A stratégiai adattervezés áttekintése

A stratégiai adattervezés áttekintése

Bevezetés

Ez a fejezet rövid áttekintést ad a stratégiai adattervezésérõl. A fejezet azok számára készült, akik áttekintõ ismereteket akarnak szerezni a tárgykörben a részletek tanulmányozása nélkül. A részletek iránt érdeklõdök számára az 'SSADM struktúrált rendszerelemzési és -tervezési módszer' c. kézikönyv tartalmaz részletekbe menõ ismertetéseket.

Az adattervezési tevékenységeket három lépésben végezzük

Az adattervezés során grafikus technikákat fogunk felhasználni, melyek jelentéstartalma rögzített, de a jelöléstechnikájuk nem az. Olyan szervezeteknél, ahol szükséges lehet a stratégiai tervek egyeztetése, ott célszerû, ha a felhasznált jelöléstechnika azonos (ilyen a helyzet a minisztériumok és az alárendelt szervezeteik esetében). Ennek a célnak például jól megfelel az SSADM jelõléstechnikája. A grafikus technikák használatát nagyban segítheti egy alkalmas CASE (Computer Aided Software Engineering) eszköz felhasználása.

Ideális adatmodell elkészítése

Elsõ lépés az adatok idealizált szerkezetének az elemzése. Ez a tevékenység a stratégiatervezési projekt terjedelmébe tartozó mûködési területek logikai adatmodelljeinek felállításával foglalkozik. Célja, hogy áttekintést adjon a szervezeti mûködéshez kapcsolódó adatszerkezetekrõl. A projekt késõbbi szakaszaiban a Munkacsoport azt fogja tanulmányozni, hogyan lehet ezeket az ideális adatszerkezeteket megvalósítani.

Az ideális adatmodellek létrehozása nem jelent elkötelezettséget azok megvalósítására, hanem a javasolt változtatások minden egyes területére teljeskörû költség/haszon elemzést kell elkészíteni, ami majd segít annak eldöntésében, hogy az adott változtatást végrehajtsuk-e. Az egyed-kapcsolat (entity-relationship) modellezési, a relációs adatelemzési, és az adatcsoport (clustering) modellezési technikák használhatók az ideális adatmodell létrehozásánál.

Az ideális adatmodell az egyed-kapcsolat modell egyfajta jelölésrendszerével készül el. Olyan helyeken, ahol az SSADM módszert alkalmazzák rendszerelemzési és -tervezési területen, kézenfekvõ az SSADM jelöléstechnikáját alkalmazni a logikai adatmodell elkészítésénél. A modell tartalmazza a szervezeti mûködés számára lényeges egyedeket (azokat a dolgokat, amikrõl a szervezet adatokat tárol), valamint az egyedek közötti egy-sok kapcsolatokat. Az alábbi ábra egy jellegzetes adatmodellt mutat.

Mindegyik téglalalap egy egyedet jelöl. Mindegyik egyedet ki lehet egészíteni adatelemekkel, melyek kimondottan az adott egyednek a részei, habár a stratégiai adattervezésben általában nem megyünk le az egyedek sajátos adatelemeinek szintjére. Az elmondottak szemléltetéseképpen a "vásárló" egyedet ki lehetne egészíteni olyan adatelemekkel, mint:

vásárló azonosító,
vásárló neve,
vásárló címe,
értékesítési körzet azonosító,
vásárló típuskód,
földrajzi zóna azonosító,
kintlevõség,
hitelkorlát,
stb.

A vonalak a kapcsolatokat mutatják. A vásárló például közvetlen kapcsolódik a megrendelésekhez, egy vásárló típushoz, egy földrajzi zónához, egy értékesítési körzethez, egy diszkont kódhoz, a speciális árakhoz és a számlákhoz. A kapcsolatok egy-sok jellegûek, a "csirkelábak" az egytõl a sok felé mutatnak (a sok oldalon van a láb rész). Például egy vásárlónak sok megrendelése lehet, de csak egy értékesítési körzethez tartozhat.

A példában az üzleti környezetre vonatkozó következõ információk a modellbõl származtathatóak.

