Állásidõ (Downtime): az az idõtartam, amely alatt egy informatikai szolgáltatás nem képes ellátni a kívánt funkciót az elfogadott szinten.

Áteresztõ képesség (Throughput): a rendszer által egységnyi idõ alatt elvégzett munka összege, a megállapodás által meghatározott perióduson belül. Ez számos módon kifejezhetõ, pl. tranzakció szintû interakciók száma egy hét alatt, az óránként elért vagy módosított rekordok száma, stb.

Átruházandó költségek, (TCU, Transfer Cost Units): minden olyan költség, amelyrõl megállapodás született a felhasználóval, hogy õt fogja közvetlenül terhelni.

Azonosítás (Identification): az informatikai infrastruktúra minden összetevõjének specifikálása és azonosítása.

Azonosítási szint (Identification Level): a teljes infrastruktúra konfigurációs elemekre való lebontásának legalsó szintje, amelyet a nyilvántartás (követés) bonyolultsága és a konfigurációkezelés tevékenységeihez szükséges információ mélysége határoz meg elsõsorban.

Beruházási költségek (Capital Costs): általában állóeszközök, pl. számítógépek, épületek, vagy akár szoftver eszközök beszerzésekor felmerül költségek.

CRAMM (CCTAs Risk Analysis and Management Method): kockázat elemzési és menedzsment technika, amely Nagy-Britanniában ajánlott módszertan.

Delta kiadás (Delta Release): olyan kiadás, amely csak azokat a KE-eket tartalmazza a kiadáson belül, amelyek ténylegesen megváltoztak vagy újak a legutóbb kiadáshoz képest, tehát nem cseréli ki valamennyi KE-et a kiadási egységen belül. Akkor kerül alkalmazásra, ha egy teljes egység kiadása nem indokolt.

Egyéb költségek (Revenue Costs): ezek közé tartoznak a napi költségek, mint pl. személyzet, hardver karbantartás, elektromos áram, stb.

Éles környezet (Live Environment): a számítógépes rendszerek azon részei, ahol a tényleges szolgáltatásokat nyújtó szoftverek üzemelnek.

Éles összeállítási környezet (Live Build Environment): a kiadás sikeres tesztelése után a HSZK-ból ismételten kimásolt elemek forráskódjának lefordítása és összeszerkesztése történik itt, majd az összeállított szoftvert tárolásra kerül, terítésre készen.

Elhelyezéssel kapcsolatos költségek (ACU, Accommodation Cost Units): mindazon költségek, melyek az informatikai szolgáltatások biztosításához szükséges elhelyezési és környezeti feltételek biztosításához kellenek, mint pl. elektromos áram, helységbérleti díj, stb.

Ellenõrzés (Control): annak felügyelete, hogy a változtatásokat csak a megfelelõ hatóságok jóváhagyásával valósíthassák meg az arra jogosult személyek.

Elnevezés (Naming): egyedi KE-ek azonosítására szolgál. Az egyes KE elõfordulásokat egyedileg meg kell tudni különböztetni a KE név és a másolatszám/sorozatszám segítségével.

Elvi számlázás (Notional Charging): azt a számlázási módszert nevezik így, amelynél a felhasználók kimutatást kapnak az általuk használt informatikai szolgáltatások költségeirõl, de tényleges ellentételezés nem történik.

Esemény (Incident): olyan váratlan jelenség, amely károsan hat az informatikai szolgáltatásokra. Ez a hatás a súlyostól a felhasználó számára észrevehetetlen szintig terjedhet.

Esemény feljegyzés (Incident Record, ES): egy nem várt, az informatikai szolgáltatás normális üzemelését akadályozó esemény (technikai zavar) részletes adatainak rögzítése.

Eseményfelügyelet (Incident Control): az események azonosítása, regisztrálása, besorolása majd kezelése, amíg az érintett szolgáltatás vissza nem állítható a normál állapotba. Másodlagos feladata az eseményekkel kapcsolatos adatok gyûjtése, amelyek az okok tisztázásában segítenek.

Eszkaláció (Escalation): ha egy esemény kapcsán nem sikerül kielégítõ fejleményeket elérni (azaz nem tudják lezárni az eseményt), akkor azt pontosan meghatározott eljárások szerint tovább kell adni (felterjeszteni) a megfelelõ szakértõ csoporthoz.

