A funkció bevezetését egyeztetni kell a jelenleg mûködõ rendszerekkel, és az eredményt folyamatosan figyelemmel kell kísérni. A legfontosabb szakasz, ami hatást gyakorol a költségmenedzsment funkció zökkenõmentes mûködésére, az a tervezési szakasz. Ennek jelentõségét sose szabad alábecsülni. A szükséges emberi és idõbeli erõforrások rendelkezésre bocsátása csökkenteni fogja a késõbbi szakaszokban elõforduló problémák számát.

Tervezés

Egy költségmenedzsment rendszer hasznos vezetõi információkat ad, melyek segítenek a stratégiai és szervezeti célkitûzések elérésében. Az irányelveket és célkitûzéseket ennélfogva elõre ki kell jelölni, és írásba kell foglalni azért, hogy a költség-elszámolási és számlázási rendszerek és a belõlük származó jelentések természetes módon kötõdhessenek hozzájuk. A tervezés a költségmenedzsment bevezetésének legfontosabb része, és maga is három fõbb szakaszra osztható:

• kiinduló tervezés,
• a költség-elszámolási és a számlázási rendszer kifejlesztése,
• a személyzet kiképzése, a felelõsségi körök kijelölése.

Kiinduló tervezés

A költségmenedzsment rendszereinek megvalósítása elõtt fontos az alábbi kérdésköröket áttekinteni, és a megállapításokat egy megvalósíthatósági tanulmány formájában összegezni:

• Milyen a vezetés tudásalapja; szükséges, hogy a vezetés tisztán értse a költségelszámolás/számlázás alapvetõ szerepét egy informatikai szolgáltató részleg esetében. Ezt még a tervezés terjedelmének kijelölése elõtt tisztázni kell.
• Mik a célkitûzések; mérjük fel a vezetésnek a költségmenedzsment funkcióval kapcsolatos célkitûzéseit. Megbeszélések alapján fogalmazzuk meg a szervezet követelményeit.
• Mik az elvárt hasznok; értékeljük és számszerûsítsük a költségmenedzsment bevezetésébõl származó hasznokat.
• A jelenlegi rendszerek ismerete; gyûjtsünk össze minden adatot a jelenleg létezõ költségmenedzsment tevékenységekrõl minden egyes területen. Derítsük fel a jelenlegi felelõsségi köröket, illetve használatban levõ eszközöket. Vizsgáljuk meg annak lehetõségét, hogy hogyan lehetne a hasznos adatokat és eljárásokat az új funkció részévé tenni, tekintsük át az információs folyamokat.
• A figyelemmel követés (monitoring) helyzete; keressük meg a rendelkezésre álló, vagy könnyen elérhetõ monitorozó vagy számviteli eszközöket.
• A pénzügyi gyakorlat; ismerjük meg a jelenlegi gyakorlatot; meg kell keresni a pénzügyi kapcsolódási pontokat a teljes szervezethez.

A megvalósíthatósági tanulmány befejezte után világos kell legyen, hogy a költségmenedzsment milyen szerepet tölthet be a szervezetben. Ezt az információt jelentés formájában kell a vezetés tudomására hozni. A jelentésben szerepeljen:

• vázlatos leírás (terms of reference) a javasolt funkcióra,
• alapelvek, melyek a megvalósítandó költség-elszámolási és számlázási rendszerre vonatkoznak,
• a megvalósítandó költség-elszámolási és számlázási rendszer áttekintése, beleértve ebbe a határidõket, a költségeket és minõségi kritériumokat,
• a szervezet számára hajtott hasznok áttekintése és a költségmenedzsment funkció költség-indoklása.

Kiemelten fontos azon jelenlegi alapelvek megerõsítése, vagy olyan ajánlások elkészítése, melyek összefüggésben állnak a jövõbeli költségmenedzsment funkcióval, és a költség-elszámolási és számlázási rendszerrel. A vezetésnek döntésre kell jutnia az alábbi kérdésekben:

