A kormányzati rendszerek együttmûködése szabványokon alapul, ezért e szabványok betartatása rendkívül szükséges és sokszor központi beavatkozást igényel. A szabványok érvényesítése a fejlesztések során nem jelenti egyes termékkörök központi preferálását, mert mindegyik elvárt szabvány nyílt szabvány, több gyártó által is figyelembe vett nemzetközi szabvány.
Fõleg történeti okok miatt az EDI területén, az EDIFACT mellet más szabványok is léteznek, noha az EDIFACT dominanciája egyre nyilvánvalóbb. A magyar kormányzat az EU és az UN szabványosítási törekvéseivel összhangban az EDIFACT-ot választotta kizárólagos szabványnak, a kormányzati rendszerek tekintetében. Az ettõl való eltérés a kormányzati EDI rendszerek együttmûködésében jelentõs problémákat okozhat vagy az együttmûködést feleslegesen drágítja (redundáns konverterek, üzenetfejlesztések, stb.). A kormányzati EDI projektek során az EDIFACT szabványrendszer követése kötelezõ jelleggel elvárt.
A kormányzati üzenetkezelõ rendszer a nemzetközi X.400 szabvány szerint van kialakítva és ez megfelel az EU elvárásoknak is. A kormányzati EDI üzenettovábbításban ezért az X.400 szabvány a központilag elvárt üzenettovábbítási szabvány. Az EDI kommunikáció nyílttá tétele is e szabvány alkalmazását igényli.
A kormányzati névtár rendszer kialakítása folyamatban van. Az X.400 rendszerhez kapcsolódó szabványos névtár szolgáltatatás az X.500. A nemzetközi tapasztalatok szerint az internetes névtár szolgáltatásban is jelentõs mértékben elõtérbe került az X.500, éppen a szabványos kialakítás miatt. Az EDI területén, egyrészt az X.400-as címzési technikákkal, másrészt az aszinkron kulcsú titkosítási eljárásokkal kapcsolatban merülnek fel névtár szolgáltatási igények. A kormányzati EDI projektekben, ilyenkor az X.500 alkalmazása az elvárt szabvány.
Az elektronikus dokumentumkezelésnek évek óta akut problémája a jogi szabályozás hiánya. A hiány össztársadalmi problémákat vet fel és jelentõs mértékben hátráltatja hazánk európai integrációját a gyakorlatban. Úgy a kormányzati, mint a piaci szereplõk technológiai fejlõdését akadályozza e törvénykezés további késlekedése. Az elmúlt években e hiány pótlására voltak ugyan kísérletek, de ezek javarészt sikertelenek voltak. A sikertelenség oka leginkább, abban keresendõ, hogy a tervezett törvényi szabályozás szintjébe technológiai, módszertani szabályozások keveredtek.
Az európai törvénykezési
eljárások ezen a szinten általában
azt szabályozzák, hogy az elektronikus dokumentumok
cseréjében résztvevõ partnerek, milyen
szerzõdés keretében tudnak egymással
megállapodni, egymás elektronikus dokumentumainak
elfogadása tekintetében. Vagyis, nem a technológiai
megoldások felemlítésével szabályoz
(ami úgyis éveken belül elavul), hanem azt
mondja meg, hogy minek kell egy ilyen, úgynevezett Adatcsere
Egyezményben (Partner Agreement - ben) mindenképpen
benne lennie, ahhoz, hogy ez a szerzõdés törvényes
legyen. (hasonlóan, ahogy nálunk a törvény
kimondja például, hogy az adás-vételi
szerzõdésekben az árnak szerepelnie kell
és nem azt szabályozza, hogy az adásvétel
milyen technikák szerint történik) A kormányzati
rendszerekre vonatkozó biztonságtechnikai elvárásokat
Kormány Rendeletben lehetne szabályozni a törvény
alapján, ahol módszertani elõírásokat
is ki lehetne kötni a biztonsági fokozatoknak megfelelõen
és mellékletként adatcsere egyezmény
formátumot is elõ lehetne írni.