Eszközre terhelt költség (ECU, Equipment Cost Unit): tartalmazza a berendezés részeinek, karbantartásuknak, mûködtetésüknek költségeit és egyéb költségeket.

Felhasználói támogatás szintje (User Support Level): a felhasználóknak nyújtott gyorssegély-szolgálat, tanácsadás, stb. jellemzõi, rendelkezésre állása.

Felhasználó (User): mindazok, akik az informatikai szolgáltatásokat használják, beleértve az informatikai fejlesztõi csoportot. A szolgáltatások közé tartozik az egyszerû alkalmazói programoktól a szervezeti szintû rendszerekig minden informatikai alkalmazás.

Fontosabb esemény (Major Incident): olyan események, amelyeknél a felhasználói közösségre gyakorolt hatás foka rendkívül magas, vagy az esemény okozta szolgáltatás kiesésének idõtartama jelentõs.

Gyorssegélyszolgálat (Help Desk): infrastruktúra menedzsment funkció, amely azonnali segítséget ad a felhasználóknak, ha a szolgáltatás nem az elvárt módon (rendellenesen) mûködik, vagy az ismeretek hiánya miatt a felhasználó nem képes feladatát elvégezni. A szolgálat ezen túlmenõn központi gyûjtõhelye (single point of contact) az informatikára épülõ rendszerekben vélelmezett hibák és hiányosságok bejelentésének.

Hálózat felügyelet (Network Control): az informatikai szolgáltatásokkal kapcsolatos hálózat üzemeltetéséért felelõs csoport az informatikai egységen belül.

Helyreállítási idõ (Resolution Time): valamely informatikai szolgáltatás vagy információtechnológiai komponens hibája esetén a normál mûködés állapotába történõ visszaállítás ideje.

Katasztrófa-elhárítási terv (Contingency Plan): A katasztrófa elhárítási terv tartalmazza mindazokat az információkat, melyek szükségesek az informatikai szolgáltatások helyre állításához egy esetleges katasztrófa bekövetkezte után. A terv arra is világos útmutatást fog adni, hogy hogyan, és mikor kell használni.

Hiba (Fault): olyan körülmény, amelynek hatására egy informatikai rendszer valamely funkcionális eleme nem képes a kívánt funkció ellátására.

Hiba-felügyelet (Incident Control): a problémák megoldása, az a folyamat, amely során nyomon követik az ismert hibák azonosítását, feljegyzését, klasszifikációját, amíg a változáskezelés funkció (Change Management) egy változtatás sikeres megvalósításával megoldja õket.

Hibák közti átlagidõ (Mean Time Between Failures, MTBF): egy informatikai szolgáltatás vagy komponens helyreállításától a vele kapcsolatos következõ hiba elõfordulásáig átlagosan eltelt idõ. Elvárt élettartamként is definiálható.

Rendszer-események közti átlagidõ (Mean Time Between System Incidents, MTBSI): egy informatikai szolgáltatás két egymást követõ hibájának elõfordula közt átlagosan eltelt idõ.

Javítási átlagidõ (Mean Time to Repair, MTTR): egy esemény megjelenésétõl a helyreállításig eltelt átlagos idõ.

Hiteles és megbízható kiadási kópia (definitive authorised and trusted copy): szoftverek, amelyeket minõségi ellenõrzés után, szervezetileg jováhagyva a Hiteles Szoftver Könyvtárban tárolnak.

Hiteles szoftver könyvtár (Definitive Software Library, HSzK): egy biztonságos szoftver könyvtár, ahol valamennyi szoftver konfigurációs elem (KE) minden verziója tárolásra kerül, hiteles (definitív), minõségileg ellenõrzött formában, bázisul szolgálva a szoftver-kiadások összeállítási, terítési és üzembe helyezési folyamatoknak.

Igény menedzsment (Demand Management): a felhasználói elvárások kezelésére szolgáló tevékenység a kapacitáskezelés funkción belül.

Informatikai (IT) infrastruktúra (IT Infrastructure): a szervezet, a számítógépek, a hálózat, a hardver elemek, a szoftver elemek, illetve a szoftverrel kapcsolatos telekommunikáció, melyeken az alkalmazói rendszerek és az egyes informatikai szolgáltatások ráépülnek és futnak.

Informatikai szolgáltatás (IT Service): információtechnológián alapuló rendszerek által mûködtetett kapcsolódó funkciók rendszere, amely egy vagy több szervezeti tevékenységet támogat. Bár számos hardver, szoftver, telekommunikációs elem alkotja, a felhasználó számára koherens és önálló entitásként érzékelhetõ. Informatikai szolgáltatás lehet valamely egyszerû alkalmazás, pl. egy fõkönyvi rendszer elérése, de lehet egy komplex, számos alkalmazást tömörítõ csomag, pl. irodaautomatizáció.

Informatikai szolgáltatás-vezetõ (IT Service Manager): az informatikai szolgáltatási egység vezetõje és a szolgáltatás minõségéért felel. Egyenrangú az alkalmazásfejlesztési vezetõvel és pénzügyi és adminisztrációs vezetõvel.

Ismert hiba (Known Error): a problémák vizsgálatokat és a sikeres diagnosztizálást követõen ismert hibákká alakíthatók, tehát azonosításra kerülnek azok a KE-ek, amelyek valamely probléma okozói, és amelyek cseréjével az adott típusú további zavarok megszüntethetõk.

Ismert hiba feljegyzés (Known Error Record, IHF): valamely probléma tényleges okának sikeres meghatározását rögzítõ feljegyzés, amely jelzi a hibát okozó KE-et.

Jogosultsági feljegyzés (Authorisation Record, JF): a változtatás megvalósíthatóságát és a megvalósításra felhatalmazott adatait dokumentáló feljegyzés a KKAB-ban.

Kapacitás menedzser (Capacity Manager): a kapacitás menedzsmenttel foglalkozó részleg vezetõje.

Kapacitás menedzsment (Capacity Management): infrastruktúra menedzsment funkció, amelynek legfontosabb célkitûzése az informatikai szolgáltatás igényelt szintjének elérése és fenntartása megengedhetõ és elfogadható költségek mellett.

Kapacitás Menedzsment Adatbázis (Capacity Management Database, KMA): az alapja a sikeres kapacitás menedzsment funkciónak, azokat az adatokat tartalmazza, melyek befolyásolják a terhelést.

Kapacitás terv (Capacity Plan): A terhelés elõrejelzési folyamat végterméke.

Karbantarthatóság (Maintainability): egy informatikai komponens vagy szolgáltatás azon képessége, hogy meg lehet tartani egy olyan állapotban, vagy vissza lehet állítani egy olyan állapotba, amelyben képes ellátni a megkívánt funkciót.

Katasztrófa elhárítás tervezés (Contingency Planning): lehetõvé teszi, hogy egy esetleges katasztrófa bekövetkezte után az informatikai szolgáltatásokat ellenõrzött módon, egy elõre megállapított szinten helyreállítják, oly módon, hogy elõre meghatározzák a helyreállítás során érvényes személyi felelõsségeket, illetve a követendõ tevékenységeket.

Kereslet menedzsment (Demand Management): mindazok a technikák, amelyekkel a számítógépes erõforrások iránti lehetséges igényeket befolyásolják valamely meghatározott idõben, (pl. pangó idõszakokban kevesebbet számlázni a szolgáltatásokért, csúcsidõszakban viszont növelni a díjakat, korlátozásokat bevezetni a túlterhelés megelõzésére).

Kiadás sorszámozás (Release Numbering): a kiadáshoz a tesztelést megelõzõen az összeállítás során hozzárendelt sorszám, amely a kiadás azonosítására szolgál.

Kiadási csomag (Package Release): az egyedi kiadások csoportosítása egy kiadási csomaggá, ami együttes tesztelést és terítést tesz lehetõvé.

Kiadási egység (Release Unit): az a "szint" vagy "összetettség", amelynél egy adott szoftver típus kiadásra kerül, ez lehet akár teljes rendszer, programcsomag, program vagy csupán modul (e szoftver lebontási szintek közül az, amely legjobban illeszkedik a szervezet igényeihez egy változtatás tényleges megvalósításakor).