Az árusítási szervezeti hierarchia osztályból, régióból és körzetbõl áll. Egy osztály több régiót és egy régió több körzetet tartalmazhat.
Az értékesítési statisztikákat havonta aktualizálják valamennyi szintjén az értékesítési hierarchiának.
Szintén havonta aktualizálják az értékesítési statisztikákat mindegyik vásárló egyedi termékeinél.
Mindegyik vásárló csak egy értékesítési körzethez tartozik és egy vásárló típusba van kategorizálva. Egy vásárlóhoz csak egy típus tartozik, de ugyanahhoz a típushoz több vásárló is tartozhat.
Mindegyik vásárló csak egy földrajzi zónában van és mindegyik zónához kapcsolódhat több vásárló. Mindegyik zónába egy egyetlen raktárból szállítanak és bármelyik raktárhoz kapcsolódhat több zóna. Tehát mindegyik vásárlónak egy raktárból szállítanak a vásárló földrajzi zónája alapján.
Egy vásárlónak több rendelése lehet, de egy rendelés csakis egy ügyfélhez kapcsolódik. Mindegyik rendelésnek lehet több rendelési sora és mindegyik sorhoz egy termék kapcsolódik. Egy termék természetesen több rendelési sorban is szerepelhet.
Egy terméket több raktárban is tárolhatnak és egy raktárkészletében több termék van.
A mûveletekhez legalább két árazási mechanizmus létezik. Mindegyik vásárlónak van egy diszkont kódja. Ez a diszkont kód a termékkel együtt azonosít egy egyedi diszkont árat. Ráadásul lehetséges, hogy egy vásárló egyedi árral rendelkezik minden termékre.
Mindegyik vásárlónak több számlája lehet, de egy számla csak egy vásárlóhoz kapcsolódhat. Mindegyik számlához kapcsolódhat több rendelési sor.
A fizetéseket vagy átutalásokat több számlára lehet szétosztani és bármelyik számlán szerepelhet több fizetés vagy átutalás.

Mindegyik mûködési területhez egy ilyen adatmodellt hozunk létre. A modellek számától és méretétõl függõen belõlük egyetlen, összetett ideális adatmodell állítható össze, vagy külön ábrákon hagyható a végleges IDM .

Több okból tekinthetõ ideálisnak a modell:

a jelenlegi adatmodellekbõl vagy megvalósításokból származó korlátokat nem vesszük figyelembe,
részleges és teljes ismétlõdéseket (redundanciákat és duplikációkat) nem tartalmaz,
minden generikus mûködési kapcsolatot megmutat,
egy egységes szervezeti információs rendszer fejlesztésének alapjául szolgál.

Az ideális adatmodell létrehozása során az elemzõk részadatbázisokra (subjects) bontják az elkészítendõ modellt, tömörítik azt az adatcsoport-modellezés használatával, és tanulmányozzák az adatok elosztását az adatelosztási elemzés segítségével. Ezek a technikák a fejezet késõbbi részeiben kerülnek ismertetésre.

Fizikai adatmodell elkészítése

A fizikai (jelenlegi) adatfelépítés modellezése a létezõ állományok feltérképezésének egy módja, amely nem pusztán az állomány-szerkezetek (file layout) visszatükrözése, hanem egy logikai, sematikus ábra elkészítése. A fizikai adatmodell megmutatja, hogy milyen egyedek vagy fõ rekord típusok léteznek, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a létezõ rendszerben.

A változásra tervezés alapproblémája, hogy hacsak nem egy 'õsrobbanás' (teljes 'tabula rasa') jellegû fejlesztéssel állunk szemben, akkor a jelenlegi helyzet letisztult képével kell rendelkeznünk annak érdekében, hogy meg tudjuk tervezni a módosítások végrehajtását. Ebben a módszerben a fizikai adatmodellezési technikát használjuk a jelenlegi állapot modelljének leírására.

Sok szervezetben az adatok jelenlegi szerkezetének ismerete meglehetõsen felületes és ködös. Ha nagy az esélye annak, hogy a jelenlegi rendszer fejlesztése közben nem használtak adatmodellezési technikát, akkor valószínûsíthetõ, hogy a stratégiatervezési projekt terjedelmébe esõ mûködési területeken zavaros állományok találhatók, melyek meglehetõsen redundánsak és többértelmûek.