• Kötelezik-e a felhasználókat arra, hogy az informatikai szolgáltatásokat a belsõ informatikai szolgáltató részlegtõl szerezzék be, vagy jogosultak arra, hogy máshonnan szerezzék be ezeket, esetleg maguk is elláthatják õket?
• Mi a szervezet álláspontja és milyen ajánlások léteznek a költségelszámolásra, elõrejelzésre, költségvetés tervezésre vonatkozólag?
• Fog-e számlázni az informatikai szolgáltató részleg a szolgáltatásaiért, és ha igen, akkor milyen elv szerint teszi ezt (elvi számlázás, igazi számlázás, szükséges e felhasználói magatartás alakítása, stb.)?
• Milyen típusú lesz az informatikai szolgáltató részleg mûködtetése (költségcentrum, önelszámoló, egyszerû elszámoló)?
• Milyen legyen az árképzési elv, azaz szabvány költség alapú, gördülõ rátás, tervezett árbevétel szint alapján számított, kialkudott ár, stb.?
• Milyen költségek tartoznak az informatikai funkcióhoz és milyen költségfelosztást fognak alkalmazni?

A fenti kérdések megválaszolásához a lehetõ legkorábban meg kell szerezni vezetõi elkötelezettséget, minthogy mind a költség-elszámolási, mind a számlázási rendszer tervezése, kifejlesztése és mûködtetése nagymértékben függ az adandó válaszoktól.

A költség-elszámolási rendszer megtervezése

Ha a vezetés elfogadta a funkciót bevezetõ projekt tervét és ajánlásait, akkor a költség-elszámolási rendszer részletekbe menõ tervezéséhez kell hozzáfogni. Az informatikai költségelszámolás vezetõi információkat biztosít az informatikai kiadásokról, és kapcsolja ezeket a terhelésekhez és a nyújtott szolgáltatásokhoz.

A költség-elszámolási rendszer megtervezéséhez a következõ lépéseket kell végrehajtani:

• határozzuk meg az elõállítandó terveket és jelentéseket,
• határozzuk meg a költségek felosztását,
• azonosítsuk a felhasználandó adatforrásokat,
• határozzuk meg a költség-elszámolási módokat!

A költségekkel kapcsolatos adatok forrásainál ki kell választani azokat a mérési egységeket, melyeket segítségével figyelemmel kísérik és elõrejelzik az erõforrások felhasználását. A költségek értelmezése alapvetõ egy eredményes költségmenedzsment funkció bevezetése során. Ha már ismeretesek az összesített költségek, akkor meg kell becsülni az egyes vetített költségeket. Annak érdekében, hogy ellenõrizni tudjuk a vetített költségek nagyságának a helyességét, megfelelõ monitorozó rendszereket és eljárásokat kell kialakítani.

A számlázási rendszer tervezése

Amennyiben az informatikai szolgáltató részlegnek szándékában áll az általa nyújtott szolgáltatásért ellenértéket kérni, a következõ lépés annak meghatározása, hogy miképp fognak a felhasználók fizetni az általuk felhasznált informatikai szolgáltatásokért, és egyáltalán mely szolgáltatásokért kell majd fizetni. Azaz:

• meg kell határozni a számlázás céljait,
• meg kell fogalmazni a számlázási elveket,
• ki kell jelölni azokat a tételeket (szolgáltatásokat), melyekért a felhasználónak fizetni kell (díjköteles tételek),
• meg kell becsülni a díjköteles tételek felhasználásának nagyságát,
• ki kell jelölni az árkalkuláció módszereit,
• meg kell határozni a díjköteles tételek árait.

A számlázás céljai és elvei

Meg kell fogalmazni a számlázás céljait:

• Fedezni akarjuk az informatikával kapcsolatos kiadásokat?
• Szeretnénk befolyásolni a felhasználókat?
• Csak tudatni akarjuk velük az általuk felhasznált szolgáltatások értékét?
• Versenyzünk azon felhasználók megrendeléseiért, akik választhatnak a belsõ és külsõ szolgáltató között?

A számlázás céljai és az informatikai szolgáltató részleg autonómiájának foka alapján meg kell fogalmazni a számlázási elveket:

• Vajon az informatikai szolgáltatások ingyenesek-e?
• Az informatikai szolgáltatások bekerülési adatait kapják a felhasználók?
• A felhasználókkal akarjuk fedeztetni az összes informatikai költséget?
• Elõre kijelölt jövedelmezõséget akarunk elérni?
• Maximalizálni kívánjuk-e a profitot?

A számlázás céljaiból és alapelveibõl származtatható a használandó árkalkulációs módszer.