Kiadási politika (Release Policy): ez határozza meg a SzFT és a változtatáskezelés mûködését a kiadási egységekkel, a delta kiadásokkal, a csomag-kiadásokkal, a kiadások gyakoriságával és változástartalmával ill. a sürgõs kiadások kérdésével kapcsolatos irányelvek megfogalmazásával.

Kibocsátás vagy kiadás (Release): egy tervezett módosításhoz, változtatáshoz tartozó új és megváltoztatott konfigurációs elemek, melyeket együtt tesztelnek és egyszerre visznek be az élõ üzemeltetési környezetbe.

Kibocsátási feljegyzés (Release Record, KF): valamely kibocsátást alkotó KE-ek leírása, a megvalósítás adataival (a kibocsátás által érintett KE-ek, a hatás jellegének leírása) együtt.

Konfiguráció kezelés (Configuration Management): infrastruktúra menedzsment funkció, amelynek feladata valamennyi informatikai infrastruktúra összetevõ és a kapcsolódó dokumentációk folyamatos konfigurációkezelési kontroll alá vonása, ezáltal a változtatások, események és problémák kezelésének lehetõvé tétele.

Konfigurációkezelési Adatbázis (Configuration Management Database, KKAB): a konfigurációkezelést támogató számítógépes eszköz, általában egy relációs adatbázis, amely a rugalmas és kiterjedt vizsgálatokat tesz lehetõvé. Részletes adatokat tartalmaz a KE-ek tulajdonságairól és történetükrõl, illetve a közöttük levõ fontosabb kapcsolatokról.

Konfigurációmenedzser (Configuration Manager): felelõs a konfigurációkezelési funkció mûködéséért.

Konfigurációs elem (Configuration Item, KE): az informatikai infrastruktúra összetevõi, azaz a hardver és szoftver összetevõk, a hálózati elemek, a dokumentáció és az informatikai infrastruktúrával kapcsolatos valamennyi más elem (pl. változtatási kérelmek), amelyek a konfigurációkezelés ellenõrzése alatt állnak. A KE-ek mérete, típusa, komplexitása rendkívül változatos, egy teljes informatikai rendszertõl egy egyszerû szoftver modulig vagy hardver alkatrészig terjedhet.

Költségcentrum (Utility Cost Centre): olyan szervezeti egység, melynek ismernie kell az összes gazdasági költségét, demonstrálnia kell, hogy eredményesen és hatékonyan mûködik, de a költségeit a szervezet fedezi.

Költségmenedzsment (Cost and Charging Management): infrastruktúra menedzsment funkció, amely lehetõvé teszi az informatikai szolgáltatásokat biztosító részleg számára, hogy kezelni tudja költségeit, illetve a felhasználók és szolgáltatók közötti piaci jellegû kialakítását szolgálja azáltal, hogy a szolgáltatásokért megfelelõ díjat számít fel.

Közvetlen költség (Direct Cost): olyan költség, amit hozzá lehet rendelni egy konkrét szolgáltatáshoz vagy folyamathoz.

Küszöbérték (Threshold): valamely problémából vagy ismert hibából eredõ események elõfordulási számának elõre meghatározott korlátja, vagy egy megoldatlan esemény, probléma ill. ismert hiba kapcsán definiált idõkorlát, amely után eszkalációt kell végrehajtani.

Másolatszám vagy sorozatszám (Copy Number): az azonos specifikációjú KE-ek, szoftver másolatok meg különböztetésére szolgál. (Egy KE meghatározott másolatát azonosítja.)

Megbízhatóság (reliability): egy informatikai összetevõ azon képessége, hogy ellásson egy megkívánt funkciót meghatározott körülmények között, egy meghatározott idõtartamra.

Modell számozás (Model Numbering): a nagyobb változásokat jelezik új modellszámokkal.

Osztályozás (Classification): események, problémák és ismert hibák formális azonosításának folyamata eredetük, tüneteik és okaik alapján.