A legtöbb szervezet mégis lassanként eljut egy közel ideális célállapotba. Sok rendszer még évekig a helyén fog maradni, míg mások esetében a cél elérhetõ a szükséges, viszonylag kis módosítások révén. Adott tehát a probléma: hogyan kaphatjuk meg a létezõ, implementált adatok képét anélkül, hogy rengeteget költenénk a jelenlegi rendszer vizsgálatára? Ezt a problémát oldja meg a stratégiai adattervezésben a fizikai adatmodellezés (Physical Data Modeling).

Több lényeges szempont került figyelembevételre a fizikai adatmodellezési technikában.

Ha viszonylag kézenfekvõ szabályokat és technikákat használunk, úgy az adatmodell elkészítése meglehetõsen egyszerû.
A modell elkészítése nem igényel nagy beruházást és rövid idõ alatt végrehajtható.
A fizikai adatmodell (Physical Data Model - PDM) a jelenlegi adatszerkezetnek a logikai leírását nyújtja. Így a munkacsoport tagjai az éppen használatos állománykezelõ és/vagy adatbáziskezelõ technikai részleteinek ismerete nélkül is tudnak modellezési tevékenységeket folytatni.
Az alkalmazott, gyakran eltérõ állománykezelõ és/vagy adatbáziskezelõ eszközöktõl függetlenül, a PDM egységes logikai leírási módot használ az egyedek és a közöttük levõ adatkapcsolatok szemléltetésére.
A PDM kiemeli az adatredundanciákat illetve más, meglevõ rendszerekben rejlõ problémákat.
A PDM kiindulási alapot képez egy lépcsõzetes adatfejlesztési terv elkészítéséhez, mely a redundanciák eltüntetésére és egy egységes adatkörnyezet megteremtésére irányul.

Az alábbi ábra egy jellegzetes PDM-et mutat, ami egy meglevõ rendszerbeli adatmegvalósítás alapján (data implementation) készült.

Az alap modellezési szabályok ugyanazok, mint az ideális adatmodellezéséi, de mivel a PDM nem a letisztult, ideális állapotot írja le, a jelölésrendszer kissé bonyolultabb lehet. A projekt indításakor kell meghatározni, hogy pontosan milyen jelölésrendszert fogunk használni, mert lehetséges, hogy nem szükséges a teljes szimbólumkészletet kihasználni.

Az egyedeket az ideális adatmodellben használt jelöléshez képest eltérõ módon kell megjeleníteni. Ez elérhetõ más síkidom, pl. ellipszis használatával a téglalap helyett, vagy megkülönböztetõ jelzéssel (betûkkel) ugyanazon a síkidomon, vagy az egyedek névkiosztásában alkalmazott névkonvencióval. Erre azért van szükség, hogy amikor az átmeneti adatmodelleket készítjük, lehetséges legyen az IDM-bõl és a PDM-bõl számazó részeknek az elkülönítése.

Az egyedekhez kapcsolódó üres háromszög szimbólum azt jelöli, hogy a jelenlegi implementációban ezek az egyedek közvetlenül elérhetõek az elsõdleges kulcsukon keresztül. Amelyekhez nem tartozik ilyen jel, azok közvetlenül nem érhetõk el. A pontozott vonal olyan egy-sok, vagy másképpen 1:M kapcsolatot mutat, ahol csak a 'master' (egy) érhetõ el a részlet (sok) felõl, fordítva nem (ez tulajdonképpen a hierarchikus adatbáziskezelõknél elõfoduló megvalósításból adódó megszorítás szemléltetése).

Eltekintve ezektõl a különbségektõl, a PDM ugyanúgy olvasható, mint az IDM.

Hasonlóan az ideális adatmodellezésnél mondottakhoz, olyan helyeken, ahol az SSADM módszert alkalmazzák rendszerelemzési és -tervezési területen, kézenfekvõ az SSADM jelöléstechnikáját alkalmazni a fizikai adatmodell elkészítésénél.

Egy-egy PDM készül a tanulmány terjedelmébe esõ valamennyi létezõ mûködési területhez. Ezeket össze lehet fogni egyetlen PDM-be vagy, ha a méretük miatt ez nem célszerû, kettõ vagy három modellbe, melyek együtt mutatják a teljes képet.

Az adatcsoport-modellezés használatával a PDM kezelhetõ méretûvé zsugorítható.

Adattervezés

Három fõ bemenete van az adattervezési lépésnek, mely hat lépésbõl áll.

Összehasonlító elemzés

Elsõ lépés: az ideális adatmodellt egybe kell vetni a fizikai adatmodellel. A feladat az, hogy a két modell közötti különbségekben rejlõ problémákat azonosítsuk. A problémák a jelenlegi adatmodellben megbújó, egy sor lehetséges hiányossággal állnak kapcsolatban, mint például:

az adatszerkezet nem pontos,
ugyanaz az egyedtípus többször fordul elõ, és mindegyik csupán egy részét tartalmazza az egyed valóságos adatainak,
egyedek és kapcsolataik teljes duplikációi lelhetõk fel,
a kapcsolatok pontatlanok vagy hiányznak,
a jelenlegi modell racionalizálható lenne (tömörebbé tehetõ),
több jelenlegi adatszerkezet összefogható egyetlen átfogó ideális adatszerkezetbe,
kifinomultabb modellezési technikák alkalmazásával egyszerüsíthetõ a modell és a feldolgozás könnyebbé tehetõ,
a jelenlegi rendszerek hibásan egyesítenek különbözõ adatszerkezeteket, amelyeket szét kellene választani és külön kellene kezelni.

Projektspecifikációk felülvizsgálata

Második lépés: A Munkacsoport áttekinti a már létrehozott projektspecifikációkat és azonosítja az adatkövetelményeket és azokat a feladatokat, melyek elvégzése ahhoz szükséges, hogy a létezõ adatokat eljuttassák abba az állapotba, ami által lehetõvé válik a projektspecifikációkban azonosított jövõbeli igények kielégítése.

Számos tényezõ van, mely feladatkitûzésre vezethet. Ezek közül néhány:

a jelenlegi adatszerkezet nem elégíti ki a követelményeket,
rossz vagy hiányos adatok vannak jelen,
az adatok egységesítésének kívánt szintje nem áll rendelkezésre,
a jelenlegi adatok nem elégítik ki a követelményeket,
a jelenlegi adatok nem aktuálisak,
az adatok nem eléggé pontosak,
a részleges és teljes ismétlõdések konzisztencia problémákat okoznak,
a jelenlegi adatszerkezet elfogadhatatlanul gyenge teljesítõképességet eredményez,
az adatok minõsége iránti bizalom alacsony,
egy rendszerleállás utáni felépülés nem megfelelõen biztosított,
az adatbiztonság nem megfelelõ,
az adatok integritása nem éri el a kívánt szintet,
az adatvédelem szinvonala nem megfelelõ.

Lehetséges megoldások azonosítása

Harmadik lépés: miután a problémákat és követelményeket azonosították, a Munkacsoportnak tisztázni kell a lehetséges megoldásokat. A gyakorlatban várhatólag számos lehetõséget kell majd tekintetbe venni, amikor eldöntik, hogy az adott problémákat miképpen oldják meg. Néhány ilyen lehetõséget sorolunk fel az alábbiakban.

Helyettesítés: ahol a PDM-en lévõ egyedek és kapcsolatok egy részhalmazát teljes egészében kicserélik az IDM ekvivalens részeivel.
Áthidalás: ahol egy új vagy átdolgozott követelményt a létezõ adatszervezés és az új vagy átdolgozott rendszer között épülõ híd elégíthet ki. Ez gyakran együtt jár a "lebontás és felépítés" ("strip and build") megközelítéssel, ahol a létezõ adatállományok adatokat szolgáltatnak idõlegesen egy közbülsõ adatbázishoz, amely táplálja az új rendszert.
Újrafelhasználás: ahol a létezõ adatszervezést megfelelõnek vélik az új vagy átdolgozott rendszerhez. Ez a megközelítés együttjárhat kismértékû módosítással.
Módosítás/bõvítés: ahol a létezõ adatszervezést módosítani kell, hogy megfeleljen az új követelményeknek. A változtatás "kompromisszumos" adatszervezést eredményez valahol az IDM és PDM között.
Hibrid megoldás: akkor fordul elõ, ha a fenti tevékenységek egyesítése szükséges ahhoz, hogy kielégítsük a projekt specifikációkban körvonalazott követelmények. Például, szükségessé válhat, hogy a létezõ rendszer adatainak csupán egy részét helyettesítsük új adatokkal, azaz csak egy részét módosítjuk a létezõ adatszerkezetnek, miközben más részét változatlanul hagyjuk.
Minden marad a régiben: Elõfordulhatnak olyan esetek, amikor a projektspecifikációk nem követelnek adattevékenységeket.

A harmadik lépésben lehetõség szerint ki kell választanunk a járható utat és a részletekkel aktualizálnunk kell a projektspecifikációkat. Ebben a szakaszban némely esetben nem lehet egyetlen megoldást választani, többet is számításba vehetünk. Minden egyes megoldást röviden vázolni kell tekintettel a költségekre, idõbeosztásra, egyéb problémákra és, ha lehetséges, egy ajánlást kell tenni. A változatok kiértékelése és a kedvezõ megoldás kiválasztása késõbbi szakaszban történik meg.

Hatáselemzés

Negyedik lépés: ha egy létezõ adatszerkezet megváltoztatását javasolják, az jelentõs hatást gyakorolhat más területekre is. A módosítás és helyettesítés szükségessé teheti változtatások százait a létezõ programokon és tranzakciókon (a programokban alkalmazott adatfeldolgozási folyamatokon), amelyek az adatokat használják. Mielõtt elhatároznánk, hogy módosítjuk vagy helyettesítjük a létezõ adatszerkezetet, mindenekelõtt tekintetbe kell vennünk az adatok jelenlegi használatát.

Minden egyednél, melyre változtatások kiterjednek, meg kell vizsgálnunk a rendszereket, amelyek jelenleg használják és az érintett programokat és tranzakciókat. Ha az adatokat a szervezet számára szolgáltatják, figyelemmel kell lenni arra, hogy a kívánt formában és tartalommal meg lehet-e kapni õket, Fordítva, ha az adatokat a külvilág számára szolgáltatják, akkor a fogadószervezettel tudatni kell a változtatást.

Kellemetlen meglepetéseket okozhat egy ilyen elemzésnek az elvégzése. Az a gondolat, hogy a PDM részeit az ideális adatmodellel helyettesítsük, a gyakorlatban nem bizonyul feltétlenül költségkímélõnek.

A hatáselemzés eredményeképpen lehet, hogy vagy korábbi javasolt megoldások elvetése, vagy módosítása mellett döntünk.

Megoldás-csoportok

Ötödik lépés: Lehet, hogy megoldás-csoportokat kell a Munkacsoportnak azonosítania. Az adatelemzés összetettségének az egyik oka a különbözõ megoldások között lehetséges kölcsönös kapcsolatok léte. A megoldások egyedi kiértékelésének más lehet az eredménye, mint ha több megoldást egy csoportként szemlélünk. Néhány esetben a megoldások más megoldásoktól függenek, és nem lehet egyedül vizsgálni õket.

Elõfordul, hogy ha nem csoportokban szemlélnénk a megoldásokat, akkor rossz megközelítést választunk. Számos ok van, ami miatt szükségessé válhat a megoldások csoportosítása. Ilyen például:

Szekvencia: Lehet, hogy van egy határozott sorrend, amiben a megoldásokat implementálni kell. Lehet például, hogy egy új értékesítési statisztikai rendszer fejlesztését megelõzõen szükség van rendelés feldolgozási adatokra.
Függõség: Elképzelhetõ, hogy egy feladatkitûzés csak akkor helyes, ha elég széles körre vonatkozik. Lehet például, hogy több megoldás van, ami javasol egy adott adatbázis kezelõ rendszert (DBMS), hardver környezetet, vagy szoftver típust. Lehet, hogy a megoldások külön-külön nem annyira meggyõzõ erejûek, ami megindokolhatná az adott DBMS bevezetését, de együttesen már nyomós érvet képezhetnek.
Költségek: A hatáselemzés kimutathatja, hogy van a megoldásoknak egy ésszerû, költségekkel kapcsolatos csoportja. Ahol az adatok sok területen használatosak, rendszerint a legköltségkímélõbb ugyanolyan vagy hasonló típusú megoldást ajánlani valamennyi területen. Például egy olyan környezetben, ahol több rendszer használja ugyanazt az adatszervezést, nagyon valószínûtlen, hogy a legköltségkímélõbbnek az a stratégia bizonyulna, ami az egyik rendszernél helyettesítésen, egy másiknál áthidalásos megközelítésen, a harmadiknál pedig lényeges módosításokon alapulna.
Konzisztencia: a hasonlónak tûnõ megoldások csoportokba sorolását fontolóra vehetjük. Az olyan megoldási lehetõségek, amelyek a rendszer újraírását szorgalmazzák egy különleges stílusú felhasználói felületen, egy csoportba kerülhetnek. Ha egy ilyen sajátos felhasználói felületet alkalmazunk, valószínüleg értelmes széleskörûen bevezetni.
Fejlesztési szakértelem: a megoldások csoportosíthatók a megvalósításukhoz szükséges fejlesztési szakértelem szerint. Például a szoftvercsomagokat javasló megoldások elkülöníthetõk a fejlesztést igénylõektõl.
Adatelosztás: az adatelosztás elemzésének végeredménye a megoldások természetes csoportjainak kialakulásához vezethet. Például egy olyan megoldás, amely az adatszerkezet egy részének elosztását írja elõ, maga után vonhatja a szóbanforgó adatokat használó összes funkció szétosztását. Ha ez nem így történik, az adatszerkezet egy részének elosztása valószínüleg akkor is jelentõs hatással van számos alkalmazási területre.

Új projektspecifikációk

Hatodik lépés: az adatokkal kapcsolatosan új projektspecifikációkat kell létrehozni, ha ez szükséges. Az elõzõekben a kezdeti követelménytervezés folyamán azonosított projektspecifikációk összekapcsolásra kerültek az adatmodellek megfelelõ részeivel. Most az adatmodellek azon részeivel kell foglalkozni, melyek változtatását eddig nem láttuk szükségesnek a meglevõ projektspecifikációkban.

Ezt az eddig azonosított követelmények és témakörök felülvizsgálatával érjük el. A Munkacsoport megvizsgálja a PDM-mel kapcsolatos problémákat is és foglalkozik az eddigi projektspecifikációkban még nem szereplõ problémák kijavításával és kiértékelésével. Ha a Munkacsoport az adatokkal kapcsolatos további intézkedéseket érez szükségesnek, akkor adatorientált projektspecifikációkat hoz létre és, ha lehetséges, több megoldást javasol a problémák feloldására.

Összefoglalás

Az adatmodellezés ezen részének a végére a következõk fognak a Munkacsoport rendelkezésére állni:

az ideális és a jelenlegi adatszerkezet összehasonlító elemzése,
adatszempontokat figyelembe vevõ projektspecifikációk,
azonosított problémák és a nekik megfeleltetett, a jelenlegi adatszerkezeten alapuló feladatkitûzések,
egy vagy több megoldás azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi adatszerkezet az ideális felé mozduljon el.

A következõ lépésben a Zsûri a megoldásokat felülvizsgálja és javaslatokat tesz az elfogadásukra illetve visszautasításukra. Azoknál a követelményeknél, melyeknél több, mint egy megoldás kínálkozik, a felülvizsgálat eredménye egy elõnyben részesített megoldási lehetõség kiválasztása lesz.

Szakasztervek felülvizsgálata

Bemenetek

A Munkacsoport azért, hogy segítsen a Zsûrinek fontolóra venni az adattervezés elsõ részének eredményeit, számos jelentést készít. A Zsûri ezeket tudja használni arra, hogy megismerkedjen a választási lehetõségekkel. A jelentések a következõk:

adatkövetelmények és megoldások jelentése,
megoldás-csoport jelentés,
hatáselemzés jelentés.

Adatkövetelményeket és megoldásokat tartalmazó jelentés készül mindegyik vizsgált területrõl. Ezek tömörített formában jelenítik meg a Munkacsoport által a követelményekrõl, problémákról és lehetséges megoldásokról összegyûjtött valamennyi információt. A jelentés gyakran számos bejegyzést tartalmaz, úgymint:

IDM és PDM információk.
Követelmények és problémák leírása:
- adatszerkezetbõl adódó következtetések,
- fizikai megvalósítási szempontok,
- adatelosztási megfontolások,
- adatforrás-elemzésbõl származó megfontolások,
- hatás a létezõ adathasználatra,
- egyéb tényezõk.
Kapcsolódó projektspecifikációk katalógusa.
Javasolt megoldások leírása:
- leírás,
- egyed/kapcsolat következtetések,
- létezõ rendszerekre gyakorolt hatás,
- fejlesztési következtetések,
- szempontok mellette,
- szempontok ellene,
- munkacsoport javaslatok,
- egyéb tényezõk.