A díjköteles tételek

A számlázás minden módszerének vannak elõnyei és hátrányai, ezért fontos annak eldöntése, hogy melyik módszer használata lesz egy adott szervezetben a legeredményesebb. Ez kapcsolatban áll azzal, hogy a vezetés milyen kifinomultságot vár el a költségmenedzsment funkciótól. Ha a szükséges információkat megszereztük, akkor ki kell jelölni azokat a tételeket, melyek díjkötelesek, azaz használatukért az informatikai szolgáltató részleg (pénzbeli) ellenértéket vár el. A díjköteles tételeknek rendelkezniük kell az alábbi tulajdonságokkal:

Azonosítható mind a felhasználó, mind az informatikai szolgáltató számára.

Érthetõ a felhasználó számára. Ha a felhasználónak fizetnie kell olyan tételekért, amelyeket nem ért meg, akkor a számlázás céljait nem lehet elérni, és a felhasználók fogyasztási szokásait nem lehet a kívánatos irányba befolyásolni.

Mérhetõ mind a felhasználó (legalább elvileg), mind az informatikai szolgáltatás számára.

Becsülhetõ a felhasznált tételek nagyságát vagy a felhasználó, vagy az informatikai szolgáltató részleg meg tudja elõre becsülni, így aztán az informatikai szolgáltató részleg a számlázási alapelveknek megfelelõen árakat tud számítani a tételre.

Szemlék betervezése

A költség-elszámolási és számlázási rendszerek kialakítása és üzembe helyezése után további információkra van szükségük a kellõ színvonal eléréséhez. Éppen ezért a rendszereket a kezdettõl fogva a szemlék szükségességének szem elõtt tartásával kell megtervezni. Néhány olyan terület, ami igényli a folyamatos szemléket:

• a költségek és költségek fedezetének figyelemmel követése,
• üzemeltetés és karbantartás tervezése,
• hardver és szoftver függõségek követése,
• elvek és célkitûzések meghatározása.

A személyzet kiképzése és felelõsségi körük kijelölése

A költségmenedzsment minden sikeres vezetési struktúra lényegi része. Fontos a felsõ vezetés elkötelezettségét és direkt irányítását megszerezni a funkció megvalósításához. Ha a vezetés megegyezett az ajánlásokban (azaz a költség menedzsment funkció céljaiban), a felelõsségi köröket ki kell jelölni és a megfelelõ képzésben kell részesíteni az érintetteket.

A vezetés céljait és elvárásait mindig figyelembe kell venni. A vezetésnek információt kell kapni a költségmenedzsment funkció bevezetésével kapcsolatos minden lényeges fejleményrõl, és naprakész információkkal kell rendelkezniük a számlázási folyamat tervezésérõl. A várt kiadások költségvetését ismerni kell ahhoz, hogy a kapcsolódó tevékenységek esetében is becsülni lehessen. Ez befolyásolja az eredményes mûködtetéshez szükséges adminisztráció és személyzet költségeit.

Felelõsségi körök

A költségmenedzsment funkció csak akkor tud mûködni, ha a szervezeten belül a megfelelõ felelõsségi köröket tisztázzák és kijelölik. A költségelszámolással és számlázással kapcsolatos alapelvekért rendszerint a felsõ vezetés felel, így õk biztosíthatják, hogy a szervezet célkitûzései érvényesülnek.

Személyzet

Fontos annak kijelölése, hogy milyen szervezeti keretek között (milyen személyzettel) hozzák létre a költségmenedzsment funkciót. Ez meghatározza az elkülönült felelõsségi köröket, a helyes információátadási csatornákat, és végsõ soron a szükséges személyzet nagyságát, amellyel eredményesen mûködtethetik a költség-elszámolási és számlázási rendszert.

Képzés

A képzés a költségmenedzsment bevezetésének egyik legalapvetõbb kérdése. Ha mindenki a megfelelõ tudásszinttel rendelkezik, akkor a rendszer mûködtetése jóval egyszerûbb. A személyzet minden tagjának ismernie kell az informatikai költségelszámolás kérdéseit, és értenie kell a kapacitás menedzsmenthez is. A képzési igényeket fel kell mérni, és ennek alapján a szükséges oktatást biztosítani kell, azaz a képzéseket tervszerûen kell végezni. Meg kell jegyezni azt, hogy az oktatásnak folyamatosnak kell lennie, és a személyzet rendszeres továbbképzése kiemelten fontos egy eredményes költségmenedzsment funkció mûködtetésében.

A funkció megvalósítása

A költségmenedzsment funkció sikeres bevezetéséhez négy tényezõ járul hozzá:

• A tervezésnek tiszta és jól meghatározott struktúrát kell adnia mind a költség elszámolási, mind a számlázási rendszer jövõbeli céljaira, a termékeire, a költségeire és a személyzeti háttérre vonatkozólag. Ezenkívül reális és pénzügyileg elfogadható határidõket kell megszabnia.
• A helyesen idõzített és eredményes kommunikáció felhívja a figyelmet a tervre, és áttekinthetõvé teszi a struktúrát. Ennélfogva az eredményes kommunikáció elvezet a nagyobb együttmûködési hajlandósághoz és a kiváló eredményekhez.
• Az elkötelezettség léte a felhasználók, a rangidõs vezetés, a pénzügyi vezetés, az informatikai vezetés és személyzet részérõl alapvetõen fontos.
• Reális célkitûzésekre van szükség, a költség-elszámolási és számlázási rendszereket úgy kell kialakítani, hogy a megfelelõ részletezettségû szintû információkat nyújtsa, anélkül, hogy túlzott elvárásokat keltenénk. A funkció kiépítéséhez szükséges idõt biztosítani kell.

Amikor a költségmenedzsment bevezetésének terveit a vezetés elfogadta, megfelelõ keretet kell teremteni ahhoz, hogy a funkció eredményesen megvalósítható legyen. Annak érdekében, hogy mindenki, aki részt vesz a funkció megvalósításában, ismerje a kommunikációs csatornákat, fontos a helyes eljárások kialakítása. Ez jóval könnyebben kezelhetõ munkakörnyezetet eredményez, hiszen ha valamilyen probléma merülne fel, vagy egyéb fejlemények történnének, akkor mindenki tudni fogja, hogy milyen eljáráshoz kell folyamodni. Három területet kell megvizsgálni:

• fejlesztés,
• tesztelés,
• megvalósítás (üzembe helyezés).

Fejlesztés

A költségekkel kapcsolatos adatokat pontosan fel kell jegyezni, minél hamarabb. A fejlesztés lényegében négy területre kell koncentráljon:

• Kódrendszerek - a költségmenedzsment funkció éves ciklusban dolgozik, melynek során az egyes rendszereknek képesnek kell lenniük a szükséges adatok összegyûjtésére. A rendszerelemeket és a kapcsolódási pontokat meg kell vizsgálni a várható követelmények szempontjából, és egy letisztázott kódrendszert kell kialakítani.
• Adatbevitel - tisztázzuk, milyen adatokat kell gyûjteni és miért. Tervezés, szolgáltatás, teljesítmény és költségek - ezekrõl a területekrõl rendszerint gyûjteni kell adatokat. Gondoskodjunk arról, hogy ez rendszeresen, rutinjelleggel történjen.
• Munkalap - A követelmények azonosítása és kijelölése után a kapcsolódási pontokon a kapacitás menedzsmenthez, a szolgáltatási szint menedzsmenthez, az informatikai szolgáltatás menedzsmenthez, az adott funkció számviteli rendjéhez illeszkedõ ûrlapokat kell megtervezni. Az alapadatokból a vezetõi információkat elõállító automatikus rendszereket is meg kell tervezni, és ki kell fejleszteni.
• Eljárások - A fejlesztési szakasz részeként, a funkció üzemeltetési eljárásait ki kell dolgozni, és dokumentálni kell õket. Ezenkívül felhasználóknak oktató, hivatkozási és felhasználói kézikönyveket kell készíteni. A precíz és letisztult dokumentáció és az eljárások biztosítják azt, hogy a költségmenedzsment és a költség-elszámolási és számlázási rendszerek megvalósítása gyorsabban és problémáktól mentesen történik.

Tesztelés

A tesztelést kivitelezhetõ és pontos volta érdekében három alszakaszra bontjuk:

• Egységek tesztelése, ami arra irányul, hogy az egyes rendszerkomponensek mûködésének helyességérõl önmagukban meggyõzõdjünk.
• Programok tesztelése, aminek feladata annak ellenõrzése, hogy a rendszer komponensek az egyes kapcsolatokban helyesen mûködnek-e.
• A teljes funkció tesztelése, ami akkor fejezõdik be, ha minden rendszerkomponens a megfelelõ kapcsolatokban helyesen mûködik, és a rendszer az elõírt követelményeket teljesíti.

