döntési pontok. Ezek a következõk: