Ezen rendszerek körébe azokat a számítástechnikai rendszereket soroljuk, amelyek az irodai munkát, illetve az ügyviteli folyamatokat támogatják. Ezek lehetnek egyedi vagy összekapcsolt, hálózatban üzemelő rendszerek is. Az ügykezelésnek két formája van:
Általában a hivatal hierarchikus felépítésű. A pontos struktúra függ a szervezet céljaitól és érdekeltségeitől. Ennek megfelelően többféle feladatot kell megoldania:
Rendszerint az irodai alkalmazottak által végzett feladatok más feladatok résztevékenységei. A hivatali eljárások határozzák meg az egyes lépéseket és azt, hogy kinek a feladata.
Az ügyek rendszerint a szervezeten kívüli világból erednek. Azonban számos hivatali feladatot kezdeményeznek belülről, mint felszólítás kiadása, utaztatás vagy távozási engedély kérése.
Annak érdekében, hogy támogassuk a rutin hivatali munkát és a feladatok átadását, egy irodai rendszerre van szükség, amely biztosítja a kísérőlap és a dokumentum elektronikus megfelelőjét. Ez megköveteli a hasonló rugalmasságot, amellett hogy további lehetőségei révén felülmúlja a kísérőlap által biztosított lehetőségeket. Az elektronikus kísérőlapok sokkal többet jelentenek, mint elektronikus levelezést, amint az alábbi tulajdonságai is mutatják:
Az IT támogatás további előnyei:
Létesítéssel kapcsolatos intézkedések
1) El kell készíteni a munkafolyamat leírását olyan szinten, hogy meghatározhatóak legyenek:
2) Ki kell alakítani a dokumentumok nyilvántartási rendszerét (iktatás) úgy, hogy lehetővé tegye azok megkülönböztetését
3) Ki kell alakítani a dokumentumok osztályozásának megfelelő kezelési módok rugalmas, az irodai körülményekhez egyszerűen hozzáigazítható rendszerét a dokumentum mozgását meghatározó (követő) leíró táblák alkalmazásával (elektronikus kísérőlap).
Ezek a táblák az útvonalkövetésen kívül az alábbi előnyöket nyújtják:
4) Az irodai rendszer ezen kívül az alábbi, a hivatali munkát megkönnyítő szolgáltatásokat nyújtja:
5) A beépített automatizmusokat úgy kell kialakítani, hogy a törvényeknek eleget tegyenek, a külső és belső szabályozások követését maximálisan támogassák.
6) A hozzáférési szabályokat úgy kell kialakítani, hogy a munkát ne akadályozzák, de a biztonságpolitikában megfogalmazott védelmi célokat megvalósítsák.
7) A biztonságpolitikában, illetve a rendszer automatizmusainak a kialakításában az alábbiakat kell figyelembe venni:
8) Sajátos biztonsági intézkedések:
Üzemeltetésre vonatkozó intézkedések
9) Az adatok minősítését, kezelési jelzését kötelezően alkalmazni és a változásokat automatikusan naplózni kell.
10) Az adatok minősítésének alkalmazását rendszeresen ellenőrizni kell.
11) A jogosultságok kiosztását a biztonságpolitikában meghatározott elvek szerint kell megvalósítani.
12) A jogosultsági táblákat rendszeresen aktualizálni kell.
13) A biztonsági napló fájlokat az arra feljogosított személynek a rendszer minősítésének megfelelő követelményekben meghatározott módon kell kezelni, illetve kiértékelni.
14) Az észlelt eltéréseket (hibás kezelés, jogosultság megsértésének a kísérlete) haladéktalanul ki kell vizsgálni és az eredményt jegyzőkönyvben rögzíteni.
Megelőzéssel (helyreállítással) kapcsolatos intézkedések
Adatbiztosítás
15) A szerver(ek) tároló egységeiről rendszeresen, a rendszer osztályba sorolásának megfelelően biztonsági mentéseket kell készíteni.
16) A biztonsági mentéseket a háromgenerációs elv betartása mellett, a követelményeknek megfelelő külön helyiségben kell tárolni.
17) A mentések nyilvántartását az előírásoknak megfelelően vezetni kell és azok helyességét rendszeresen ellenőrizni kell.
18) A rendszeren történő bármilyen változtatás előtt célszerű a rendszeres mentéseken kívül külön biztonsági mentést végezni.
Újraindítás
19) A hiba elhárítása után a rendszer újraindítását a Katasztrófatervnek megfelelően, dokumentáltan kell végrehajtani.
20) A kiesés alatt (miatt) elveszett vagy még be nem vitt adatokat csak a már biztonságosan üzemelő rendszerbe szabad bevinni.
Az adatbázis a működéshez szükséges, strukturáltan tárolt adatok összessége.
A legtöbb szervezetnek kezelnie kell a működéshez szükséges adatokat (működési adatok), amelyeket tranzakciók feldolgozását biztosító adatbázisokban tárolnak. Az adatokhoz belső tranzakciók végrehajtásán keresztül lehet hozzáférni. A tranzakciók olyan elemi feladatok, amelyeken keresztül megvalósítható az adatok kezelése (beírás, módosítás, aktualizálás, törlés stb.) és ugyanakkor biztosítják az adatbázis konzisztenciáját. Akár végrehajtották a tranzakciót, akár visszavonták (vagy nem hajtották végre).
A működési adatok kezelésére adatbázis menedzsment rendszereket (DBMS) alkalmaznak. Ezek funkciókat biztosítanak az adatok definiálására és manipulálására (beszúrás, törlés, aktualizálás és lekérdezés). Mind a definiálás, mind a manipuláció tranzakciókon belül kerül megvalósításra.
A mai adatbázis-kezelő rendszerek (pl.: relációs adatbázis-kezelő rendszerek - RDBMS) számos szolgáltatással segítik a nagyméretű, különböző adatokat tartalmazó adathalmazok felhasználását, kezelését.
Az adatbázis-kezelő rendszerek specifikus fenyegetettségei:
Az adatbázis-kezelő rendszerek biztonsági funkcióinak megfelelő kihasználása érdekében meg kell határozni
szerepköreit.
Létesítéssel kapcsolatos intézkedések
1) Az adatbázist meg kell tervezni, dokumentálni, a következő lépésekben:
2) A szervezet biztonsági politikájának megfelelően az egyéni és/vagy csoportos jogosultságokat, illetve szerepeket az arra feljogosított biztonsági megbízottnak (operátor, rendszerfelelős) terv szerint ki kell osztania, illetve folyamatosan karban kell tartania, együttműködve a megfelelő szintű vezetőkkel.
Szerepek:
| biztonsági felügyelő | jelszavakat, jogokat kioszt, változtat, megszüntet; |
| rendszeradminisztrátor | végrehajtja az engedélyezett jogosultságok beírását, üzemviteli tevékenységet folytat; |
| adatbázis-adminisztrátor | biztosítja az adatbázis működőképességét; |
| rendszeroperátor | támogatja a felhasználókat az alkalmazások, adatbázisok szintjén; |
| felhasználók | az adatbázis adataival vagy azok felhasználásával az intézmény
feladatait
hajtják végre a rájuk tartozó mértékben. |
Jogosultságok:
| biztonsági felügyelő | meghatározza a hozzáférési jogokat, privilégiumokat; |
| szoftver tervező, fejlesztő | terveket, programokat módosíthat; |
| felhasználó I. | az adatbázis adatait módosíthatja, illetve felhasználhatja; |
| felhasználó II. | adatokat vihet be az adatbázisba; |
| felhasználó III. | az adatbázis adatait csak felhasználhatja (lekérdezheti); |
| egyéb | nem férhet hozzá az adatbázis adataihoz. |
3) Ki kell jelölni az adatbázis-adminisztrátort.
4) Meg kell tervezni az adatbázis-hozzáférés rendszerét a szervezet (hálózat) hozzáférési rendszerével összhangban. (A hozzáférési szintek: adatbázis, táblázat (file), mező.)
5) Ki kell dolgozni az adatok bevitelének, minősítésének, módosításának és az érvényesség biztosításának rendszerét.
6) A kommunikációs vonalakat és az adatbázis-szervert elsősorban a megbízható működés szempontjából különös gonddal kell kiépíteni.
7) Olyan eljárást kell megvalósítani, amely kiküszöböli az adatvesztés lehetőségét (tranzakció file, megfelelő nyugtázási rendszer).
8) Az alkalmazói szoftver megvalósítása folyamatában nagy hangsúlyt kell fektetni az alábbi biztonsági kérdésekre:
9) A tranzakció programok gondos megvalósításával biztosítani kell a végrehajtási időkre vonatkozó követelményeket.
10) Automatikus eljárásokkal biztosítani kell az adatbázis konzisztenciáját.
11) Tilos valós adatokat teszt céljára felhasználni!
12) A biztonsági másolatok készítésének és kezelésének rendjét, eljárását részletesen szabályozni kell.
Üzemeltetésre vonatkozó intézkedések
13) Az adatbázis-kezelő rendszer biztonsági eszközeit az előírásoknak megfelelően folyamatosan aktualizálni, illetve ellenőrizni kell.
14) Az adatbázist kezelő eszközöket (szerver gépek, tárolók) fizikai hozzáférés ellen is védeni kell.
15) Az adatbázison csak jogosultsággal rendelkező személy végezhet bármilyen módosítást és azt naplózni kell.
16) Az adatbázis konzisztenciáját rendszeresen ellenőrizni kell (minimum a biztonsági mentések előtt).
17) Az adatbázis adatait, azok életciklusát figyelembe véve, tervszerűen aktualizálni kell.
18) A felhasználói munkahelyek és az adatbázis közötti kommunikációt a megengedett kiesési idő figyelembevételével kell üzemeltetni:
19) Tranzakciókat az adatbiztonság és a felelősségre-vonhatóság követelményei szerint kell kezelni, ennek érdekében szabályozni kell:
20) Az adatbázis-adminisztrátor feladatait, felelősségét és kompetenciáit részletesen szabályozni kell.
21) A biztonsági másolatok készítésének, kezelésének rendjét be kell tartani és rendszeresen ellenőrizni kell:
22) A biztonsági mentéseket külön, az osztályba sorolásnak megfelelő körülmények között kell tárolni és a kezelést részletesen szabályozni.
Megelőzéssel (helyreállítással) kapcsolatos intézkedések
Adatbiztosítás
23) Az operációs rendszerről hetente legalább egy, de módosítás előtt ezen kívül is kell biztonsági másolatot készíteni.
24) Az adatbázisról, a tranzakció file-ról, a roll back file-ról és a napló file-okról naponta kell biztonsági másolatot készíteni.
25) A másolatok készítését, tárolását és nyilvántartását rendszeresen ellenőrizni kell.
26) A másolatok tárolására különös gondot kell fordítani.
27) Folyamatos üzemnél és nagy rendelkezésre állási követelmények esetén csak "on-line recovery" funkciókkal rendelkező rendszert szabad alkalmazni.
28) A rendszer adatbiztonságot növelő funkcióit, lehetőségeit teljes mértékben ki kell használni.
Újraindítás
29) A hiba megszüntetése után csak a Katasztrófatervnek megfelelően szabad újraindítani a rendszert, a fokozatosság betartásával:
30) A meghibásodás okát ki kell elemezni, a szükséges intézkedéseket meg kell tenni.
Az osztott rendszerek fogalmát itt a szó legszélesebb értelmében használjuk. Nem csak az osztott hálózatvezérléssel működő hálózati rendszereket, vagy a fizikailag osztott, de logikailag egységesen kezelt adatbázis-kezelő rendszereket, hanem minden olyan több részhálózatból álló rendszert beleértünk, amelyek valamilyen szinten össze vannak kapcsolva. A továbbiakban csak olyan részhálózatokról lesz szó, amelyeket az OSI összekapcsolási modell szerinti szabványok valamilyen implementációja szerint terveztek és valósítottak meg. Az egyes részhálózatok közötti kapcsolatok szolgáltatási szintje az ISO-OSI modell alapján a 3. rétegben megvalósított hálózatvezérlési szinttől a 7. rétegig terjedő program-program kapcsolatok szintjéig terjedhet. A biztonsági funkciók szempontjából a részhálózatok közötti kapcsolat az OSI modell 1. rétegétől (fizikai réteg) a 7. rétegig (alkalmazási réteg) terjedhetnek a védelmi szolgáltatások az adott szintnek megfelelő hatókörrel, pl. ha a titkosítás a fizikai réteg szintjén (pl. modemmel) valósul meg a két részhálózat között, akkor annak hatóköre nem terjed ki a magasabb rétegekre. Viszont a 7. réteg szintjén a két részhálózat két távoli felhasználója között program-program szinten valósul meg a titkosítás. Így tehát a biztonsági funkciókkal ellátott részhálózatok összekapcsolásánál nem csak a technikai, hanem a biztonsági szolgáltatási feltételeket is figyelembe kell venni. Általában igaz, hogy ha két részhálózat között a biztonsági funkciók minél magasabb rétegek között valósulnak meg, akkor a szolgáltatások szintje is szélesebb körű.
Az egyes részhálózatok lehetnek egymástól függetlenül tervezett és megvalósított, egymástól részben eltérő funkciókat teljesítő rendszerek, de lehetnek eleve egységes elvek és szabványok alapján megtervezett osztott hálózati rendszerek is.
A részhálózatok összekapcsolásának különböző értelmezést adunk a következők szerint:
Létesítéssel kapcsolatos intézkedések
1) A hálózatok megbízhatóságának növelésére azok túlterhelését, hálózatrészek kiesését megelőző, a helyi adottságoknak megfelelően kiválasztott rendszertechnikai megoldásokat kell kialakítani. A megbízható megoldások kialakításánál figyelembe vehető műszaki lehetőségek a következők:
2) A megfelelő megoldást a hálózat topológiájának, architektúrájának, valamint információvédelmi és rendelkezésre állási követelményeinek (biztonsági osztályba sorolás) ismeretében kell konkrétan kialakítani.
3) Minősített adatokat kezelő alhálózatot az osztott rendszer más alhálózatával a 4.3. pontban leírt összekapcsolási szabályok betartásával szabad csak megvalósítani.
Ha ez a feltétel nem biztosítható, a különbözőképpen minősített adatokat csak fizikailag teljesen elkülönített rendszeren szabad kezelni.
4) A hozzáférés-vezérlést (DAC/MAC)) ki kell terjeszteni a teljes osztott rendszerre. Osztott adatbázis-kezelő rendszereknél biztosítani kell, hogy a hozzáférési jogok leképezése az egyes részrendszerekben konzisztens legyen egészen adatmező szintig. E követelmény megvalósítását akkor is biztosítani kell, ha az adatbázisok közötti tranzakció közbenső tranzit szervereken keresztül történik.
5) Az elszámoltathatóságnak és az auditálhatóságnak a nem elosztott rendszerekre megfogalmazott biztonsági követelményeit ki kell terjeszteni a teljes osztott hálózatra.
Üzemeltetésre vonatkozó intézkedések
6) Az alanyokra a szolgáltatások indítása vagy az azokkal történő kommunikáció megkezdése előtt megvalósítandó a hitelesítési eljárás.