Néhány jó tanács

A tervezés és bevezetés folyamatát megkönnyítendõ, álljon itt még néhány jó tanács:

• A tervezési szakasz legyen mindenki számára érthetõ, aki részt vesz a megvalósítás folyamatában.
• Mozgósítható tartalékokat kell kijelölni szükség esetére, a függõségeket fel kell tárni és a teljes megvalósítás becsült idõigényét ismerni kell.
• Figyelemfelkeltõ kampányt kell rendezni, biztosítandó, hogy minden érdekelt értesüljön az újonnan bevezetendõ költségmenedzsment funkcióról, illetve a költség-elszámolási és számlázási rendszerekrõl.
• A dokumentációnak pontosnak kell lennie, és el kell jutnia a megfelelõ helyekre.
• A felhasználói környezetet és a kapcsolódó adatfolyamokat elõ kell készíteni a szükséges eszközökkel együtt a szükséges idõre.
• Pilot projektet és/vagy parallel projektet kell indítani, és figyelemmel kísérni, ezáltal megbizonyosodván arról, hogy a szervezet eléri célkitûzéseit. Az eltéréseket fellépésük után nyomban korrigálni kell.

A megvalósítás utáni szemlézés és auditálás

A kezdeti idõszak után szemlét kell tartani. Ez fogja megerõsíteni, hogy a tervek és a vezetõi jelentések funkcionálisan helyesek, és a szervezeti célkitûzések szolgálatában állnak. Amennyiben a megvalósítás nem lenne kielégítõ, szükséges lehet változtatások foganatosítása. Amint a szemlérõl készült jelentést befejezik, és azt a vezetés elfogadja, a megvalósítási szakaszt le kell zárni, és a megvalósítás utáni szakaszba lépünk.

A költségmenedzsment éves ciklusra alapul, amely elõre tervez és költségvetést készít hozzá. Minden rendszer esetében szükséges a folyamatban levõ, mindennapos feladatok értékelése. Ha alapvetõ változásokra lenne szükség a rendszerben, akkor azokat az éves ciklushoz kell igazítani, hogy a pénzügyi vezetés eredményes lehessen.

Minden eljárást figyelemmel kell kísérni, hogy eredményesen látja-e el a funkcióját, illetve milyen problémák léptek fel. Kisebb helyreigazításokat azonnal el lehet végezni, melyek a funkció és a funkció alá tartozó rendszerek zökkenõmentesebb mûködéséhez vezetnek. A költségmenedzsment funkciót különösen két fõ területen kell nagy figyelemmel kísérni:

• nyilvánvalóvá teszi-e, hogy a tervezési kritériumok kielégítésre kerültek
• verifikálható-e, hogy a szervezet célkitûzéseit elérték. Az alábbiak rávilágítanak a fõbb kérdésekre:
  • vajon a terveket és költségvetéseket idõre elkészítették-e és alkalmasak-e az eredeti céljukra,
  • a meghatározott jelentéseket elkészítik-e a kitûzött idõpontra, és mennyire pontosak ezek,
  • kiadják-e a számlákat, bevételezik-e a fizetségeket a megfelelõ helyekrõl és idõben,
  • a raktári elõrejelzések jók és naprakészek-e,
  • minden költséget elszámolnak-e,
  • tartanak-e éves belsõ és külsõ auditokat,
  • elérik-e a szervezeti célkitûzéseket (havonta, negyedévente, évente)?

Szemle

Minden költségmenedzsment rendszer esetében szükséges a folyamatos szemlézés. Ha megfelelõ adatokat gyûjtenek, akkor a problémák idejekorán napvilágra kerülnek. Ez lehetõvé teszi a változtatásokat tervezését, és a jobbítások eredményes kivitelezését. Újabb célkitûzéseket egyszerû lesz bevezetni, mert egy jól strukturált funkció mûködik. A funkció szemlézését konstruktív eljárásként kell felfogni, és éppen ezért minden pozitív fejleményt is fel kell jegyezni!

