


Bevezetés
Az itt ismertetésre kerülõ informatikai
stratégiatervezési módszer öt szakaszból
áll, úgymint:
- tervezés és behatárolás,
- alapadatgyûjtés,
- stratégiai követelménytervezés,
- stratégiai adattervezés,
- részletes terv elkészítése.
Az alábbi ábra a teljes folyamatnak részletesebb
áttekintését nyújtja:
Megjegyzendõ, hogy a "stratégia" szó több
szövegkörnyezetben is megjelenik majd, más-más
jelentéstartalommal. A "szervezeti stratégia" jelentése a
vizsgált szervezet mûködésére, céljainak
megközelítésére vonatkozik, ennek része a
szervezet "informatikai stratégiája". A szervezet
mûködési területein a "mûködési
stratégiák" érvényesülnek, melyek a
terület mûködésére, a
szolgáltatások nyújtásának
természetére jellemzõ. Végül a
mûködési terület vezetése
hozzáállásának módját az
informatikához az "informatikai irányítási
stratégia" fedi le.
A kézikönyvben ismertetésre kerülõ
módszer megfelel 'Az informatikai stratégia
kialakításának és
megvalósításának irányelvei' c.
dokumentumban leírtaknak. A továbbiakban az "irányelvekre"
történõ hívatkozások mindig az említett
kiadványban foglaltakra vonatkoznak.
A módszer megértéséhez szükséges
négy alapfogalom bevezetése, melyek az alábbiak:
- Mûködési terület: a szervezet
önmagában vizsgálható része, melyet az
általa a külvilágnak nyújtott
szolgáltatásai különböztetnek meg más
mûködési területektõl. A módszer
alkalmazása során a szervezetet mûködési
területekre bontva fogjuk vizsgálni.
- Kritikus sikertényezõ: a szervezet
törekvéseit megfogalmazó állítás. Olyan
dolgot ír le, melyet ha nem jól csinálnak, az
alapvetõen befolyásolja a szervezet
teljesítményét és külsõ
megitélését. A kritikus sikertényezõk
összegyûjtése és jóváhagyása az
informatikai stratégiatervezés határain túl mutat.
A kritikus sikertényezõk írják majd le magas
szinten a szervezeti-mûködési
célkitûzéseket.
- Cél: a szervezeti-mûködési
törekvések megfogalmazásaiból levezetett
mérhetõ és ellenõrizhetõ
követelmény, szükséglet vagy
célkitûzés. A kritikus sikertényezõkhöz
kapcsolt célokat használjuk fel arra, hogy el tudjuk
dönteni, vajon sikerült-e a szervezeti célokat
megvalósítani.
- Feladat: a célok megvalósítását
elõsegítõ informatikai tevékenység.
Miután a célok meghatározásra kerültek,
feladatkitûzésekké kell átalakítani
õket. A feladatkitûzések kifejezetten informatikai
jellegûek. Az informatikához nem kapcsolódó
feladatok nem tartoznak hozzá az informatikai
stratégiatervezéshez.
A fenti fogalmak pontosabb értelmezését a
módszer megfelelõ pontjain adjuk majd meg.
Tervezés és behatárolás
A tervezés és behatárolási szakasz feladata az
elkészítendõ dokumentumok körvonalazása,
illetve a stratégiai tervezési munkák részletes
tervének elkészítése. Még mielött a
stratégiai tervezéshez hozzáfognánk, több
kérdésben dülõre kell jutnunk:
- Szervezeti kiterjedés: a vizsgálandó
szervezetnek mely részeire fog a tervezés kiterjedni?
- Kapcsolat tervezési ciklusokkal: a viszony: milyen a
más tervezési ciklusokhoz az informatikai
stratégiatervezésnek a viszonya?
- Projekt megközelítés: mi a megfelelõ
módszerbeli indulási pont? Induljunk el a 'Az informatika
jelenlegi stratégiai felhasználása', vagy 'Az informatika
jövõbeli stratégiai felhasználása', vagy a
'Stratégiai adattervezés' szakasztól?
- Témakör kiterjedés: a tervezést
leszûkíthetjük bizonyos témakörökre.
Például lehetséges, hogy egy szervezeten belül csak a
pénzügyi területet vizsgáljuk.
- Idõtávlat: milyen idõtávra fog az
elkészítendõ terv vonatkozni? Ritkán érdemes
három évnél rövidebb, illetve öt
évnél hosszabb idõre tervezni.