7) Az adott hálózati alrendszer hitelesítési mechanizmusa nem érintheti a hálózat többi alrendszereinek hitelesítési rendszerét.
8) Egy adott alhálózatban azonosítani kell a más alhálózatból importált adatok feladóját, ha ilyen nincs, akkor ezeket az adatokat el kell különíteni.
9) Az egyes részhálózatoknál hálózati adminisztrátort kell kijelölni, akinek a feladatai:
10) A hálózati erőforrások használata a felhasználók számára szabályozható, korlátozható legyen.
11) A hálózat elosztott és diszkrét elemeit rendszeresen ellenőrizni kell annak érdekében, hogy a hálózatban a hálózati forgalom monitorozására és rögzítésére alkalmas erőforrást illetéktelenül ne használjanak.
12) Egy alhálózatban definiált azonosító hozzáférési joga delegálható egy másik alhálózatba és ez alapján kell érvényesíteni az eredeti azonosítóhoz rendelt jogokat.
13) Központi hozzáférés menedzsment esetén az alanyoknak egy privilegizált hálózati szolgáltatás (pl. egy biztonsági szerver) által kezelt hozzáférési jogai biztonságos úton eljutnak az osztott rendszer többi feldolgozó egységéhez a hozzáférés-vezérlés végrehajtása céljából. Ehhez elosztott hozzáférés-vezérlési táblakezelés szükséges. Az ilyen információk titkosítva kerüljenek továbbításra.
14) Az osztott rendszerben a jelszavak, a jogosultságok és más, a biztonsággal kapcsolatos paraméterek, adatok csak titkosítva továbbíthatók.
15) Központi biztonsági vizsgálat esetén védetten kerülnek továbbításra az auditálási információk a többi alhálózatból.
Megelőzéssel (helyreállítással) kapcsolatos intézkedések
Adatbiztosítás, újraindítás
15) A rendelkezésre állás és a biztonságos rendszer-visszaállítás biztosításához a következő intézkedéseket kell foganatosítani:
Ha az osztott rendszer a felhasználónak megtagadja a kért szolgáltatást (Denial of Service - DOS), megfelelő mechanizmust kell biztosítani a szolgáltatások degradációjának detektálására és közlésére (pl. nem megfelelő az átviteli áteresztőképesség, a megcímzett hálózati rész nem érhető el, a kért erőforrás nem áll rendelkezésre stb.). Szolgáltatások alatt az osztott rendszerek kategóriájában csak a hálózati szintű szolgáltatásokat értjük, tehát a következőkben részletezett megbízhatóság növelő intézkedések is csak erre a szintre vonatkoznak. Az alkalmazási szintű szolgáltatások rendelkezésre állást javító intézkedéseiről a nagy megbízhatóságú rendszereknél lesz szó.
Az átvitelre kerülő adatok integritását a hibafelismerő és javító eljárásokon túlmenően az egyes hálózati elemek, részek kiesése vagy túlterhelése elkerülésére már a tervezés során figyelembe vett rendszertechnikai megoldások (redundáns átviteli utak, illetve aktív elemek, dinamikus átkonfigurálás, osztott hálózatvezérlés stb.) felhasználásával kell biztosítani úgy, hogy:
A nagy-megbízhatóságú rendszerek közös jellemzője, hogy az informatikai rendszer által megvalósított funkciókra vagy néhány kritikus funkcióra az átlagosnál magasabb rendelkezésre állási követelmény van előírva és rendszerint folyamatos, 24 órás üzeműek. Ez más szóval azt jelenti, hogy az adott rendszer a rendelkezésre állási követelménytől függően a megbízható működés fokozott vagy kiemelt osztályába tartozik.
A nagy-megbízhatóságú rendszerekre általában jellemző még, hogy interaktív, on-line tranzakciós rendszerek, amelyek általában folyamatos, 24 órás üzeműek. Ez - a magas rendelkezésre álláson túlmenően - azt is jelenti, hogy a válaszidőkre is szigorú követelmények vannak előírva.