Auditálás

Minden költségmenedzsment rendszer esetében lényeges, hogy auditálásra kerüljön. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a szervezetnek alaposan meg kell vizsgálnia a rendszert, és képesnek kell lennie mûködésének verifikálására. Fontos tudnivaló, hogy a költségmenedzsment funkció több különbözõ módon auditálható, melyek mindegyike más-más nézõpontból vizsgálja ugyanazt a funkciót.

• A minõségügyi audit esetében az a kérdés, hogy pl. a költségmenedzsment funkcióban vannak-e minõségügyi eljárások, és ha igen, elérik-e azok a kívánt hatásukat a funkció minõségének javítása terén? Egy másik kérdés ebben az esetben pl. az, hogy a költségmenedzsment funkció hozzájárul-e az informatikai szolgáltatások minõségéhez, és ez eredményesen és hatékonyan történik-e?
• A pénzügyi audit esetében az a kérdés, hogy pl. a költségmenedzsment funkció eljárásai összhangban vannak-e a teljes szervezet számviteli és pénzügyi eljárásaival? Pontosan követik-e ezeket az eljárásokat? A költségmenedzsment funkció eredményesen és hatékonyan dolgozik-e? Hozzájárul-e az informatikai szolgáltatások és az informatikai szolgáltató részleg eredményes és hatékony voltához?

Az auditot mind belsõ, mind külsõ auditorok végrehajthatják. Az audit segít annak ellenõrzésében, hogy a költségmenedzsment funkció követi-e a meghatározott eljárásokat, és ezt eredményesen és hatékonyan teszi-e. Az informatikai szolgáltatások vezetésnek azonban nem szabad csupán az auditokra hagyatkozniuk. A költség menedzsernek feladata saját auditok végrehajtása és annak ellenõrzése, hogy a költségmenedzsment funkció és rendszerei megfelelõen, eredményesen és hatékonyan mûködnek.

Problémák

A legfontosabb problémák a költségelszámolás területén merülnek fel, mert ez még mindig új gondolat az informatikai szolgáltatások menedzsmentje területén. A kulcsproblémák:

• A költséginformációk hiánya; a lényeges költséginformáció gyakran strukturálatlan formájú, nehéz elõállítani vagy nem is létezik.
• A tervezési információk hiánya; egy eredményes és hatékony költségmenedzsment rendszer rendkívüli mértékben függ a tervezési információktól, melyet más funkcióknak kell elõállítaniuk az informatikai szolgáltató részlegen belül, vagy éppen a felhasználók adják õket. Ilyen például a kapacitás menedzsment információi a várható terhelésekrõl és a rendelkezésre álló erõforrásokról. Hasonlóképpen, a szolgáltatás menedzsment szolgáltatási szint megállapodásokat fog elkészíteni, melyek figyelembe veszik a szolgáltatás követelményeit és a számlázási rendet.
• A kellõképpen képzett személyzet hiánya; a számviteli és informatikai tudással és tapasztalattal egyidejûleg rendelkezõ személyek ritkák, mint a fehér holló.
• Az irányultság hiánya; lehetséges, hogy a szervezetnek a számvitellel kapcsolatos alapelvei, a stratégiája és célkitûzései nem tisztultak le és nem dokumentáltak; ennélfogva a költségmenedzsment funkció és rendszereinek megvalósítása gondokkal fog küzdeni.
• Az elfogadás hiánya, leggyakrabban a költség-elszámolási és számlázási rendszer lehetõségeinek és hasznainak fel (és el) nem ismerése vezet ide.
• A vezetõi elkötelezettség hiánya; ami kifejezõdhet az ajánlások és jelentések gyenge fogadtatásában, saját külön számviteli rendszerek és listák létezésében, nyilvánosságra juthat abban, hogy nem a teljes érintett személyzet kapja meg az eljárások leírását, vagy gyakoriak a kisebb változtatások, stb.
• A cél hiánya; a költség-elszámolási és számlázási rendszereket olyan módon kell megtervezni és mûködtetni, hogy a rendszerek mûködtetési költsége ne haladja meg az általuk létrehozott információk értékét, másrészt ez az információ legyen annyira pontos, hogy a rendszertõl elvárt hasznok valóban létezzenek. A célkitûzéseknek tisztának kell lenniük, már csak azért is, hogy megválaszolhassuk az alapkérdést: "Miért is csináljuk ezt?"