- Terv: amikor az informatikai stratégiatervezési
projekt idõtávlata és kiterjedése már
tisztázott, akkor egy részletes projekttervet kell
elkészíteni. A tervben fellelhetõ lesz:
- a projekt elfogadott megközelítése,
- az interjúalanyok személyei,
- az elõzetesen meghatározott projektszerepek
betöltõinek a nevei,
- a vizsgálandó területek felsorolása,
- a projekt során alkalmazandó technikák
meghatározása,
- részletes tevékenységterv,
- a technikai személyzet nevesítése, és
legalább egy nem számítástechnikai szakember
kinevezése, ideális esetben
projektirányítóként,
- a projekt tervezett határideje,
- oktatási/tanácsadási szükségletek
megbecslése, nevesítése.
Az itt ismertetendõ módszer alkalmazásának
javasolt ideje legfeljebb 6 hónap. A szokásos lefutási
idõ 6 hét és 3 hónap között van.
Adatgyûjtés
Ez általában egyszerû tevékenység, és
a szervezet azon részeinek a feltérképezését
jelenti, melyekre a tervezés kiterjed. Az alábbi
információk kerülnek rögzítésre:
- szervezeti egységek, pl. pénzügy, személyzeti
osztály stb.
- szervezeti struktúra,
- kulcsemberek és szerepük a szervezeti egységekben (az
interjúk számára).
- mûködési területek,
- funkciók és tevékenységek, pl.
szerzõdéskötés, készletfeltöltés,
- létezõ és fejlesztés alatt álló
számítógépes rendszerek,
- rendszerek/tevékenységek/mûködési
területek közötti kereszthívatkozások,
Stratégiai követelménytervezés
A stratégiai követelménytervezés az alábbi
három lépés végrehajtásából
áll:
- Az informatika jelenlegi felhasználásának
elemzése a szervezeten belül.
- Elemzési technikák, interjúk és az elsõ
lépés eredményeinek a
felhasználásával a rangsorolt szervezeti célok egy
halmazának, illetve a célok elérését
lehetõvé tevõ informatikai feladatkitûzések
azonosítása.
- A szervezet által megvalósítandó, rangsorolt
projektspecifikációk formájába
történõ átalakítása az elsõ
két lépés eredményeinek.
Ezeket a lépéseket részletesebben is ismertetjük
az alábbiakban.
Az informatika jelenlegi felhasználásának elemzése
Ez lényegében egy felmérõ jellegû
lépés, melynek során a szervezetet vizsgáljuk meg
annak érdekében, hogy az
információtechnológia jelenlegi
hasznosulását értékeljük.
A vizsgálatokat a mûködési területek, a
területeken végzett tevékenységek és a
tevékenységek elvégzését
segítõ rendszerek tekintetében végezzük el. A
vizsgálatok után több lényegi
megállapítás születik majd meg. Ezek közé
tartozik:
- a jelenleg érvényes mûködési
stratégiák felmérése,
- a mûködési területek fontosságának
megállapítása a szervezet számára,
- az a mód, ahogy a vezetés jelenleg kezeli az
informatikát,
- azoknak a tevékenységeknek az
értékelése, amelyekre érdemes tûnik
informatikai támogatást biztosítani.
- a jelenlegi rendszerek szerepe és hatékonysága,
Az informatika jövõbeli szerepének elemzése
A stratégiai követelménytervezés második
lépése a jövõbeli stratégiai célok
és az ezek eléréséhez szükséges
feladatok meghatározását tûzi ki célul. A
folyamat az alábbi lépésekbõl áll:
- A szervezet jelenlegi mûködési módjának,
stratégiájának átbeszélése a
felsõ vezetéssel.
- A mûködési területek kritikus
sikertényezõinek az egyeztetése vagy
azonosítása, valamint a kritikus feltételezések
feltérképezése.
- A mûködési területeken stratégiai
elemzés végzése azért, hogy
megállapíthassuk, hogy az
információtechnológiát hol és hogyan lehetne
használni úgy, hogy ebbõl a lehetõ legnagyobb
haszon származzon.
- Az információtechnológia
költséghatékony alkalmazási módjainak a
meghatározása minden egyes mûködési
területre.
- A kulcsszereplõkkel struktúrált interjúk
lefolytatása, melynek során megállapításra
kerülnek:
- a szervezeti célkitûzések, melyeknek közük
van a hatékonyság javításához,
- azok az elképzelések a jövõrõl, melyek
mérhetõ, igazi célokat fednek,
- azok az informatikai tevékenységek, melyek
szükségesek a célok eléréséhez.