Önelszámoló számítóközpont (Computer Services Business Centre): olyan autonóm szervezeti egység, melynek pénzügyi és szervezeti céljait a szervezet jelöli ki. Tipikus célkitûzés lehet a profit maximalizálása, a költségvetés bizonyos százalékának elérése, vagy nullszaldó elérése;

Összeállítási környezet (Build Environment): a kiadás sikeres tesztelése elõtt vagy az éles kiadás elõtt a HSZK-ból ismételten kimásolt elemek forráskódjának lefordítása és összeszerkesztése történik itt.

Probléma (Problem): vagy egy egyedi, jelentõs hatású esemény, amelynek hatása nagymértékben rontja a felhasználók számára nyújtott szolgáltatás minõségét; vagy megegyezõ tüneteket mutató események sorozata, amelyek valamilyen közös, de ismeretlen eredetû okra vezethetõk vissza.

Probléma feljegyzés (Problem Record, PF): egy jelentõs esemény alapján, vagy több kisebb súlyú, hasonló tüneteket mutató esemény sorozatos bekövetkezése alapján azonosított körülmények leírása, amelyek valamely ismeretlen eredetû hibára utalnak.

Probléma kategorizációs kód (Problem Categorization Code): a problémák/ismert hibák okait azonosító strukturált kód, fõ célja, hogy lehetõvé tegye a problémáknak és okaiknak elemzését.

Probléma menedzser (Problem Manager): a számítógép-üzemeltetésnek, a hálózat-felügyeletnek és a gyorssegély-szolgálatnak segédkezõ, az optimális szolgáltatási szint biztosításában meghatározó szerepet játszó személy, aki probléma és a hibafelügyeletért felelõs.

Probléma-felügyelet (Problem Control): feladata az események kiinduló okának megkeresése, hogy ezáltal lehetõvé váljon az események újbóli elõfordulásának megelõzése. A problémák azonosításának, feljegyzésének, osztályozásának, vizsgálatának és megoldásának folyamata egészen a sikeres diagnózisig, azaz az ismert hibává alakításig.

Problémakezelés (Problem Management): a szervezeti informatikai szolgáltatásokkal kapcsolatos zavarokkal - eseményekkel, problémákkal és ismert hibákkal foglalkozó infrastruktúra-menedzsment funkció, amely szisztematikus és fegyelmezett megközelítést ad az informatikai szolgáltatásokat érintõ problémák kezelésére, azonosítására, diagnosztizálására és felügyeletére.

Rendelkezésre-állási arány (Availability Ratio): annak az idõnek az aránya, amely alatt a szolgáltatás ténylegesen elérhetõ a felhasználó számára az elfogadott szolgáltatási idõn belül. (Az elfogadott szolgáltatási idõszakot a SzSzM tartalmazza). (Pl. ha egy szolgáltatás a 40 órás szolgáltatási periódusban 39 órán keresztül áll rendelkezésre, akkor a rendelkezésre állás ez esetben 97.5%). Rendelkezésre állás (%) = rendelkezésre állási idõ / elfogadott szolgáltatási idõszak.

Rendelkezésre-állás menedzsment (Availability Management): infrastruktúra menedzsment funkció, melynek feladata, hogy a rendszerek általános rendelkezésre-állását javítsa a felhasználók szolgáltatási igényeinek kielégítése érdekében. A szolgáltatásokat úgy tervezi meg és tartja fenn az indokolható költségeken belül, hogy minimálisra csökkentse bármely hiba hatását a szervezeti tevékenységre.

Rendelkezésre-állás Menedzsment Adatbázis (Availability Management Database, RMAB): a rendelkezésre-állás menedzsment funkció központi adattára.

Rendszer monitorozó eszközök (System Monitors): az egész rendszerrõl gyûjtenek információt, illetve valamilyen csoportosító szempont alapján

Rezsi költség (indirect cost - overhead): mindazok a költségek, amelyeket fel kell osztani a szolgáltatások között, pl. a vezetõk bére, stb.

Státusz követés (Status Accounting): a KE-ekkel kapcsolatos történeti és jelenlegi adatok feljegyzése, karbantartása.

Súlyossági kód (Severity Code): megmutatja az egyes problémák hatásának mértékét az informatikai szolgáltatások minõségére. Az erõforrás-allokáció fontos tényezõje.

