TartalomjegyzékElôzô részKövetkezô részITB címlap

4. A BIZTONSÁGI OSZTÁLYOK KIALAKÍTÁSÁNAK ALAPELVEI

4.1. A biztonsági osztályok meghatározása.

Ha különböző szervezetek biztonságát vizsgáljuk, az alapkérdés mindig az, hogy az adott célok elérése érdekében folytatott tevékenységhez milyen biztonsági rendszert kell megtervezni és kialakítani, amely jó eséllyel akadályozza meg a szervezetre leselkedő potenciális veszélyekből fakadó káresemények bekövetkezését.

A kriminológiából ismert az a megállapítás, hogy az egyes objektumok (személyek, szervezetek, műszaki rendszerek stb.) "veszély-vonzása", az ún. áldozattá válás valószínűsége - elsősorban a külső szándékolt veszélyeztetések esetében - objektíve létező mértéket mutat. Ez szoros összefüggésben van az adott objektumra jellemző lényeges tulajdonságokkal, esetünkben a szervezet tevékenységével, illetve az informatikai rendszerekben működő alkalmazások és a kezelt adatok fontosságával, bizalmasságával.

Az ország gazdasági élete, biztonsága szempontjából fontos, bizalmas adatokat kezelő intézmények potenciális fenyegetettsége magasabb, mint a nem ilyen adatokat kezelő intézményeké. Ez természetesen érvényes egy szervezeten belül a különböző alkalmazási területekre is. Ahhoz, hogy a fenyegetettséggel arányos védelmi rendszert létre tudjuk hozni, bizonyos jellemzőkkel le kell tudni írni a fenyegetettséget.

Az alapfenyegetettségek szempontjából az adat a fenyegetés alapvető célpontja. Az adatról a kárérték az azt kezelő alkalmazásokra kerül át és az alkalmazásokat fenyegető kár értékét befolyásolja. Az alkalmazás kárértéke meghatározó azokra a rendszerelemekre, amelyekkel kapcsolatba kerül. A rendszerelemeken kimutatható kár meghatározó az azokat magában foglaló rendszerre. Ez a hatásmechanizmus az alapja annak, hogy a rendszerben előforduló egyes adatoknak az alapfenyegetettségek szempontjából a rendszer egészének kárértékére meghatározó szerepük van. Természetesen, ha az alkalmazásoknak vagy rendszerelemeknek saját kárértéke van, akkor azokat is figyelembe kell venni.

Az alapfenyegetettségekből a korábbiakban levezetett két fő veszély, az információvédelem és a megbízható működés sérülése, lényegében olyan eseményeket jelentenek, amelyek bekövetkezése az informatikai rendszer valamilyen értelemben vett leértékelődéséhez, azaz károsodásához vezet. A kár értéke arányos az információ, illetve az informatikai rendszer vagy annak a káresemény által érintett része funkcionális, eszmei vagy anyagi értékével. A kár jellege lehet:

Az informatikai rendszerek biztonsági osztályai meghatározásához a fenti kártípusokat bizonyos mértékben összevontan a következők szerint vesszük figyelembe:

A fontosabb kártípusokhoz kvantitatív jellemzők tartományait rendelve kialakítható egy kárérték osztályozás, amelyek segítségével a fenyegetett objektumok - esetünkben az informatikai rendszerek - biztonsági osztályokba sorolhatók. A biztonság értékeléséhez a következő kárérték szinteket definiáltuk:

Az informatikai rendszerek biztonsági osztályait az információvédelem és a megbízható működés területeire az 5. és 6. pontokban definiáljuk a kárérték szintek alábbi csoportosításának figyelembevételével:

A biztonsági osztályok meghatározásánál a károk bekövetkezésének becsült gyakoriságát egy magyarországi átlag szinten vettük figyelembe, így ebben a megközelítésben a kockázati érték arányos a kárértékkel.

Az egyes konkrét esetekben az átlagos bekövetkezési gyakoriságtól történő eltérést erre felhatalmazott (akkreditált) cég által végzett minősítési folyamatban kell figyelembe venni.

A fentiekben definiált biztonsági osztályokon belül a biztonsági követelmények megfogalmazásakor további finomítás lehetséges, azaz egy biztonsági osztályon belül több egymásra épülő, fokozatosan szigorodó követelményszintet (alosztályt) hozhatunk létre, például ha az egyik információvédelmi osztályhoz az ITSEC két osztályát rendeljük. Így lehetőség van arra, hogy egy információvédelmi osztályon belül egy enyhébb, illetve egy szigorúbb alosztály követelményeit válasszuk, a helyzetnek megfelelően. Az így kialakított hierarchiára érvényes, hogy egy adott biztonsági osztály legmagasabb alosztályának követelményszintje nem lehet szigorúbb a következő biztonsági osztály legalsó alosztályáénál.

TartalomjegyzékElôzô részKövetkezô részITB címlap