A megoldás-csoport jelentés tartalmazza az egyes csoportokkal kapcsolatos megoldásokat. Az adatkövetelmények és megoldások tanulmányozása közben a Munkacsoport azonosíthat megoldás-csoportokat, melyek együttes kezelését fontolóra kell venni. Ez a jelentés a Zsûri számára rövid, tájékoztató dokumentumot szolgáltat, ami kiemeli, hogy mely megoldásokat kellene együttesen kezelni.

A hatáselemzés jelentés azon létezõ programokat és tranzakciókat tartalmazza, melyeket a változtatások érintenek. Ahol a meglevõ adatszerkezet újrafejlesztése javasolt, a költségek gyakran növekednek, mert sok létezõ programot és tranzakciót is újra kell írni vagy módosítani ahhoz, hogy az új adatszerkezeten használható legyen. Ez a jelentés egy rövid utalásokat tartalmaz azokra a létezõ programokra és tranzakciókra, melyek a jelenlegi adatszerkezethez kapcsolódó egyedeket használják.

Amikor a dokumentációkat átadták felülvizsgálatra, a Zsûri megkezdi a javasolt megoldások elemzését.

A szemlét megelõzõen a következõ dokumentumokat kell a Zsûrihez juttatni:

az eddig elkészült projektspecifikációkat,
fizikai adatmodellt (PDM) az észlelt adatproblémák leírásával,
ideális adatmodellt (IDM) a hozzá kapcsolódó adatokkal,
adatkövetelmények és megoldások jelentését,
megoldás-csoport jelentést,
hatáselemzés jelentést.

Ideális helyzetben a Zsûri az összes megoldást felülvizsgálja, választ közülük, és ajánlásokat tesz a prioritásra és sorrendiségre. Ez nem mindig lehetséges, lesznek esetek amikor néhány kérdés nem oldható meg további vizsgálat nélkül. Lehet, hogy szükséges még egy szemle a Zsûrinek a fennmaradt kérdések eldöntésére.

Módosítási tervek

Amikor a szemle befejezõdött és a megoldások közül választottak, a projektspecifikációkat egyeztetik a kiválasztott megoldásokkal. Ez a következõket foglalja magába:

az érintett projektspecifikációknak az az adatokhoz kapcsolódó információkkal történõ kiegészítését (adatkövetelményekkel és a választott megoldásokkal),
a költség, haszon és kockázat adatoknak az aktualizálását és a projekt prioritásoknak az újraszámítását,
az összes projektspecifikáció felülvizsgálatát a Munkacsoport által.

Az adattervezés közben létrehozott projektspecifikációkat kidolgozását be kell fejezni, majd és hozzá kell adni a projektek meglevõ halmazához.

A projektspecifikációk változtatásai, a módosított költség/haszon következtetések és Zsûri utasításai alapján a Munkacsoportnak újra fázisokba kell csoportosítania a projektspecifikációkat. Ez többnyire viszonylag nyilvánvaló feladat, de valószínüleg az adattervezési munkák jelentõs hatással lesznek a követelménytervezési szakaszban már elkészített projektspecifikációkra. A változtatásoknak számos típusa lehetséges.

Megváltozhat a projektsorrend annak következtében, hogy az eredetileg alacsony prioritású tevékenységek feljebb kerülnek a sorrendben, mert más, magasabb prioritású projektek számára szükséges kritikus adatokat szolgáltatnak.
Sorrend változását okozhatja az, ha az eredetileg magas prioritásúnak gondolt tevékenységek lejjebb kerülnek a rangsorban, mert az adategységesítés kivitelezéséhez szükséges erõforrások nem állnak rendelkezésre vagy a költségük nem indokolható.
Az adattervezési tevékenység azonosíthat egy integrált adatkörnyezet fokozatos felépítésének a megvalósíthatósága által vezérelt ideális építkezési sorrendet. A sorrendek tehát különbözhetnek a kezdeti tervben meghatározottaktól.
Az adattervezés alatt új projektek derülhetnek ki, ha egy kezdeti ajánlás, amely szerint a létezõ állományok vagy adatbázisok képezhetnék egy használható adatállomány alapjait, hibásnak bizonyul.
A projektspecifikációk lényegesen megváltozhatnak, átdolgozásra kerülhetnek amikor a kezdeti ötletek a lehetséges integrációról megvalósíthatatlannak bizonyulnak. A létezõ programok vagy tranzakciók kicserélésének költségei túl nagynak bizonyulhatnak. Azon projektek, amelyek rendszerek újrafejlesztését irányozzák elõ, helyettesíthetõk olyan projektekkel, amelyek a létezõ állományok alapján felépítenek közbülsõ adatbázisokat.
Az adat-megvalósítási stratégiák megváltozhatnak. A szervezetbeli egyetlen, kizárólagos adatbázis kezelõ rendszerre (DBMS) történõ áttérés költségei túl magasnak bizonyulhatnak. Például sokkal hasznosabb lehet, ha meghagyjuk a már használt hálós vagy hierarchikus adatbáziskezelõ rendszert az alapfolyamat támogatására, és relációs terméket használunk a lekérdezésekhez és a döntés támogató alkalmazásokhoz.
A javasolt projekteket törölhetik, ha a visszafejteési (re-engineering) költségek becsült nagysága jelentõsen megváltoztatja a költség/haszon kimutatásokat és ennek következtében a javasolt projektek prioritását.