Néhány tipikus nagy megbízhatóságú rendszer:
A magas megbízhatósági követelményeket minden olyan rendszerelemre érvényesíteni kell, amelyeknek valamilyen szerepe van a funkciók magas rendelkezésre állásának biztosításában, a rendszertervezéstől az üzemeltetésen át a rekonstrukcióig tartó életcikluson keresztül.
A nagy-megbízhatóságú rendszerekkel kapcsolatos tipikus fenyegetések:
Létesítéssel kapcsolatos intézkedések
1) A nagy megbízhatóságú rendszerek tervezésénél külön meg kell tervezni a teljes rendszerre a hibatűrő, tartalékolt rendszertechnikai megoldásokat a rendelkezésre állás szempontjából kritikus funkciókat figyelembe véve. A hibatűrő megoldásokat ki kell terjeszteni a hardverre, a hálózatra és be kell szerezni vagy ki kell fejleszteni az ezeket támogató szoftver elemeket.
2) A szoftver fejlesztésnél alkalmazni kell a nagy megbízhatóságú rendszerek fejlesztésénél alkalmazott módszereket (pl. több egymástól független fejlesztő alkalmazása ugyanarra a feladatra, visszatérési pontok alkalmazása, egymást tartalékoló példányok biztosítása stb.).
3) Meg kell tervezni a kritikus adatállományok tartalékolási megoldásait, mentési hierarchiáját (on-line mentés, rendszeres mentés adathordozóra, biztonsági mentések), valamint a visszaállítási eljárásokat.
4) A szoftverbeszerzés során olyan termékek kiválasztására kell törekedni, amelyek standard módon biztosítják a rendelkezésre állási követelményeknek megfelelő tartalékolási megoldások támogatását, valamint a kritikus adatállományok tartalékolását és on-line visszaállítását.
5) A hibatűrő megoldások tervezésénél az üzemzavart követő visszaállás után a rendszer funkcionalitását és a válaszidőket úgy kell megtervezni, hogy azok - a követelményektől függően - vagy a kritikus funkcióknál vagy az összes funkciónál az eredetivel azonos legyen.
Üzemeltetésre vonatkozó intézkedések
6) A hibatűrő megoldásokkal kapcsolatos üzemeltetési előírásokat el kell készíteni (hibadetektálás, tartalék eszközök aktiválása, a normál üzemi állapot visszaállítása).
7) Biztosítani kell a rendelkezésre állási követelményekkel arányos, a 8.2.3.1.1 pont szerint a megbízható működés biztonsági osztályainak megfelelő szerviz hátteret és reakcióidőt.
8) A hibatűrő rendszerek üzemeltetése során biztosítani kell a karbantartó és üzemeltető személyzet rendszeres oktatását és továbbképzését olyan szinten, hogy az előírt kiesési időn belül meg tudják valósítani a rendszer visszaállítását normál üzemállapotra.
9) A rendszerben bekövetkezett hibajelenségeket, rendszerleállásokat, áttéréseket vagy manuálisan és/vagy a rendszer által naplózni kell. Rögzítésre a következő paraméterek kerüljenek:
10) A hibajelenségeket utólagosan elemezni és értékelni kell az üzemeltetés minőségének javítása érdekében.
Megelőzéssel (helyreállítással) kapcsolatos intézkedések
Adatbiztosítás
11) A megtervezett mentési és visszaállítási eljárásokra üzemeltetési előírásokat kell készíteni és azok betartását rendszeresen ellenőrizni kell.
Újraindítás
12) Az alap- és felhasználói szoftver támogatást biztosítani kell a hibatűrő megoldások működtetésénél (hibadetektálás, tartalék elemek élesítése és beillesztése a konfigurációba).
13) A hibatűrő megoldások közül azt kell a tervezésnél választani, amellyel
biztosítható az előírt kiesési idő alatt a normál állapot visszaállítása.