A folyamat részeként a célokat
feladatkitûzésekké formáljuk, melyek formája
lehet:
- fejlesztési projekt,
- megvalósíthatósági tanulmány,
- mûszaki értékelés,
- technológia bevezetés,
- szervezeti változás,
- módszer, szabvány és koncepció
bevezetése.
Az itt ismertetésre kerülõ módszert úgy
tervezték, hogy biztosítsa azt, hogy a tervezett
jövõbeli informatikai tevékenységek
- a szervezet mûködési stratégiájának
megfelelnek,
- a hatékonyság növelése, annak
támogatásának szempontjait figyelembevevõ
megfontolások eredményeképp születnek meg,
- olyan tevékenységekre koncentrálnak, melyek
informatikával történõ
támogatásából a szervezet leginkább
elõnyt fog élvezni, amennyire ez lehetséges.
Ezenkívül a módszer kéri annak tudatos
eldöntését is, hogy a szervezet vezetésének mi
a legalkalmasabb hozzáállási módja az
informatikához a szervezeti szükségletek
szempontjából.
Kezdeti terv elkészítése
A stratégiai követelménytervezés harmadik
lépésében a feladatkitûzéseket rangsorolt
projektspecifikációkká alakítjuk át, melyek
tartalmazzák a felmerülõ költségek,
elõnyök, határidõk és fejlesztési
erõforrásigények részleteit. Ezek a
projektspecifikációk tulajdonképpen az informatikai
projektek 'mini' leírásai. A rangsorolás vagy
szubjektív szempontok alapján, vagy
számszerûsítéssel végzendõ el. Egy
kiinduló (6-12 hónapos) idõegységekre bontott
fejlesztési terv készül el a
projektspecifikációknak fázisokra
történõ csoportosításával.
Stratégiai adattervezés
A stratégiai adattervezés három
lépésbõl áll:
- az ideális adatmodell
felállításából,
- a fizikai adatmodell megszerkesztésébõl,
- adatáttérési terv
elkészítésébõl.
Ideális adatmodell felállítása
Az adattervezés a szervezet ideális adatmodelljének (Ideal
Data Model - IDM) felállításával indul, melyet a
jelenlegi implementációkból adódó
megszorítások figyelmen kívülhagyásával
kell elkészíteni. Ennek során
különbözõ adatmodellezési technikákat
fogunk használni.
Az IDM a szervezet valóságos, 'generikus' adategyedeit
(amikrõl adatokat tárolnak, pl. bûnözõ, beteg
stb.) és a közöttük levõ kapcsolatokat
szemlélteti. Ez valójában egy ideális,
elképzelt állapot logikai szemléltetése.
A gyakorlatban az IDM elérése csupán egy idealizált
cél, melyet nem lehet költséghatékonyan
megvalósítani. Az adattervezési folyamat
rákényszeríti a tervezõt arra, hogy a modell
megvalósítási költségeit és a
megvalósításból származó
elõnyöket értékelje, és segít egy
megfelelõ kompromisszum kialakításában.
Az IDM jellegzetességei az alábbiak:
- a stratégiatervezési projekt kiterjedésében
levõ összes rendszer összes adatát együtt kezeli,
- nincs benne redundancia,
- kizárólag logikai leírást tartalmaz, a fizikai
megvalósítás megszorításaitól
független,
- tartalmazza a szervezet meghatározó, generikus
adategyedeinek a meghatározását.
Fizikai adatmodell megszerkesztése
A stratégiai terv készítésének
alapvetõen fontos tényezõje annak
lépésrõl-lépésre történõ
bemutatása, hogy a létezõ adatszerkezet hogyan fog
átalakulni egy jövõbeli állapotba.
Nem sok értelme van pusztán egy ideális, megcélzott
állapot bemutatásának a vezetés
számára, ha egyrészt nem vagyunk képesek
rámutatni arra, hogy a jelenlegi állapot miben
különbözik az ideálistól, másrészt
hogy hogyan fogunk áttérni az elképzelt, ideális
állapotra.
A változásra tervezés alapproblémája, hogy
hacsak nem egy 'õsrobbanás' (teljes 'tabula rasa') jellegû
fejlesztéssel állunk szemben, akkor a jelenlegi helyzet
letisztult képével kell rendelkeznünk annak
érdekében, hogy meg tudjuk tervezni a
módosítások végrehajtását.