Sürgõs kiadás (Urgent Release): sürgõs javításokhoz, a komoly vagy magas prioritású problémák megoldásához szükség lehet a normál menetrendet be nem tartásával megvalósított változtatásokra.

Számozás (Numbering): két vagy három szintû számozási rendszer jellemzõ, amelynek felsõ szintje a nagyobb változások, az alsó szint pedig a kisebb változások jelölésére szolgál, és a KE elnevezése mellett az azonosítás fõ eleme.

Szervezeti alaptevékenységet segítõ gyorssegélyszolgálat (Business Support Help Desk): nem a technikai zavarok kezelésével, hanem a szolgáltatások használatával összefüggõ felhasználói kérdésekkel foglalkozik.

Szervezetre terhelt költségek (OCU, organisation cost unit): mindazon költségek melyek az informatikai szolgáltató részleggel kapcsolatosak, mint pl. a személyzet bére, kiképzési költségek, stb.

Szoftver felügyelet és terítés (Software Control and Distribution, SzFT): infrastruktúra menedzsment funkció, amely a konfigurációkezelés keretében vagy annak alárendelten felelõs a szoftver elemek fizikai tárolásáért, terítéséért és üzembe helyezéséért.

Szoftverre terhelt költség (SCU, Software Cost Unit): tartalmazza a szoftver elemek költségeit, akár vásárolták vagy akár fejlesztették õket, valamint a karbantartási és más költségeiket.

Szolgáltatási hiba (Service Failure): amikor egy szolgáltatás egy része vagy egésze nem áll rendelkezésre, vagy valamely felhasználó számára elérhetetlennek érzékelhetõ, vagy ha a szolgáltatás az elfogadható funkcionalitás szintje alá kerül. Ennek oka lehet program hiba vagy sérülés az adatokban. A túl hosszú válaszidõ, vagy a komoly használati problémák is elérhetetlenné teszik a szolgáltatást.

Szolgáltatási idõszak (Service Hours): azok az idõszakok, melyekben egy meghatározott informatikai rendszer vagy szolgáltatás elérhetõ a felhasználó számára. Ezt az SzSzM rögzíti.

Szolgáltatási katalógus (Service Catalogue): a szervezet számára nyújtott informatikai szolgáltatások kérdéses csoportjáról valamennyi szolgáltatási jellemzõt dokumentálja.

Szolgáltatási szint követelmény (Service Level Requirements): a felhasználók által kinyilvánított szolgáltatási szint iránti igény.

Szolgáltatási képesség (Serviceability): szerzõdéses kikötés, amely meghatározza az informatikai komponens rendelkezésre-állását az adott összetevõket szolgáltató és karbantartó külsõ szervezettel való megegyezés szerint.

Szolgáltatási szint megállapodás (Service Level Agreement): írott megállapodás (szerzõdés) a felhasználói közösség és az informatikai szolgáltató egység között, amely dokumentálja az elfogadott szolgáltatási szintet valamely informatikai szolgáltatás kapcsán. Tipikusan kiterjed a szolgáltatási idõszakra, a szolgáltatás rendelkezésre állására, a felhasználói támogatás szintjére, a terminál válaszidõkre, a különféle korlátozásokra, a funkcionalitásra, a katasztrófaszituáció esetén nyújtandó szolgáltatási szintre. Tartalmazhatja a biztonsági és az esetleges számlázási elveket is.

Szolgáltatási szint menedzsment (Service Level Management): az a folyamat, amelynek során a felhasználók és az informatikai szolgáltató egység között létrejött írásos megállapodás vagy "szerzõdés" segítségével menedzselik az informatikai szolgáltatások minõségét. Ez a szerzõdés meghatározza az egyes felekre háruló felelõsséget, és kötelezi az informatikai szolgáltatót, hogy elõre meghatározott szintû minõségben és mennyiségben szolgáltasson, mindaddig, amíg a felhasználó fenntartja igényét az elfogadott korlátok között.

Teljes kiadás (Full Release): olyan kiadás, amely lecseréli valamennyi KE-et a kiadási egységen belül, függetlenül attól, hogy azok ténylegesen megváltoztak-e vagy sem a legutóbb kiadáshoz képest.