Átmeneti adatmodellek elkészítése

A Munkacsoport elkészít egy-egy átmeneti adatmodellt (Transition Data Model - TDM) minden a vázlatos minden egyes fejlesztési fázisához. Lehetséges az is, hogy ahol a fázis egy vagy több fõ projektet tartalmaz, ott ezen projektek mindegyikéhez készítünk TDM-et. Így elképzelhetõ, hogy egy fázishoz több, mint egy TDM tartozik.

Az átmeneti adatmodellek elkészítésének folyamata a fizikai adatmodellel leírt jelenlegi adatszerkezettel indul. Mindegyik átmeneti adatmodell fokozatosan egy, az ideális adatmodellhez egyre közelebbi állapotba alakítja azt.

Az átmeneti adatmodellek jelöléstechnikája az ideális és a jelenlegi adatmodelleknél használt technikák ötvözete.

Fázisleírások

A stratégiai tanulmány rendszerint több átmeneti adatmodellt fog tartalmazni. Ha a TDM-ek fejlesztése befejezõdött, akkor minden egyes fázishoz a következõ információk kapcsolódnak:

a fázis leírása dátumokkal, stb.,
teljes egészében leírt projektspecifikációk,
TDM leírások,
TDM adatszerkezet ábrák.

Munkacsoport szemlék

Az adattervezés utolsó szakaszában a Munkacsoport felülvizsgálja az elkészült dokumentumokat. A szemle során foglalkozni kell minden egyes fázissal kapcsolatos információval. A szemlének ki kell térnie:

a dokumentációk befejezett voltának ellenõrzésére,
a költség/haszon kimutatások helyességének és indokoltságának vizsgálatára,
a technikai eszközök helyességének áttekintésére,
a TDM leírások megfelelõen hordozzák-e a TDM adatszerkezeti ábráinak az értelmét, jelentését ?
a javasolt adatszerkezeti átmenetek sora értelmes-e?

A szemle némi átdolgozást eredményezhet. Amikor befejezõdött, megkezdõdhet a stratégiatervezési projekt végsõ szakasza.

Elõírt termékek

Az irányelvekben felsorolt jelentések közül az elõzõ szakasz végén érintettek mindegyike változhat, azaz "A jelenlegi rendszerek", a "Projektállomány", "Az irányítási és áttérési tervek" és a "Irányítási és mûszaki koncepciók" c. jelentések is, annak megfelelõen, hogy milyen új projektek kerülnek indításra, illetve melyek változnak meg az adattervezés következményeképpen.

A "Mûködési modellek" c. jelentést ki kell egészíteni az adatokat leíró részekkel, a dokumentum más részei a követelménytervezés során készítendõ el.

A stratégiatervezési projektnek már ennél a pontjánál érdemes az "Erõforrás-, finanszírozás- haszonkimutatások", valamint a "Gazdaságossági mérleg és befektetésindoklás" összegzõ jelentések elkészítésének a megkezdése, mert ezek tartalma érdekelheti a Zsûrit. A projektleírások tartalmazzák egy elõzetes becslését a projektekre vetített erõforrásigényeknek, a költségeknek, valamint költség/haszon elemzési adatokat. A fázisokra összegzett munkaerõ- és finanszírozási követelményeket, valamint a várható hasznot érzékeltetõ kimutatásokat ezek alapján el lehet készíteni, az irányelvekben foglaltak figyelembevételével.