Sok szervezetben az adatok jelenlegi szerkezetének ismerete
meglehetõsen felületes és ködös. Könnyen
elképzelhetõ, hogy a szervezetben állományok
zagyvaléka található, melyek
információtartalma meglehetõsen redundáns és
többértelmû.
Az elhúzódó problémák
Pandora-szelencéjének felnyitása mindig
hálátlan feladat, és a fejlesztõk
érthetõ módon húzódoznak attól, hogy
túl sok erõfeszítést öljenek bele olyan
rendszerek dokumentálásába, melyekrõl
köztudott dolog, hogy kiváltásra fognak kerülni.
Amire tehát szükség van, az egy viszonylag kis
ráfordítást igénylõ módja a
meglevõ, 'implementált' adatszerkezet
leírásának. Az ismertetésre kerülõ
stratégiatervezési módszerben ez az ún. fizikai
adatmodellezési technika keretein belül kerül
megvalósításra.
Több lényeges szempont került figyelembevételre a
technikában.
- Ha viszonylag kézenfekvõ szabályokat és
technikákat használunk, úgy az adatmodell
elkészítése meglehetõsen egyszerû.
- A modell elkészítése nem igényel
túlzott idõ- és
erõforráslekötést.
- A fizikai adatmodell (Physical Data Model - PDM) a jelenlegi
adatszerkezetnek logikai leírását nyújtja.
Így a Munkacsoport tagjai az éppen használatos
állománykezelõ és/vagy
adatbáziskezelõ technikai részleteinek ismerete
nélkül is tudnak modellezési tevékenységeket
folytatni.
- Az alkalmazott állománykezelõ és/vagy
adatbáziskezelõ eszközök
keverékétõl függetlenül, a PDM egységes
logikai leírási módot használ az egyedek és
a közöttük levõ adatkapcsolatok
szemléltetésére.
- A PDM felszínre hozza az adatredundanciákat illetve
más, meglevõ rendszerekben rejlõ problémákat.
- A PDM kiindulási alapot képez az
adatáttérési terv
elkészítésére, mely a redundanciák
eltüntetésére és egy egységes
adatkörnyezet megteremtésére irányul.
Kivonatos adatmodellek
A kivonatos adatmodellek (summary data model) iránt
fellépõ igény különösen
szembeötlõ, hiszen a stratégiai adatmodell
elkészítésekor gyakran igen nagy, akár több
száz egyedet és kapcsolatot tartalmazó modellekhez
juthatunk. Ebben a módszerben az adatcsoport-modellezésnek
(clustering) nevezett technika áll rendelkezésre
összegzõ adatmodellek készítésére.
Ennek a technikának az a lényege, hogy útmutatókat
ad arra, hogy egy adatmodellt hogy lehet kezelhetõ
méretûvé 'összenyomni'. A technika
ezenkívül olyan szabályokat is rendelkezésünkre
bocsájt, melyek azt írják le, hogyan lehet az
adatcsoport-modellezés elveit a részadatbázisok (subject
databases) meghatározásakor felhasználni.
Az adattervezési módszer ezenkívül még
segítséget ad az adatelosztás (data distribution)
típusainak meghatározásában, annak
elemzésében.
Adatáttérési terv
A stratégiai adattervezés elsõ két
lépésének befejeztével a tervezõ
kétfajta adatmodellt készített el. Az egyik a jelenlegi
helyzet visszatükröztetése, a másik egyfajta
idealizált kép a szervezeti adatok
áttekintésén alapul.
A következõ feladat annak meghatározása, hogy a
szervezet milyen módon fog a jelenlegi helyzetbõl az
ideális irányában a lehetõségekhez
képest minél 'közelebb' elmozdulni.
Várhatóan a jelenlegi helyzetbõl az ideálisra
történõ áttérés belsõ
'lépcsõfokokon' keresztül fog megtörténni. A
módszer elõírásai szerint minden ilyen belsõ
lépcsõfokot egy átmeneti adatmodell (Transition Data Model
- TDM) ír le. Egy ilyen modell egy féltõl egyéves
idõtartamig terjedõ fejlesztés eredményeit fogja
felölelni. Az utolsó átmeneti modell lesz a cél,
amely rendszerint 'közel' lesz az ideálishoz.
A célzott modellt a jelenlegi adatszerkezetben rejlõ
problémák azonosításával, valamint annak
értékelésével származtatjuk, hogy a
kiinduló vázlatos informatikai stratégiai tervben
szereplõ szükségletek milyen módon
érhetõk el az ideális adatszerkezet által.