Teljesítmény menedzsment (Performance Management): a kapacitás-menedzsment részeként legfontosabb célkitûzése a kapacitás-problémák elõzetes felismerése a rendszer folyamatos figyelemmel kisérése (monitorozása) által, miközben az elõzetesen egyeztetett teljesítmény szintet rendelkezésre állását biztosítják.

Terhelés menedzsment (Workload Management): az a tevékenység a kapacitás-menedzsmenten eblül, amely a terhelés kialakulását, lefolyását, az azt befolyásoló tényezõket kiséri figyelemmel, hogy megismerje és értse a befolyásoló tényezõket, és segíthesse a várható terhelés elõrejelzését.

Termékbázisok (Baselines): egy adott KE-nek és az alkotóinak adott idõpontbeli állapotát, jellemzõit, összetételét rögzíti további tevékenységek számára.

Teszt-környezet (Test Environment): itt történnek az éles kiadás terítése elõtti tesztelések az éles környezethez hasonló körülmények között.

Teszt-összeállítási környezet (Test Building Environment): HSZK-ból származó tesztelésre váró kiadások összeállítására (forráskódjának lefordítása és összeszerkesztése) használatos.

Transzfer költség (Transfer Cost): olyan költség, amely esetében egyezség született arról, hogy ezeket a felhasználó fogja viselni

Üzemeltetési "híd" (Operations Bridge): egyetlen üzemeltetési funkcióba integrált (együtt elhelyezett) számítógépes üzemeltetés, gyorssegély-szolgálat és hálózat-felügyelet.

Válaszidõ (Response Time): az az idõ, amely egy interakciót elindító billentyûleütés és az eredmény elsõ karakterének a képernyõn való megjelenése között eltelik. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyeknél a válasz csak akkor hasznosítható, ha teljes válasz megérkezett

Változáskérelmi életciklus (Change Request Life Cycle): a változtatási kérelem értékelésének és megvalósításának folyamata, amelyet a változtatáskezelés funkció felügyel.

Változáskezelés (Change Management): infrastruktúra menedzsment funkció, amely az információtechnológiai infrastruktúrát érintõ változtatások kezdeményezésének, értékelésének, jóváhagyásának, megvalósításának és szemlézésének a felügyeletére és menedzselésére ad mechanizmust.

Változásmenedzser (Change Manager): személyes felelõsséggel bír a változtatásokkal kapcsolatos kérdések intézéséért, elsõsorban koordinatív jelleggel.

Változásügyi Tanácsadó Testület (Change Advisory Board, VTT): az informatikai szolgáltató szervezeti egység, az informatikai alkalmazás-fejlesztést végzõ szervezeti egységek és a rangidõs felhasználók képviselõibõl álló testület, amely felbecsüli minden egyes változtatás kérelem (VK) hatásait és erõforrásigényeit, szervezeti és technikai hatásait, meghatározza prioritásukat, valamint javaslatot tesz a megvalósítás idõpontjára és a szükséges erõforrások biztosítására.

Változtatási kérelem (Request for Change, VK): az informatikai infrastruktúra valamely részeit érintõ, a változtatásmenedzsernek benyújtott változtatási igény, amelyet naplózni kell a konfigurációkezelési rendszer eszközeivel, egyedi azonosítóval ellátva.

Variáns (Variant): máskülönben ugyanolyanként kezelhetõ KE-ek kissé különbözõ verziói. Egy ilyen kissé eltérõ verziónak különbözõ verziószáma lesz.

Verifikáció (Verification): olyan szemle (audit), amely összehasonlítja a tényleges KE-eket a konfigurációkezelési adatbázisban feljegyzett hivatalosan elfogadott állapottal.

Verzió számozás (Version Numbering): a KE kisebb változtatása esetén az eredeti név megtartása mellett módosítják a verziószámot. A variánsok például a hasonló KE-mel azonos nevet viselnek, de attól különbözõ verziószámot kapnak.

VTT Döntõbizottság (Change Advisory Board Executive Committee, VTTB): a sürgõs értékeléseket elvégzõ testület, amelynek a változásmenedzser, a problémamenedzser, a szolgáltatási szint menedzser és egy rangidõs felhasználói menedzser a tagja.