Összefoglalva, az adattervezési folyamat tartalmazza :
- A projekt kiterjedésébe esõ
mûködési területeknek a vizsgálatát egy
olyan áttekintõ és precíz adatmodell
elkészítése által, mely megfelel a szervezet
feladatainak, nem tartalmaz redundanciát, ellentmondásokat vagy
fizikai jellegû megszorításokat.
- A szervezetbeli jelenleg megvalósított adatszerkezetek
vizsgálatát, melyekbõl alkalmas szabályok
alkalmazása után a jelenlegi adatmodell
leírásához jutunk. Ez a modell várhatólag
átfedéseket, inkonzisztenciát és
eltéréseket fog kimutatni a szervezeti szükségletek
és a meglevõ adatmegvalósítások
között.
- Megfontolását egy tudatosan irányított
(menedzselt) adatkörnyezetbõl adódó
következményeknek. A menedzselendõ környezet elemei
közé tartoznak az adatelosztás,
részadatbázisok, adatbáziskezelõrendszerek
és adatszervezés területei.
- A jelenlegi és az ideális adatmodellek
összevetését, a problémák és
különbségek felfedését. Ez utóbbi
folyamatnak, a tudatosan irányított adatkörnyezet
elérését célzó meggondolásoknak,
és a kezdeti projektspecifikációknak az alapján egy
olyan adattervet kell elkészíteni, mely megfelel a szervezet
célkitûzéseinek.
Részletes terv elkészítése
A módszer által elõírt
elõállítandó kulcsdokumentum egy fejlesztési
terv. A terv fõ alkotóelemei közé az alábbiak
tartoznak:
- Informatikához kapcsolódó, rangsorba rendezett
projektek leírásai, egy fázisokra szakaszolt terv
keretében. Ezeknek a leírásoknak, avagy
'projektspecifikációknak' tartalmazniuk kell a rangsor
kialakításában közrejátszó
szempontoknak és a kockázatoknak részletes
elemzését. A specifikációk olyan területeket
fednek le, mint:
- az informatika jövõbeli használata, annak
érdekében, hogy a hatékonyságot növeljük,
a költségeket csökkentsük, a
szolgáltatásokat mássá tegyük,
- a módszereknek, módszertanoknak a jövõbeli
használata az informatikai funkció
hatékonyságának a növelése
érdekében. Ilyen módszer alkalmazható pl. projekt
tervezés és becslés, 4. generációs nyelvek
alkalmazása, struktúrált módszerek és CASE
eszközök, minõségirányítás
területein.
- Minden egyes fejlesztési fázisra elkészül a
hozzátartozó 'adatstratégia', az egyes fázisbeli
projektspecifikációk és az átmeneti adatmodellek
formájában.
- A megvalósíthatósági tanulmányok
és technikai értékelések rangsorba rendezett
felsorolása.
A kulcsdokumentumon túl, a projektspecifikációk
elkészítésekor felhasznált dokumentumok is a
vezetés rendelkezésére fognak állni. Ilyenek
lesznek (minden egyes mûködési területre):
- az alkalmazandó mûködési stratégia
nevesítése (ez lehetséges, hogy már a
vezetéssel átbeszélésre és
egyeztetésre került),
- a kritikus sikertényezõk (KST-k) listája és
azok a kritikus feltételezések, melyekre a KST-ket alapoztuk,
- a kulcscélok listája, és minden egyes célra
azok a javasolt informatikai tevékenységek, melyek
szükségesek az elõrehaladáshoz.
A felsorolt információk szerinti bontásban is lehet
összegezni az elemzések eredményeit, és ezt az
módot alkalmazni fogjuk a kézikönyvben. Egy másik
lehetõség az, hogy a módszer alkalmazása
során gyûjtött információkat és
elemezéseket pontosan olyan módon rendszerezzük, ahogy azt
'Az informatikai stratégia kialakításának és
megvalósításának irányelvei' c.
dokumentumban megadott tipikus jelentések elõírják.
Ezért az egyes szakaszokat ismertetõ fejezetekben (rendszerint a
fejezet végén) mindig utalni fogunk arra, hogy mely
jelentések készíthetõk el, vagy
módosíthatóak az irányelvekben
meghatározottak közül az adott szakaszban megszerzett
tudás alapján. Ezeknek a jelentéseknek az
elkészítése során nem csak az elemzések
eredményét használjuk fel, hanem lehetõség
szerint a lényeget kiemelõ, szöveges részekkel is el
kell látni õket, ha ez szükséges.


